Hidrológiai tájékoztató, 1975

Vass Béla: Karsztvíz tározási kísérletek a Mecsekben

1. kép. A tervezett elzárógát építési helyének elő­készítése, nehéz munkakörülmények között (Víz­fő forrás), (Foto: Zsiktovszki I.) kor arra lehetőség van, mérsékelhetem, vagy szünetel­tethetem a mélykarszt-termelést. Mélyfúrású kútsor esetében ez azt jelenti, hogy egyetlen nagy teljesítmé­nyű centrifugáiszivattyúval termelhetem ki kevesebb emeléssel ugyanazt a vizet, amit a mélyfúrású kútsor­ból mélykarsztos-termelés esetében sok búvárszivattyú­val nagy emelőmagassággal tudnék csak a fogyasztóhoz juttatni. A karsztvíz-gazdálkodás tehát a vízmennyiség egyen­letesebb elosztása mellett lehetőséget nyújt esetenként (pl. csapadékos időszakban vagy hóolvadáskor) a víz termelési önköltségi árának csökkentésére, ezáltal a gazdaságosabb víztermelésre. Az ilyen üzemet akár számítógépes automatikával is elláthatnám, amikor a maximálisan gazdaságos vezérlés válna lehetővé, de azt hiszem, ettől még messze vagyunk és az évek során bejátszott rutin jellegű vezérlés is elegendő. Természe­tesen ennél a megoldásnál is szükséges, hogy a vezér­lőhöz annyi távjelzéses információ fusson be a termelő egységektől, amely lehetővé teszi a rutin jellegű dön­tést. Az információs jelzéseken kívül biztosítani kell az egyes szivattyúegységek távműködtetésének lehető­ségét is, hogy egyetlen ember a rutin jellegű vezetést, illetve gazdálkodást megoldhassa. Ilyen jelleg kiala­kítására törekedtünk a Komló várost ellátó Mánfa— Budafa—Kőlyuk—Orfűi vízműnél és a fentiek szerinti megvalósítás ma már 90%-nak mondható. Az alábbiakban sorrendben szedném eddigi tapasz­talataink alapján azokat a munkákat, amelyek egy ma­gaskarszt-tároló építése során szükségesek ahhoz, hogy a munkánk sikere minél valószínűbb legyen. A karsztterület felszíni kutatása. A karsztterület föld­tani vízgyűjtő területeinek szétválasztása. A karszt­tárolásra alkalmasnak ítélt terület kiválasztása. A karszttároló barlangrendszerének kutatása, gátépítés helyének kijelölése. A gátépítés. Próbaduzzasztás. Kitö­rések lokalizálása. A karsztterület felszíni kutatási munkáiba célszerű bevonni a területen működő barlanggutató csoportokat, mert a karsztterület szélső határait illetően sok adattal szolgálhatnak. A kapott adatok birtokában is célszerű azonban a lehatárolt terület bejárása térképek alapján hálós bontásos beosztással, mert a területtel minden­képpen meg kell ismerkedni. Sokat segít ebben a mun­kában, ha a területről légifelvételek vannak, mert eze­ken a felszíni karsztformációk (dolinasorok, víznyelők, források stb.) jó kivehetők. A lehatárolt teljes karszt­területet célszerű térképre felrajzolni, amely alapját képezi a további kutatásnak. Ezen a térképen a karszt­területre folyó, de nem karsztos területeket is jelölni kell, ha az onnét lefolyó vizeket megfigyeléseink sze­rint a karszt elnyeli. A karsztterületen belül szét kell választani az egyes forrásokhoz tartozó földtani és felszíni vízgyűjtő terü­leteket, hogy a beszivárgási százalékszámításhoz ellen­őrző adatokat és számítási alapadatokat kapjunk. Az egyes forrásokhoz tartozó, illetve oda vizet szállító víz­nyelők elhatárolása rendkívül fontos feladat és a to­vábbi gazdálkodási lehetőségek eldöntője lehet sok eset­ben. Az összegyűjtött adatok alapján a korábban szer­kesztett karsztterületen térképre felhordjuk az egyes forráshoz tartozó vízgyűjtő területek határait, így az egyes vízgyűjtők elhatárolódnak egymástól. A lehatárolt vízgyűjtők közül most ki kell választa­nunk azt, amelyiknek tárolási problémáival foglalkozni kívánunk. Ennek eldöntése során szerepet játszik a je­lentkező vízigény mennyisége, helye, hiszen egy nagy vízmennyiséget adó forrást nem célszerű községi víz­ellátás céljaira felhasználni még akkor sem, ha a víz­igény közelében van. A kiválasztás során fontos szerep jut a vízgyűjtő terület védettségének. A védettség alatt a fertőzési lehetőségek minimálisra való csökkentését értem. Lehetőleg olyan vízgyűjtővel rendelkező for­rásra essék választásunk, ahol lakott területek nem, vagy csak kis mértékben és lehetőleg a forrástól minél nagyobb távolságra vannak. A forráshoz közel levő la­kóterület fertőzése olyan vízminőséget jelent, amelyet tisztítani nehezen vagy egyáltalán nem lehet. Nagy szerepe van a terület kiválasztása során a for­rásban jelentkező hozamok nagyságának, ezért cél­szerű mérőbukóval beszerzett adatsor, mely főként az árvízi hozamok, lefutási görbék révén még a tározó­képességre nézve is alapadatokat jelenthetnek. Célszerű a helyes döntés érdekében tisztázni a vízgyűjtőn talál­ható karsztos kőzetek főként forráskörnyéken (várha­tóan a vízzáró gát megépítésének helyén vagy annak közelében) található töredezettségét, annak mértékét, mert a törésekkel sűrűn átjárt terület, erősen tört kő­zet a megépülő gát környékén sok kitöréses veszélyt, a hátsó, mögöttes vízgyűjtőn tározási többletet jelent. Erre a célra a kőlyuki karszttározónál a VITUKI révén légifelvételek alapján készítettünk térképet és szakvé­leményt, amelyek nagy segítségünkre voltak és szépen jelezték a töréses zónákat (Ráday ö. szakvéleménye). Az eddig ismertetett adatbeszerzések birtokában a gátépítésre alkalmas terület tágabb határai már kije­lölhetők, azonban a végleges hely, a legalkalmasabb hely meghatározásához minden esetben szükséges a föld alatti vízfolyás rendszerének, a barlangnak a kér­déses szakaszon minél pontosabb feltárása. A barlang feltárási lehetőségeknek külön szakirodalma van, ezért annak ismertetése nem feladatom, de annyit meg kell jegyezni, hogy mivel a feltárás a nagyobb víztároló tér miatt legtöbbször a forrás felől történik és a gát is an­nak közelében .épül, szifonáttörésekkel kell számolnunk. Ilyen munkához magunk részéről könnyűbúvár-felde­rítés alapján szivattyúkat használtunk (BIBÓ 3 typ.), mert ezzel a megoldással, a barlang víz alatti szaka­szát is fel lehet tárni, ami szintén lényeges, esetleg adatokat kapunk a forrásküszöb alatti tározási lehető­ségeket illetően is. A gátépítés technológiája attól függ, hogy a kijelölt helyhez vezető barlangrész milyen, hogyan lehet a kül­színnel megteremteni a kapcsolatot a gazdaságosság határain belül, hiszen a gát építéséhez tetemes mennyi­ségű anyagot (cement, betonvas, cső, tolózár stb.) kell legtöbb esetben beszállítani. Ha a kijelölt helyig arány­lag kis költséggel csillepálya építhető (pl. a kőlyuki gát építésénél), akkor a hagyományos betonépítési meg­70

Next

/
Thumbnails
Contents