Hidrológiai tájékoztató, 1975

Vass Béla: Karsztvíz tározási kísérletek a Mecsekben

oldást választhatom, melynél a két végén fazsaluzat helyett betonidomkő-falat építettünk, melyek közé kavicsot termeltünk, a vasalást elhelyeztük és az előre beépített injektáló tüskéken át cementtejet préseltünk be (1. kép). A cementtej a korrodált keskenyebb hasadékokat jobban kitöltötte, mint a nyomás nélkül betermelt beton, ezenkívül nem kellett szakaszonként betonozni, hiszen az injektálás gyorsan ment és a főtét amúgyis injektálni kellett volna. A betongát testébe el kell helyezni egy búvónyílás méretű csövet, a termelő csövet és még ezenkívül elhelyeztünk egy átmenő kábelt (négy eres), melyhez csatlakozva a gáton túl vihettem a villamosenergiát. A termelő csőre a barlangon kívüli részen, a barlang bejáratánál (biztonsági okokból kitörésveszély esetére) az elzáró tolózáron kívül vízmérő és manométer került. (A manométer és a vízmérő lehetőleg regisztráló műszerrel legyen ellátva.) Olyan esetben, amikor a szállítási lehetőségek biztosítása rendkívüli költségek árán vált volna lehetővé, (orfűi Vízfőforrás gátja) cementtejet alkalmaztunk hagyományos beton helyett, gyorsan összekapcsolható, könnyen felszerelhető trevira-csővel való szállítással (2. kép). Keverési arányuk = 0,5 q cement + 25 1 víz = 42 1 cementtej. Ez a cementtej-keverék a mélyfúrási technológiában használt iszapszivattyúval nyomható, de még mindig annyira folyékony, hogy a zsaluzatnak vízzárónak kell lenni. (A vízzáróságot marógépen átengedett és illesztési horonnyal ellátott deszkával lehet biztosítani.) A gáttest előre számolt sztatika alapján a megfelelő helyeken méretezett vasalást kapott. Megszervezett technológiával, keverőteleppel, egy műszak alatt 16 m

3 cementtejes betont tudtunk a zsaluzatba termelni 200 m-es szállítási távolsággal. A cementtej, amikor olyan szilárdsági fokot ér el, hogy a víz nem moshatja ki a cementet, a gát helyétől függően vagy víz alá kell süllyeszteni, vagy nagyon gyakran kell öntözni, mert a gyors kötés (saját kötését gyorsítja a nagytömegű cement 30—40 °C hőmérsékletet fejlesztve) és a nagy zsugorodás miatt a szerkezeti beton megrepedhet (3. kép). A cement—víz-keverék tapasztalataink szerint kerek 10%-ot ülepedik még a cement kötése előtt, ezt a zsalufalak magasságánál számításba kell venni, a főténél keletkező réseket pedig utólag kell vagy bedolgozni kézzel, vagy beinjektálni. A cementtejes beton szerkezeti beépítés esetén várható szilárdsági adatait a rendelkezésünkre álló szakirodalomban nem találtuk, ezért a Pécsi Polláck Mihály Műszaki Főiskolával kidolgoztattuk a szilárdsági jellemzőket, amelyek legalább olyannak bizonyultak, mint a hagyományos betonnál. A gátépítésnek ez a része rendkívül fontos és döntő lehet a tározó jó működésére nézve, azért egy kissé bővebben foglalkoztam vele, de műszakilag annyira összetett a kérdés, hogy egy külön témakörben is lehetne tárgyalni és más esetekben is használni a cementtejes szerkezeti betont. A gát kötési idejének letelte, regisztráló műszerrel ellátott manométer és vízmérő beépítése után (a regisztráló műszereket mindig olyan helyen kell beépíteni, ahol könnyen leolvasható és a beépítés helyét az esetleg bekövetkező kitörések nem veszélyeztetik), gondosan meg kell vizsgálni a várható kitörések károkozási lehetőségeit és gondoskodni kell a veszélyeztetett létesítmények megfelelő védelméről, ezután elzárhatjuk az eddig nyitott elfolyó nyílásokat. A próbaduzzasztásnak el kell készíteni a programját, mely mindig egyedi, de a felső magasság, melyre a gát is méretezve lett, túlléphető, hiszen a próba lényege az adatszerzés. Tehát ha arra mód van, mehet úgy is a próbaduzzasztás, ameddig valahol a hegybe kényszerített víz ki nem tör. Egyes előre megjelölt magasságoknál meg kell kísérelni a szintentartást és leolvasni a vízmérőn az ehhez tartozó elfolyó vízmennyiséget. A próbaduzzasztás során mért adatsorokat a körülmények, lehetőségek birtokában egyedileg kell mérlegelni és csak példaként említettem néhányat. A próbaduzzasztáshoz szorosan tartozik a felduzzasztott víz program szerinti leürítése, melynek során talán még több és fontosabb adat szerezhető be, mint a duzzasztás idején. A gát mögött duzzasztott víz kifolyásával nem ér véget az adatszerzési lehetőség, mert a tolózár kinyitásával csak azok a vizek folytak le, amelyek akadály nélkül közlekedtek 2. kép. Forrásvízszín-alatti munkahely. Látszik a víztelenítő szivattyúk termelőcsöve és összenyomott állapotban a cementtej termelő trevira cső (Gáttest betonozás a Vízfő forrásnál), (Foto: Zsiktovszki I.) a nagy üregek hálózatába. A kisebb réseknek az a vize azonban, amely a szűk hasadékokba nem képes olyan gyorsan elfolyni, mint a nagy hasadékok vize, hiszen nyomás alatt a duzzasztáskor préselődött azokba, a forráshozam növekedésében jelentkezik. Ez a „résvíz" mennyiségileg nagyobb lehet, mint a tág járatokba akadálytalanul közlekedő víz mennyisége, pontos mérés csaknem lehetetlen és csak megközelítőleg lehet jó esetben mérni, azonban a nagy mennyiségére való tekintettel a mérést meg kell kísérelni. A duzzasztás előtti és utáni forráshozam különbsége, természetesen csak abban az esetben mértékadó, ha közben nagy csapadékhullás nem volt. A leürítés során mért adatokból többek között a számított és az egyes magasságokhoz tartozó tárolási alapterület egy egész üzemi program kidolgozását teszi lehetővé, a vízgazdálkodás olyan lehetőségeit biztosítva, amelyek egyébként sehol sem lehetségesek. A duzzasztás során igen nagy a valószínűsége a tározott víz kitörésének, amelyre mint említettem, fel kell készülni, nemcsak a károkozás megelőzése miatt, hanem azért is, mert egy kitörés során is sok adat szerezhető be, melyek birtokában a kitörés esetleg könynyebben megszüntethető, illetve lokalizálása pontosabban, jobban tervezhető. A kitörés helyének a kitörési üreg pontos nagyságának megállapítására csak a kitö3. kép. Ilyen munkahelyi körülmények között csak speciális szivattyúkkal lehet és szabad dolgozni (Vízfő forrásnál gátépítés vízszin-süllyesztéssel), (Foto: Zsiktovszki I.) 71