Hidrológiai tájékoztató, 1975

Radvány Rudolf: Az 1974. évi dunai pakuraszennyezés és a védekezés tapasztalatai

V. 60 [km] 2. ábra. A fúrási tevékenység országos eloszlása 1. Vizfúrás(ok) az 1966—1974. év között A fő időszakban a hidrogeológiai szellemi mun- 1975. január 1-től a hidrogeológiai tevékenységünket kából az éves árbevétel 500 000—800 000 Ft között vál- a bányászati vonatkozású fúrási, terv- és jelentéskétozott. szítési munkák jelentik. Az 1974. évi dunai pakuraszennyezés és a védekezés tapasztalatai* RADVANYI RUDOLF Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest Az utóbbi évtizedek urbanizálódási folyamata, egyre növekvő ipari fejlődése, a mezőgazdaság intenzívebb kemizálása, a kőolajbázis fokozott kiaknázása, eddig ismeretlen újabb szennyező anyagok megjelenése az élővizek és a talaj folyamatos szennyezésének növekedésével jár. Emellett az állandó jellegű és egyre fokozódó szennyvíz-terhelésen túl, mind gyakrabban előforduló rendkívüli szennyezéseket eredményez. így pl. hazánkban míg 1965-ben 10 volt a rendkívüli szennyezések száma, addig 1970-ben 63, 1973-ban 74 és 1974-ben mintegy 80 esetben fordult elő. Ezek között is jellegében, mértékében rendkívülinek mondható az 1974. évi dunai pakuraszennyezés. 1974 január elején a Dunai Vasmű egyik 5000 m

3-es tartályából meghibásodás következtében nagy mennyiségű — mintegy 4000 to — pakura került a Duna medrébe. Az első helyszíni felmérések és légi felderítések megállapításai szerint a Duna medrébe került pakura mintegy 80%-a a dunaföldvári híd feletti, hozzávetőlegesen 12 km-es hosszon, míg 20%-a a dunaföldvári * Előadásként elhangzott a MHT Bajai Csoportja 1974. április 17-i, valamint a MHT Szennyvíz Szakosztálya 1974. május 14-i előadóülésén. híd és a Sió torkolat közötti közel 60 km-es Duna-szakaszon terült el (1. ábra), a hídtól lefelé haladva egyre szórványosabban és végig (a szennyezés időszakában uralkodó szélirány hatására) a jobb parton. A part mentén különösen a zátonyos, a folyamszabályozási művek által befolyásolt szakaszon, az öblözetekben és a limányokban helyezkedett el a pakura. A pakura — vagyis a kőolaj atmoszferikus nyomáson végzett lepárlásának desztillációs maradéka — sötétbarna — fekete, szoba hőmérsékleten viszkózus, kenőcsszerű folyadék. Megjelenési formája és ennek a hőmérséklettől függése nagyon közel áll a „szilvalekvár" konzisztenciájához. A védekezés első 10 napjában a hőmérséklet napi maximuma —2 1- 4 °C, minimuma —5 — 0 °C között, míg a védekezés második szakaszában a napi maximum +2 K9 °C a minimum pedig —2 b4 °C között volt. így a tömör és a hőmérséklettől függően többé-kevésbé ragadós anyag a kézi szerszámok és gépek megfelelő kezelése mellett kitermelhető, rakodható, szállítható volt. A védekezés mintegy 10 napig, a dunaföldvári vízmérce stagnáló 110 cm-es vízszintje mellett folyt (dunaföldvári vízmérce: LKV 13 cm, KÖV 299 cm, LNV 703 cm), majd egy három m-es árhullám vonult 82