Hidrológiai tájékoztató, 1975

Gábri Mihály: Élet a szudáni Jebel Marra nyugati lejtőin

Élet a szudáni Jebel Marra nyugati lejtőin* GÁBRI MIHÁLY Vízügyi Tervező Vállalat Történeti áttekintés A Nílus-menti országok — Egyiptom, Szudán, Núbia, Etiópia — történetét a nagy folyó kapcsolja össze. Az első központi szudáni hatalom, a Kerma Királyság, időszámításunk előtt 2000—1600 körül uralkodott, a negyedik és második zuhatag (katarakta) közti területen, Abu Szimbeltöl délre. Uralmának az egyiptomi új királyság 18. dinasztiája vetett végett. A Cushita-ház alapításától (i. e. 850—750) kezdve a keleti sivatag törzseivel folytatott aranykereskedelem és a közgazdasági fellendülés révén erős katonai hatalom alakult ki. A 25. dinasztia idején mintegy fél évszázadon át Egyiptom is Cushita uralom alatt volt. A Cushiták Egyiptomból való kiűzésük után, az i. e. 4. század körül Közép-Szudánban, Merowe-bari építették ki hatalmukat. Az együtt haladó kulturális és politikai fejlődés az i. e. 2. századtól az i. u. 4. századig terjedő szakaszban érte el csúcsát, saját írásmódot, művészeti stílust és vallást alakítva ki. Ekkor vezették be a saqia-t, az öntözővíz emelésére szolgáló kereket. A kereszténység hivatalosan i. u. 543-ban terjedt el. A núbiaiak fokozatosan felvették az új vallást, de a Núbiai-sivatagban és a Vörös-tenger dombjai között lakó blemmy-k az arab behatolásig a pogányság bajnokai maradtak. Az i. u. 7. században és utána beszivárgó arab törzsek a mozlim vallást és a korán iskolát hozták magukkal. 1504-ben a Funj szultánok megalapították az első mozlim monarchiát. 1820-ban Mohammed Ali, Egyiptom török pasája (akinek sírja a kairói Citadellában található) legyőzte az országot. A szudáni nép azonban ellenállt, és a híres Mahdi vezette felkelés véget vetett az egyiptomi uralomnak (1885). Lord Kitchener vezetésével egyesült angol-egyiptomi erők foglalták el Szudánt, condominium-ot alapítva ott. Az állandó fejlődésben és feszültségben élő ország 1956ban szabadult fel, s nyerte el mai függetlenségét. A mai Szudán A Szudáni Demokratikus Köztársaság 2,5 millió km

2 kiterjedésével Afrika legnagyobb országa (1. ábra). A Föld húsz legszegényebb országa közé tartozik, de hatalmas fejlődésben van. Területéből 71 000 km

2 szántóföldi művelésre alkalmas, 240 000 km

2 legelő és 913 000 km

2 erdő. A többi mezőgazdasági művelésre nem alkalmas, főleg — az ország közepén elterülő — sivatag. Mintegy 16 millió lakosából 80% a mezőgazdaságból él. A szaporulat évi 2,5%. Fő folyójának, a Nílusnak két ága, a Fehér-Nílus (500—1250 m

3/s) és a nyugati KékNílus (100—6300 m

3/s) fontos szerepet játszik a vízellátásban és közlekedésben. Az előbbi Khartoum-tói Jubáig, az utóbbi Karimá-tól Kermá-ig hajózható. Klimája trópusi — kontinentális típusú. Fő kiviteli terméke a gyapot, földimogyoró, szezám és arab gumi, belföldi fogyasztásra pedig a köles és a cirok. Számszerűségét (35 millió db fölött) tekintve, lábasjószág szempontjából egyike Afrika fő forrásainak. A feladat FAO—TESCO-szerződés eredményeként mintegy 30 hónapon át magyar komplex (mezőgazdasági-műszaki, tervező-építő-üzemelő) szakértői csoport dolgozott Darfur tartományban, a 3000 m magas Jebei-Marra vulkántól a Csád Köztársaság határáig terjedő, Dunántúl (31 000 km

2) nagyságnyi területen. A feladat a mezőgazdasági potenciál feltárása, nagy kereskedelmi értékű növények (gyümölcs: dohány, kávé, szőlő, citrom, H Előadásként elhangzott az MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály 1975. március 5-i előadóülésén. 1. ábra. Szudán átnézetes térképe 1. A Jebel Marra Project területe; 2. Vasút narancs, banán, mangó, papaja stb., valamint zöldség: hagyma, tojás-gyümölcs, uborka, paprika, paradicsom stb.) és a létfontosságú táplálék (köles, cirok, földimogyoró) nagyüzemi termesztési módjainak kialakítása, az állattenyésztés és erdőgazdálkodás fejlesztési alapjainak kidolgozása, a fejlesztés alapjául szolgáló — egyelőre nélkülözött — úthálózat megvalósítása, közgazdasági értékeléssel rendelkező mezőgazdasági távlati fejlesztési terv készítése stb. Mindez egyenes folytatása egy kb. 15 éve megindított, különböző nemzetközi szakértő csoportok által sajnos, megszakításokkal folytatott munkának. A feladat megoldásában résztvevő szakértők a következők voltak: talajtani feltárás: Mélyvölgyi József; mérnökgeológiai feltárás: Rédei Kálmán; mezőgazdasági tervezés, üzemelés: Löffler László; mezőgazdasági oktatás: Csávás Dezső; öntözés tervezés, építés, valamint úttervezés, építés: Garami Ferenc; tározó tervezés: Mizsér Miklós; közgazdasági tervezés: Kellner Emil és Bakay György; gépészmérnöki feladatok: Katula György; általános fejlesztési terv, zárójelentés és vezetés: e cikk szerzője. A FAO-főhadiszállás a szakértők lakásaival, a központi hivatallal és a gépműhellyel, rádióközponttal és mezei repülőtérrel Zalingeiben, egy 8000 lakosú, zömmel fűkunyhós kis faluban volt. Zalingeit a világgal (Khartoummal) a reggeli és esti angol-arab nyelvű rövidhullámú FAO-rádió kapcsolat kötötte össze. Veszély esetén és néha szolgálatilag rendelkezésre állt egy 98