Hidrológiai tájékoztató, 1975

Markó Elek: A Sió torkolati mű

1. kép. A Sió torkolati mű Tervezés, kivitelezés A tervezés gondos talajfeltárással és próbaszivattyúzással kezdődött 1967-ben. Az iszapos-homokos, majd homokos-kavicsos talaj alatt 45,0 m mélységben tárták fel a pannóniai agyagréteget. A talajmechanikai szakvélemény alapján készült el a munkagödör és annak víztelenítési terve, csőkutas, búvárszivattyús rendszerrel (3. ábra). A műtárgy méretezés alapját a Sió, a Duna és a talajvíz legkisebb és legnagyobb értékeiből számított maximális igénybevétel, valamint a műtárgy üres és telt állapotából kapott mértékadó feszültségek adták. A stabilitás vizsgálatot az üzemi, ritka és rendkívüli eseményekre végezték el. A műtárgy statikája merev szerkezet, illetve rugalmas ágyazás feltételezésével készült. A hosszirányú méretezés során a számítások útján kapott nyomatékból származó húzóerőt a három főfal felső 1,'4-ben 0 40 mm-es betonacélokkal vették fel. A 124,0 m hosszú szerkezet ily módon dilatációs hézag nélkül készült el (4. és 5. ábra). A szivárgást a Bligh—Lane-féle eljárással vizsgálták. A VITUKI modellkísérletei után a hajózsilip töltőürítő rendszerét, az elzáró és mozgató berendezések geometriai méreteit, helyszükségletüket kellett megállapítani. Az általános terv összeállítása után a soron következő tervezési szakaszban az árvédelmi töltések, munkagödör, körtöltés és a víztelenítő berendezés terveit kellett elkészíteni. Végül a műtárgy mély-magasépítési, elzáró és mozgató berendezéseinek részlettervei kerültek sorra a kivitelező vállalatokkal szoros egyeztetésben. A felső és alsó várakozótér mólóit és vezető műveit a talajban levő farönkök miatt Titania rendszerű fúrt, cölöpös rendszerrel készítették 1200 mm átmérővel, egymástól 9,0 m-es tengelytávolságban. A cölöpök (0 1000 mm) tetején kialakított vasbeton csapok rögzítik a kéttámaszú tartóként beemelt vasbeton hidakat és korlátozzák azok elmozdulásait. A szerkezeti vastagság folyásirányra merőlegesen így csak 1,0 m-re adódott. A hajózsilip felső főben kétirányban vízzárást biztosító, redőnyszerű görgős merülőkaput szereltek fel. Az alsó főben helyezkedik el a jeges árvizeket kizáró magas árvízi támkapu és az alacsonyabb szerkezeti magasságú hajózó támkapu. Ugyancsak itt szerelték fel hazánk egyetlen acélszerkezetű billenő hídját, mely a nagy űrszelvényű úszóművek átzsilipelését teszi lehetővé. A duzzasztómű szegmens alakú elzárószerkezete ugyancsak kétirányú vízzárást biztosít. A vezérlőtorony az alsó fő középső pillérén épült. Alsó helyiségében a villamos kapcsolóberendezéseket, a felsőben a vezénylő asztalt szerelték fel, integrált áramkörös automatikával. A torkolati mű összes elzáróberendezését kézi, félautomatikus és teljes automatikus vezérléssel lehet működtetni, de reteszelt rendszerben. Gondoskodtak lakótelep (négy ikerház, melléképületek) építéséről, tartalék áramforrás, olajraktár stb. létesítéséről is. A téli üzem biztonságos, mert a duzzasztómű csúszó acélszerkezete melletti bebetonozott íves vaslemezt keringetett folyadék fűtéssel lehet felmelegíteni. Az árvédelmi töltéseket 1968-ban készítették el a vízügyi szolgálat kivitelező egységei. A torkolati műtárgy munkagödrét és a felvonulási területet 1969-ben alakították ki, a talajvízszinsüllyesztés 1970. januárjában kezdődött és 1973. januárjában fejeződött be. A 49 db 0 280 mm-es csőkútban 700 l/p teljesítményű nyugatnémet gyártmányú EMU típusú búvárszivattyúk működtek folyamatos üzemben, hiba nélkül. A három év alatt készült el a 22 ezer m

3 betont tartalmazó műtárgy, 1,5 millió m

3 földmunka és 570 t súlyú acélból gyártott elzáróberendezés szerelése. A kivitelezés két fővállalkozója a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat és a Ganz-MÁVAG volt. A létesítmény terveit a VIZITERV készítette, a munka lebonyolítását az OVIBER végezte. Az elektro-olajhidraulikus mozgató berendezéseket az osztrák Hoerbiger— Fluidtechnik és az ELIN cég szállította és szerelte fel 1973 nyarán. Az üzempróbákat még ez év őszén elvégezték és október végén megindult a hajóforgalom az új Sió-mederben. 5 65