Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Richnovszky Andor: A magyar Duna-szakasz puhatestű (Mollusca) faunájáról

Árvíz-, belvíz-, helyi vízkárvédelem során a víz kártételei ellen védekezünk, ahol az különböző halmazállapotban jelenik meg (jég, víz) és fejti ki romboló hatását. Vízminőségvédelemnél a vizet, a talajt védjük szenynyezések ellen, de a szennyezések jellege — csak az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve is — igen széles skálájú, (a víz felszínén úszó, felszíni vízbe kerülő) és a szennyező komponenseket tekintve igen változatos lehet. A víz kártételei elleni védekezés során gyakran igen veszélyes körülmények között, de a víztől gáttal védett területen folytatjuk tevékenységünket a fokozott vagy rendkívüli védekezés kivételével. A vízminőség-védekezésnél csaknem valamennyi esetben vízen (vagy vízben) kell végrehajtani a lokalizálási, vagy (veszélyes vegyszer alkalmazásával többszörös veszélyeztetettségnek kitéve) a szennyezést kö-' zömbösítő, vagy eltávolító munkálatainkat. Az igénybevehető technikai felszerelés (szakfelszerelés) és alkalmazható technológia általában az eddigi tapasztalat alapján és az eddig előfordult valamennyi veszélyeztetésre — a mindenkori technikai fejlődéshez mérten — kialakult az árvíz-, belvíz-, és helyi vízkárvédelmi tevékenység esetében. A különböző veszélyeztetések száma az árvíz-, beivíz- és helyi vízkárelhárítással beláthatóan nem fog közel sem olyan ugrászerűen nőni, mint a vízminőségvédelmi tevékenység esetén. A vízminőség-védelemnél a kialakulóban levő és adhoc jellegű szervezet aránytalanul kisebb tapasztalattal rendelkezik és az eddig előfordult szennyezőanyagok terjedésének lokalizálásához, közömbösítéséhez, eltávolításához alkalmazható technológiák, valamint igénybevehető speciális szakfelszerelések mennyisége is kevés. A rendkívüli — természeti csapásszerű — árvíz-, belvíz-, helyi vízkár az emberi tevékenységtől függetlenül keletkezik, kártételének mértéke csak igen költséges preventív tevékenységgel (szabályozás, védelmi felkészülés stb.) csökkenthető, de rendkívüli esetben csak intenzív védekezéssel hárítható el. A rendkívüli — csaknem mindig emberi tevékenység, vagy mulasztás következtében létrejött — vízszennyezés sem térben sem időben nem tervezhető, preventív megelőzése az (emberi magatartás függvényeként) csökkenthető, illetve kerülhető el. A hatékony árvíz-, belvíz-védekezés, helyi vízkárelhárítás érdekében a várható vízszint-emelkedés, annak tartóssága (és így a keletkező kár) előrejelezhető (csapadékviszonyokból a hótakaró, a talajvízszín, a folyók felső szakaszának vízállás-adataiból, a várható időjárás-változásból stb.). A vízszennyezés jelenlegi ismereteink szerint még nem előre jelezhető, sőt a rendkívüli szennyezések jelzésénél sem ismert rendszerint a szennyező anyag jellege, a szennyezés mértéke, kiterjedése, koncentráltsága, (pl. rendkívüli szennyezés bejelentéséből gyakran nem is becsülhető, hogy a szennyezés kezdeti vagy végső utolsó időszakából származik a jelzés, vagy hogy a szennyezés csóvájának felső, középső, vagy alsó szakaszát észlelték-e a vízfolyás mentén stb.) és azok megállapítására védekezés előtt helyszínelés szükséges. Az árhullámok, belvíz-elöntések előrejelzéséből adódó időelőnnyel szemben a vízszennyezés paraméterei legfeljebb a védekezés folyamán állapíthatók meg. Az eddig elmondottak megszabják a védekezés riasztási, felvonulási, beavatkozási igényét. A védelmi egységek mozgósítását úgy kell megszervezni, hogy a legrövidebb idő alatt lehessen elérni az ország bármely területén valószínűsíthető szennyezések helyét. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a védekezésbe bevonható erők, a készenléti raktárak kialakítása és területi elhelyezése úgy kell történjék, hogy a védekezés személyi és eszközfeltételeinek biztosítása a védelmi szervezet mozgósítása a legrövidebb idő alatt végrehajtható legyen. Tehát az eddigi szennyezések helyét, gyakoriságát, a szennyezett vízfolyások lefolyási viszonyait figyelembe véve olyan területi megosztásban és koncentráltsággal legyenek felosztva, hogy döntően a gyors riasztási és felvonulási lehetőség domináljon azok szervezetében. Az árvízvédelem, belvízvédelem s vízrendezési létesítmények üzemében a vízügyi őrhálózatnak zömmel felügyeleti, fenntartási jellegű feladatai vannak a vészhelyzeten kívüli időszakban. A vízminőségvédelmi szervezetben döntő szerepű a figyelő és jelentő szolgálat, hisz a rendkívüli szennyezések felderítésében mindenekelőtt erre számíthatunk. Ez nem zárja ki, hogy nem számíthatunk a megfelelő belső renddel és fegyelemmel rendelkező üzemek vismajorszerű szennyezéseinek bejelentésére. A szennyezés azonban nem mindig ilyen jellegű és sajnos arra is van példa, hogy a szennyező üzem nem tartja kötelességének a — nem is mindig véletlenségből adódó — szennyezést bejelenteni. Ezért célunk kell hogy legyen, minél kiterjedtebb figyelő és jelentő szolgálat megszervezése. A figyelő és jelentő szolgálatot a vízügyi őrhálózatra és a társadalmi figyelőkre alapozva kell kibővíteni, hogy a rendkívüli szennyezések észlelése, rögzítése és jelentése minden esetben biztosítható legyen. A vízügyi őrhálózat egységesítésével, az eddigi feladatokon túlmenően — megfelelő képzés és bérkiegészítés biztosítása mellett — a vízminőségi feladatok ellátása is biztosítható. Hasonlóképpen — arányos bérkiegészítés mellett — a hajózóút, kitűző szolgálat dolgozóira is kiterjeszthető intézményesen a vízminőségvédelmi jelentőszolgálat. A magyar Duna-szakasz puhatestű (Mollusca) faunájáról* DR. RICHNOVSZKY ANDOR Hermán Ottó Kollégium, Baja A Duna, bár az ország legnagyobb folyója, malakológiai szempontból mind a mai napig sem teljesen feldolgozott terület. így szükségesnek mutatkozott, hogy a jelenlegi helyzetet rögzítsük és ha csak részenként is, de végül egy jó, megközelítően teljes képet adjunk a Dunában és annak környékén előforduló puhatestű állatokról és azok eloszlásáról. A vizsgálatokat a magyarországi Duna-szakasz 38 pontján (1. ábra) végeztem és elsősorban a kagylókra 1 Előadásként elhangzott az MHT Bajai Csoportja 1974. március 13-i klubdélutánján. terjesztettem ki, mint olyan fajokra, melyek a Dunában a legnagyobb számban fordulnak elő. Kiegészítő vizsgálatokat az ártér vizeiben is végeztem. Az alábbi fajokat gyűjtöttem: Unió pictorum (Linné 1758) a leggyakoribb fajok egyike a Dunában, helyenként tömegesen fordul elő. Héja elég sok variációban található. Az ártéren inkább a főággal kapcsolatos mellékágakból került elő és a holtágakban is él, ha ritkán is. Unió tumidus Retzius 1788, az irodalmi adatok a fajjal kapcsolatban megoszlanak és nagyon eltérők. Mo86