Hidrológiai tájékoztató, 1975

Radvány Rudolf: Az 1974. évi dunai pakuraszennyezés és a védekezés tapasztalatai

le a Dunán, mely a már vízmenti partszakaszokra deponált pakura gyors elszállítását, a védelmi munka intenzitásának további növelését tette szükségessé. A rendkívüli szennyezés kárelhárításához, lokalizásához a vízügyi szolgálat összefogására és a védekezésben résztvevő vízügyi igazgatóságok koordinálására volt szükség. Az OVH illetékes elnökhelyettese a területileg érintett vízügyi igazgatóságok (Középdunavölgyi, Alsódunavölgyi, Középdunántúli) mellett további három vízügyi igazgatóság (Északdunántúli, Középtiszavidéki, Alsótiszavidéki) és az OVH központi műszaki osztagainak mozgósítását rendelte el. Később a határmenti (Alsódunántúli) vízügyi igazgatóság riasztása is megtörtént, bár a felderítés eredményei ezt még nem tették szükségessé. Az Alsódunántúli VÍZIG feladata volt a még nem szennyezett Duna-szakasz megóvása a szennyezés tovaterjedése ellen, egyrészt a hazai vízkivételek védelme, másrészt a szennyezésnek az országhatáron túlra terjedésének megakadályozása. Így a védekezéssel érintett Duna-szakasz teljes hossza mintegy 140 km volt, és a központi műszaki osztagon kívül hét vízügyi igazgatóság egységei vettek részt a védekezésben. A koordinátori feladatot az OVH—VIKÖZ Vízminőségi Felügyeletének vezetője látta el. A védelem vezetésére e sorok írója kapott megbízást. A területileg érintett vízügyi igazgatóságok vezetőiből, valamint a kijelölt védelemvezető helyetteseiből, a védelem reszort felelőseiből, a kirendelt osztagok vezetőiből és a védelemvezetőből alakult védelmi törzs volt a területi védelem irányítója, mely a védelmi munkák végrehajtásához szükséges előfeltételek biztosításával szervezte meg a kirendelt egységek azonnali munkába állítását. Elsőrendű feladat volt a könnyű vízi felszereléssel riasztott védelmi osztagok részére kijelölni azokat a szakaszokat, ahol a pakura eltávolítását végre kellett hajtaniuk. Mindenekelőtt azokat a partszakaszokat kellett munka alá venni, ahol a legnagyobb volt a pakura elúszási veszélye. A vízi osztagok (mintegy 100 ladik és 40 motorcsónak segítségével) a víz felől hozzáférhető pakura eltávolítását kezdték meg. A területileg illetékes vízügyi igazgatóságok által biztosított fizikai erővel a partra kiverődött pakura eltávolítása kezdődött meg (1. kép). További követelmény volt a gépesítés előfeltételeinek biztosítása. Így az egyes partszakaszokon a gépi úton kitermelhető pakura mennyiségének meghatározása, a szállítási útvonalak kijelölése, a kiépíthető utak nyomvonalainak kijelölése, a különböző vízi szállítás mederlehetőségeinek felderítése, a vízi és szárazföldi szállítás variációinak kidolgozása stb. Ezek ismeretében felvonultatott gépi eszközök (kotró, rakodó, úszókotró, dózer, tehergépkocsi, komp, uszály, vontatóhajó stb.) segítségével kezdődött meg a folyamatos kitermelés, melynek napi teljesítménye 100—500 to között volt. Az átlagban 1000—1500 ember munkájának és az igénybevett számtalan szárazföldi és vízi jármű, gépi technika alkalmazásának eredményeképpen január 25ig zömmel (96%-ban) sikerült a nagy mennyiségű pakurát a Duna medréből eltávolítani (2. ábra). A nagy tömegű pakura eltávolítása után február hó közepéig az aprólékos, kizárólag kézi munkaerőt igénylő és túlnyomórészt csak a vízből vérehajtható utótisztítási munkálatokat kellett végrehajtani. Az árhullám levonulása utáni első védelmi időszakban az alsóbb szakaszra elúszott, szórványosan mindkét parton fennakadt, gyakran hordalékkal takart pakura összegyűjtését az emelkedő hőmérséklet következményeként a pakura konzisztencia változása is nehezítette. Az eddigi magyarországi vízminőségvédelmi munkák során a szennyezőanyag lokalizálása, közömbösítése, illetve eltávolítása, valamint a külföldi tapasztalatok számtalan technológiai módszer alkalmazásának lehetőségét nyújtották a védekezésben résztvevőknek. Ezeknek a tapasztalatoknak különös jelentősége volt a Magyorországon eddig még nem tapasztalt nagymérvű és jellegében is újszerű pakuraszennyezés elhárítása során. A védekezés közben bevezetésre került, vagy a helyi körülményeknek megfelelően az eddig ismert megolN (/) < O -ÜJ > A PAKURA SZENNYEZÉS ELOSZLÁSA A FELDERÍTÉS ALAPJÁN T Dunaújváros 0O°/o i Dunaföldvár 20% 1 Szekszárd Mohács Budapest A KITERMELT PAKURA MEGOSZLÁSA Kalocsa [fkm] 1570-74 1560-69 1550-59 1540-49 1530-39 1520-29 1510-19 1500-09 U90-99 1480-89 1470-79 1460-69 1450-59 1440-49 1434-39 [%1 14,0 61,0 13,0 1,9 0,6 1,2 1,6 0,4 0,6 0,02 0,5 0,1 0,3 Q4 1. ábra. A pakurával szennyezett Duna-szakasz vázlata dásokból összeállított védelmi, gépi, szállítási, kémiai technológiák alkalmazása nagy segítséget nyújtott. Az „ököl", a „fej", a „disznó" nagyságban darabosan partra került, vagy a vízben úszó pakuratömbök eltávolítása az eddig ismert technológiák csak részben és bizonyos feltételek mellett voltak alkalmazhatók. így pl. az olajszennyezések lokalizálásánál oly sok variációban bevált „merülőfalak" is felmondták a szolgálatot. Sem a hagyományos rőzse, sem a korszerű műanyag nem volt minden körülmények között hatékony. Még a 360 tonnás uszályból felállított terelőfal sem váltotta be első kísérletre a hozzáfűzött reményeket. Alkalmazásuk csak akkor volt eredményes, ha a szükséges merülés mellett megfelelő szögben és megfelelő mederszakaszon helyeztük el. Nehéz feladat volt a védekezés irányítása minden szinten, mivel előzetes tapasztalat az ilyen jellegű pakuraszennyezés elhárítására nem volt. Napról-napra újabb problémák adódtak a szennyezettségi mérték, a 1. kép. A zátonyos partszakaszon szétterült pakura (Danka I. felvétele) 6* 83