Hidrológiai tájékoztató, 1975

Markó Elek: A Sió torkolati mű

— Befejezésül, mint lehetőségről — bár mindegyik fejlesztési lehetőségnél beiktatható — beszélnünk kell az állattartó telepek hígtrágyájának öntözéssel való hasznosításáról. Tolna megyében kiterjedt az a módszer, hogy a hígtrágyát szippantó kocsikkal, gazdaságtalan elosztásban szántóföldre juttatják, vagy tőzegdepó között eresztik le. Ez agrotechnikai és vízvédelmi szempontból egyaránt kifogásolható. Az előzőekből ugyanis az is kitűnik, hogy Tolna megyében csaknem mindenütt lehetséges a hígítóvízzel kombinált hígtrágyaöntözés. A gazdaságoknak arra kell törekedni, hogy e tápanyagban dús masszától ne megszabadulni igyekezzenek, hanem azt öntözéssel hasznosítsák. így egyazon beruházással két agrotechnikai művelet valósul meg magas technikai szinten: a vízpótlás és a tápanyagellátás, utóbbival a szervesanyag és tápanyag visszakerül azon körforgalomba, ahonnan származik és újra hasznosul. Tolna megyében az elmondottakból egyértelműen következik: az öntözésfejlesztés csaknem mindenütt lehetséges, eredményessége pedig biztosított, különösen akkor, ha az üzemek betartják és követik a Megyei Tanács VB fejlesztésre vonatkozó határozatában javasolt irányelveket, mely szerint a fejlesztés megvalósításához biztosítani kell: — a szükséges szakmai, szellemi bázist, — az üzemeknek törekedni kell a nagyüzem igényeit kielégítő koncentrált nagyüzemi öntözőtelepek megvalósítására, — meg kell oldani a meglevő öntözőtelepek mobil berendezéseinek lecserélését és műszaki szintjének emelését, — az állattartó telepek hígtrágyájának optimális hasznosítását öntözéssel, — a jelentkező eredmények propagálását és mindezekhez szükséges kérni és igényelni az érintett szervek támogatását. 5. kép. Völgyzárógátas víztározó Kocsolán Ebből is látható, hogy Tolna megye öntözésfejlesztéséhez a szükséges víz tározással rendelkezésre áll. Még nagy távlatban is lehetséges 60—80 ezer ha öntözésfejlesztés, amely valószínűen csak az ezredforduló után realizálható. A völgyzárógátas víztározással egyébként vízügyi szempontból is egyetértünk, mivel a befogadókat feliszapoló iszapmennyiség a tározókban visszamarad. — Természetesen a vízzel való gazdálkodásnak egyik fajtája a talajvédő gazdálkodás, amely a területen megfogja a vizet és akadályozza, helyesebben csökkenti a vízokozta eróziós károkat. A sávos művelés, a gyepkultúra, pillangósok nagyobb lejtőkön, színvonalas művelés az erózió védelem mellett igen fontos vízgazdálkodási, agrotechnikai eszköz. E területeken, amelyek lejtésüknél fogva már rendszeres szántóművelésre nem alkalmasak, ezeket kell alkalmazni. A Sió torkolati mű* MARKÓ ELEK Vízügyi Tervező Vállalat Előzmény 1973. december 28-án helyezték üzembe és 1974. márjus 31-én adták át az üzemeltető KDT VIZIG-nek ünnepélyesen a Sió-csatorna torkolata előtt 3 km-re felépített vízlépcsőt a gemenci erdőben. A Balaton egyetlen vízlevezetője, a Sió-csatorna völgye, 1700 végéig mocsár volt, de már a római uralom alatt, Galerius császár idejében (i. sz. 300.) végeztek ott vízrendezési munkákat. Ebben az időben a tó vízszintje több m-rel magasabb volt. A Sió szabályozására az első terveket Böhm F. készítette 1770—72-ben. Ennek alapján Beszédes J. 1817—19-ben kidolgozta a Sárvíz—Kapós menti területek lecsapolási tervét, mely 1825-ig megvalósult. 1863-ban építették meg a siófoki fazsilipet és tovább folytatták a szabályozási munkákat 1935-ig. A siófoki vízlépcső 1947-ben készült el, egy 40 m

s/s áteresztőképességű leeresztő zsilipből és egy 83,5 x 12,0 m hasznos méretű hajózsilipből áll. Az Országos Vízügyi Kerettervben lerögzített elvek szerint a Sió-csatorna teljes belépcsőzéséhez még öt vízlépcső szükséges. Ezek közül elsőnek a torkolati művet építették fel, mely egy 13,5 m széles duzzasztóműből és egy 95,0 x 13,5 m hasznos méretű, 3,5 m merülésre méretezett hajózsilipből álló létesítmény, felső és alsó várakozóterekkel ellátva (1. kép). A torkolati mű mindkét része a Sió felé mint * Előadásként elhangzott az MHT Vízépítőipari Szakosztálya 1975. február 3-i előadóülésén. duzzasztómű működik állandó jelleggel. Dunai jeges árvíz idején a hajózsilip és a duzzasztómű egyaránt árvízkapuként működik, vagyis a Duna rövid ideig tartó magas vízállásait képes kizárni a Sió alsó szakaszáról. A további négy vízlépcső távlati vázlatterveit elkészítették és helyüket is rögzítették (1. ábra). Ezzel a Sió 123 km hosszú többfeladatú nagycsatornává (IV. kategóriájú víziút, 1000—1500 t-ás uszályok számára) válik, mely 80 m

3/s vízleresztést tesz lehetővé a Balatonból és annak pontos és gazdaságos vízszintszabályozását is megoldja. A torkolati mű célja Az új létesítmény legfontosabb feladata, hogy a dunai jeges árvizeket kizárja a Sió alsó szakaszának mintegy 27 km hosszúságú szakaszáról. Jeges árvízi időszak alatt a Sió-torkolatnál 54 km hosszúságú töltésszakaszt védtek, ez most 3 km-re rövidül (2. ábra). További célkitűzések: — állandó duzzasztott vízszint és hajózó út biztosítása Sióagárdig, — a hajózás miatt szükséges balatoni vízeresztések vízmennyiségének csökkentése, — a hajók számára téli menedékhely biztosítása, — a Sió alsó szakasza mellett új ipari létesítmények telepítéséhez a szükséges feltételek megteremtése, — az érintett területen öntözővíz biztosítása. 64