Hidrológiai tájékoztató, 1975

Radvány Rudolf: Az 1974. évi dunai pakuraszennyezés és a védekezés tapasztalatai

2. kép. Pakura kitermelése kézi erővel (Csikós F. felvétele) 3. kép. Uszályrakodás szállítószalaggal (Magyari G. felvétele) 3. ábra. A pakurakitermelés variációi c) a pakura rocsókkal történő partra terelése; d) a pakura csónakba, onnan két karolással uszályba rakása; e) a pakura fóliazsákokba történő rakása; f) a pakura teherautóra történő rakása vasvillával, lapáttal, illetve zsákolva; g) a nagy tömbökbe tömörült pakura darabolása, melegített lapáttal. Fentiek figyelembevételével gyakorlatilag az összes lehetséges variáció alkalmazásra került, melyet a (3. ábra) szemléltet. A pakura gépi kitermelésének változatai: A lehetséges változatok a gépi kitermelés esetén is a pakura elhelyezkedési formái szerint alakultak. Főképpen a már említett F, G, H, I, J, K esetekben került sor gépi kitermelésre. Az alkalmazott géptípusok: Volvo-, Ahlmann homlokrakodó; Weimar, Dutra, Emport markolósrakodó; T 157-es trágyavillás rakodó; E 352-es puttonyos és trágyavillás rakodó; SZ 100-as, DT 75-ös tológép; szállítószalag stb. A felsorolt géptípusok ugyancsak a fentiekben részletezett helyzeteknek megfelelően (F, G, H, I, J, K) az összes lehetséges módon kipróbálásra kerültek (3. és 4. kép). Az alkalmazott technológiák alapján az alábbiak állapíthatók meg: Ilyen nagyarányú folyószennyeződés ezideig Magyarországon nem volt és ebből fakad az a tény, hogy a védelmi munkák váratlan és ismeretlen feladat elé állította a védekezőket. Az alkalmazott technológiák szinte óráról órára alakultak ki. Egy részük jó hatásfokot mutatott, másrészük kevésbé, vagy egyáltalán nem vált be. A folyó szennyeződéstől való megtisztítása ebben az esetben száraz partról és vízről történt. A száraz partról való mentés az ilyen jellegű szenynyeződés esetén nem jellemző, de a védekezés időszakában a stagnáló vízállás ezt lehetővé tette. A szárazföldi gépek bevetése nagymértékben lecsökkentette a védekezési időt. Mindennek ellenére az esetleges hasonló szennyeződés előfordulása esetén ez nem képezheti a védekezés technikai, technológiai gerincét. A vízről való védekezésnél kiderült, hogy a védekező egységek közel sem olyan jól felszereltek, mint a szárazföldiek, pedig az áradó víznél — amire mindig okvetlenül számítani kell — csak a vízről való mentés jöhet számításba. Ezt a következő időszakban feltétlenül pótolni kell, amihez a jelenlegi védekezés igen sok tapasztalatot adott. Ezek mintájára — és főleg a víz felszínén úszó, de nem darabos szennyezés esetére — optimálisan működő vízi gépegységeket kell kialakítani. Az úszó gépegységeket célszerű lenne az OVH— ÁBKSZ szervezetén belül kialakítani univerzális jelleggel. Ily módon megfelelő célszerszámok alkalmazásával egyaránt használhatók, árvíz, belvíz, vízminőség kárelhárítására. Az 1974. évi pakuravédekezés tapasztalatainak elemzése mellett rögzítenünk kell egynéhány szempontot, melyben azonosságot, vagy különbözőséget találunk az eddigi árvíz-, belvízvédekezési, helyi vízkárelhárítási tevékenység és a vízminőségvédelem feladatainak vizsgálatánál. 4. kép. Sekély vízben fennakadt pakura depóniába gyűjtése markolóval felszerelt rakodógéppel, tológéppel (Magyari G. felvétele) 85