Hidrológiai tájékoztató, 1975
Liptai Edit-dr. Scheuer Gyula: Újabb adatok az egri források vízföldtanához
5. ábra. Vázlatos földtani szelvény a Sportuszodánál 1. Talaj; 2. Feltöltés; 3. Görgeteges kavicsszórás; 4. Iszap; 5. Görgeteges kavics, homokos kavics (holocén—pleisztocén)-, 6. Miocén riolittufa, agyag; 7. repedezett mészkő (középsőtriász)', 8. Vizkilépések a kavicsba, illetve a medencébe agyagrétegeket harántolt 20 m mélységig. A fúrás a miocén összletben állt le (5. ábra). A kutatófúrásokból felszínre folyó karsztvíz menynyiségét köbözéssel határoztuk meg. Az E g fúrásból feltörő víz mennyisége 1400 l/p volt medencefenék szinten és 1,30 m-en is kifolyt 800 l/p. Az E 9 fúrásnál felcsövezéssel meghatároztuk a karsztvíz nyugalmi szintjét is. A vízszint 1974. december 17-én a medencefenéktől számított + 2,5 m-ben állt be. A kifolyó víz mennyisége 460 l/p volt + 0,46 m magasságban. Az Eh fúrásokban is megjelent a forrásvíz, de nem emelkedett a felszín fölé. Az E 5, E 7, Ei 0 fúrások víznyerés szempontjából meddőnek bizonyultak. A feltárási eredmények értékelése Az egri források területén több évtizede folyó kutatások, amelyek mindig egy-egy konkrét feladathoz kapcsolódtak — nem volt céljuk a részletes vízföldtani viszonyok tisztázása — és ennek megfelelően csak részeredményeket szolgáltattak, így a forrásterület vízföld6. ábra. Vázlatos vízföldtani szelvény az egri forrásokról 1. Sportuszoda forrásai; 2. Eger patak üledékei (holocén-pleisztocén); 3. Vízzáró képződmények (alsó-miocén agyag, riolittufa, oligocén agyag, agyagmárga); 4. Vízvezető karsztosodott kőzet (felső-eocén) mészkő és mészmárga, középsőtriász mészkő) tani adottságainak felvázolása csak nagy vonalakban történhetett. A kutatási tervek összeállítása során többször felvetődött ugyan a vízfeltörések helyein, vagy azok közvetlen környezetében kutatófúrások lemélyítése. Azonban a kutatási munkálatok a több hónapos üzemszünetet kívántak volna meg, ezért az érdekeltek az ilyen javaslatokat nem hagyták jóvá, illetve különböző fenntartásokkal éltek. Az utóbbi években a forrásokra kiépített medencéknél bekövetkezett állapotromlás miatt — különösen a sportuszodánál — olyan helyzet állt elő, hogy a korábbi években jelentkező akadályok elhárultak a kutatási munkálatok elvégzése elől. Továbbá az előzőekben ismertetetteken túlmenően, a feladatként megjelölt forrásfoglalások legkedvezőbb módjainak megállapítása feltétlenül indokolttá tették a Nagymedencei és a Sportuszodai források közvetlen megkutatását és a helyi vízföldtani viszonyok megállapítását. E vizsgálatokkal olyan új hidrológiai és földtani adatok birtokába jutottunk, amelyek lehetővé tették a korábbi előzetes vizsgálatok alapján tett megállapítások kiegészítését és helyesbítését és a forrásterület egészére vonatkozóan részletesebb és pontosabb következtetések levonását. A Nagymedencei és a Sportuszodai forrásoknál kisebb-nagyobb mélységi eltérésekkel mindenütt a víztartó repedezett mészkövet tárták fel a fúrások a kavicsos rétegek alatt. Ezért valószínűsíthető, hogy a József-forrásnál is a vízvezető kőzet közvetlenül érintkezik az Eger patak kavicsos-törmelékes anyagával és ezért fakad azon a részen elkülönülve a többi vízkilépéstől önállóan a József-forrás. Figyelembe véve az eddig végzett kutatások eredményeit, megállapítható, hogy a szegélytörésekkel körülhatárolt, korábban egységesnek feltételezett sasbércet kisebb vetők három egymástól elkülönülő egységre tagolják. Az első Tükör-Török-Nagymedencei, a második a Sportuszodai, a harmadik pedig a Józsefforrásnál mutatható ki. E részeken a víztartó repedezett mészkő közvetlenül a kavicsos rétegek alatt települ. Az ilyen kaviccsal érintkező vízzáró képződményekkel le nem fedett „szabad" felületek nagysága nagyon korlátozott. A legnagyobb a fürdő területén és ezzel magyarázható, hogy e részen fakad a legtöbb forrás és a korábbi mérések szerint — amikor még a mesterséges vízkivételek nem létesültek — a legtöbb vízmennyiség is itt tört a felszínre. A Sportuszodánál pedig a vizsgálatok szerint nem haladja meg a 20 x 20 m-es nagyságrendű területet. Az ilyen jellegű vízföldtani helyzet hasonló típusú forrásoknál (Budapesten a Római-fürdő, a békásmegyeri Attila források stb.) is tapasztalható volt. Az egyes forráscsoportok alatt megfúrt víztartó képződmények eltérő korúak. A déli részen a Tükör-Török-Nagymedencei és József-források vize felsőeocén mészkőrepedéseiből származik, míg az északi részen a Sportuszodai források már triász mészkőből törnek fel. Ezért a kiemelt helyzetű vízzáró képződményekkel körülvett sasbércnél igen bonyolult tektonikai adottságok mutathatók ki. A vízvezető képződményeket (mészkő, dolomit) több száz m-re elvető fő törések mellett számos kisebb vető van, amelyek a sasbércet több részre bontották (6. ábra). Ezek teljes és részletekbe menő meghatározására és tisztázására az eddigi fúrások nem voltak elégségesek. A feltáró munkálatok egyik igen érdekes eredménye volt a „forrástölcsérek" kimutatása. Közvetlenül a források alatt a folyóvízi kavicsos összlet jelentősen kivastagszik. A legtípusosabb „forrástölcsér" a Sport-i uszodánál fejlődött ki (5. ábra), ahol a kavicsos réteg a medence aljától 27 m-ig tartott. Kisebb kifejlődésű „forrástölcsér" a Nagymedencei forrásoknál is kimutatható volt. Ilyen jellegű és kifejlődésű „forrástölcsérek" hazai vonatkozásban eddig kevésbé voltak ismertek. Keletkezésük rossz vízvezető rétegekben, vetők mentén felszálló víz kőzetelbontásával és anyagkihordásával állt kapcsolatban. Miután az eddigi igen gazdaságos üzemelési mód — a medencék a víz természetes nyomásával töltődtek fel, és a túlfolyón eltávozó forrásvíz biztosította a szükséges vízcserét — a megváltozott körülmények 76
