Hidrológiai tájékoztató, 1975

Pálfy József: A mátraderecskei hévíz földtani viszonyai

miatt már nem tartható fenn, előtérbe került a források korszerű foglalása. A feltárási eredmények alapján a forrásfeltörési területen a közvetlenül a kavicsos rétegek alatt települő mészkőből, illetve annak repedéseiből legcélszerűbb a vizet kitermelni. Ilyen foglalással csökken a vízelszökés a kavicsos rétegekbe és a forrásvíz elszennyeződésének veszélye. Ezért a medencékben közvetlenül a vízfeltörési helyeken létesített nagyátmérőjű csőkutakkal oldható meg leggazdaságosabban a vízkivétel és ilyen forrásfoglalás mellett a medencék átalakítása és korszerűsítése is megvalósítható. E munkálatok elősegítik a jelenlegi vízhasznosítás és vízgazdálkodás továbbfejlesztését is. IRODALOM Aujeszky G.—Scheuer Gy.: Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz. Hidrológiai Közlöny, 51. 1974. p.173— 183. Karácsonyi S.—Scheuer Gy.: Laza üledékeken áttörö források foglalásának esetei. Hidrológiai Közlöny, 48. 1968. p.474— 479. Papp F.—Vitális Gy.: Magyarország műszáki földtana. Tankönyvkiadó. Budapest, 1967. p. 1—306. Scheuer Gy.: Az egri források vízföldtani vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, 1967. nov. p. 67—71. Scheuer Gy.: Eger és környékének vízföldtani viszonyai vízszerzés lehetőségei. Eger minőségi vízgazdálkodása. Ankét. Eger, 1971. május 18—19. p. 14—21. Schréter Z.: Az egri langyosvízü források. MÁF1 Évkönyve, 25. 1923. 4. sz. p. 1—25. Schréter Z.: Az egri vízvezeték hévizű artézi kútja. Hidrológiai Közlöny, 12. 1932. p. 65—74. Schulhof ö. és munkatársai: Magyarország ásvány és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1957. 1—963. Vitális Gy.: Adatok a DNy-i Bükk vízföldtanához. Hidrológiai Közlöny, 46. 1966. p. 255—260. Vitális Gy.: Hozzászólás az Eger környéki karsztvíz beszerzés kérdéseihez. Eger minőségi vízgazdálkodása Ankét. Eger, 1971. május 18—19. p. 108—111. A mátraderecskei hévíz földtani viszonyai PÁLFY JÓZSEF Magyar Állami Földtani Intézet Középdunántúli Területi Földtani Szolgálat 1. Bevezetés Magyarország paleozóos és mezozóos képződményeinek fedetlen földtani térképe (1) Mátraderecske térségére — 1000 m-ben adja meg a medencealjzatot bizonytalan (paleo-, vagy mezozóos) kifejlődésben. Varga Gy. (7) a Mátra hegység fejlődéstörténetének elvi szelvényében a recski csákánykői kőfejtő andezitjének mészkőzárványaiból következtet a triász mészkő aljzatbeli jelenlétére. Vidacs A. (8) 1964. évi szelvényei már jelzik az eocén andezitösszlet alatti mezozóos (paleozóos?) alaphegységet. Magyarország vízföldtani atlasza (6) a Mátra hegység vízrajzi térképén jelzi a Mátraderecske melletti C0

2-tartalmú kutakat és egy H

2S-tartalmú forrást. A vízföldtani térkép a község peremén folyó Tóvölgyi patak jó víztároló alluviumától északkeletre rossz víztároló magmás- és vízrekesztő kőzeteket jelöl. Korábban nem volt tudomásunk a Mátra hegység vulkanitjai alatti melegvíztároló karbonátos kőzetekről. Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1968—70. évi komplex méréseinek területi adatait is csak 1971-ben (2) ismerte meg a szakmai közvélemény. Méréseik szerint fúrásunk körzetében 400—500 m tengerszint alatti helyzetben helyezkedik el a mezozóos medencealjzat. Fentiek miatt lényeges új adatokat szolgáltatott a mátraderecskei hévízkút, mely a Kisterenye—KálKápolna vasútvonal mátraderecskei megállója mellett mélyült 1967. februárjától novemberéig. Vázlatos helyszínrajzát az 1. ábrán mutatjuk be. 2. Földtani adatok A fúrás a Darnó-vonal északnyugati előterében, a recski eocén amfibólandezitösszlet északi peremén települt. Néhány m-re tőle északnyugatra már középsőoligocén agyagos képződmények vannak a felszínen. Ilyen agyagot fejt az Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat mátraderecskei gyárának bányája tégla- és cserépgyártáshoz. A fúrástól északra, néhány km-re a felsőoligocén „slir" borit jelentős területeket. Fúrásunk vázlatos rétegsorát a 2. ábrán közöljük. Az anyagfeldolgozást Szokolay Györgyné és Somoskői István végezte Török Kálmán és szerző irányításával. A vízföldtani naplót az OVH—VIKÖZ Vízföldtani Felügyelete készítette (5). Néhány m-nyi talajtakaró után agyagásványosan bontott andezitben haladt a fúró 49,6 m-ig, majd 203,6 m-ig andezittufaösszletet harántoltunk. A tufa 60 m mélységig sok andezittörmeléket is tartalmazott. Ezek szemcséi 0,5—15 cm közötti méretűek voltak. A kőzet repedések mentén tartalmazta a területre jellemző bitumenes-olajos zárványokat és friss törési felületein erősen kénhidrogén szagú volt. Több magminta hidrotermális bontásra utaló nyomokat, mások kovás átitatást és pirithintést tartalmaztak. Az andezitösszlet 203,6—512,3 m között helyezkedett el. Erőteljes tektonikus igénybevételre utaló nyomok, agyagásványos bontás, számos kalcitér volt rá jellemző. Pirit és markazit hintetten, erekben és fészkesen fordult benne elő. A kőzet helyenként erősen kovásodott. Az andezites vulkánosság kezdetét jelenti az 512,3— 559,1 m között átfúrt, sok andezittörmeléket is tartalmazó andezit portufa, melynek alapanyaga fehéresszürke színű és kőzetliszt szemcsenagyságú volt. A feküjében következő kovás mészkő közelében, 2—3 m vastagságban átkovásodott. A bükki analógiák alapján triász időszakinak tar0 2[km] 1 i 1. ábra. A mátraderecskei hévízkút vázlatos helyszínrajza