Hidrológiai tájékoztató, 1975

Falussy Ferenc: Tolna megye öntözésfejlesztési lehetőségei, figyelemmel a víztározók és öntözőfürtök létesítésére, a meglevők kihasználtságára

Tolna megye 59 öntözőgazdasága mintegy 200 vízjogi engedéllyel rendelkezik. Egy öntözőgazdaságra átlag 170—180 ha öntözhető terület jut. — Kizárólag Tolna megyei természeti adottságok tették lehetővé a csőkutas öntözés elterjedését (3. kép). Amilyen gyorsan fejlesztették, éppen olyan gyorsan abba is hagyták. Ez a hanyatlás a módszer olcsósága és egyéb előnyei ellenére is, karbantartási hiányosságokra vezethető vissza, mivel a karbantartás elmulasztása az öntözés idején már kész kudarcot jelent. Példaként említjük, hogy az öntözés csökkenése éppen a csőkutaknál volt a legnagyobb, például a szekszárdi ÁG-nál 1437 ha-ról 465 ha-ra, a bölcskei tsz-nél 368 ha-ról 56 ha-ra csökkent a csőkutas öntözés. Nem elhanyagolható, hogy a 247 ha öntözési célt szolgáló víztározót kizárólag haltenyésztésre hasznosítják. Ezekből öntözés csak elvétve fordul elő. — Végül, de nem utolsósorban a népgazdaság a IV. ötéves tervidőszakában a mezőgazdasági üzemekre több, az egész népgazdaságot érintő program megvalósítását tűzte ki. Ezek a sertés program, szarvasmarha program, fehérje program, zöldség program, valamint a nagy területet uraló növények termelési rendszerének megoldása. Azon túlmenően, hogy e célkitűzések megvalósításában a népgazdaság igen komoly anyagi részt vállal, az üzemek anyagi erőforrásait is erősen igénybe vette. Az öntözésfejlesztés az előbbiekhez hasonlóan, szintén a drága beruházások közé tartozik, különösen megfelelő műszaki szinten. Ezért is maradt el karbantartásuk és felújításuk. Mindezek ellenére a népgazdaság általános fejlesztése, az életszínvonal emelkedése megkívánja a mezőgazdasági növénytermelés hozamainak további fokozását és ennek egyik módja az öntözés. Fejlesztés hol és hogyan? Kérdés az is, ha szükséges is az öntözés, lehetséges-e az Tolna megyében? A válasz egyértelmű, igenis lehetséges, csak a lehetőségeket mindenütt a helyi viszonyoknak és adottságoknak megfelelően kell kialakítani. Tolna megyében is új utakat kell keresni az öntözésfejlesztés terén, oly módon, hogy az öntözés szerves része legyen az üzemi gazdálkodásnak, s akkor a fő cél elérése érdekében, az öntözést feltétlen folytatni fogja a gazdaság, mert különben a kitűzött eredmény elmarad. Természetesen biztosítani kell a korszerű berendezések gyártását, hogy azok rendelkezésre álljanak a gazdaságoknak (4. kép). Ezeknek legalább olyan műszaki szintet kell biztosítani, amely megfelel a mai értelemben vett nagyüzemi igényeknek. Ma már több év munkája alapján, úgy látszik, hogy a több, korszerű berendezésből mindenki kiválaszthatja a neki legmegfelelőbbet. — Tolna megye keleti része a Dunával határos. A Dunában az öntözéshez szükséges víz rendelkezésre áll, ez a lehetőség már a TVK-ban is szerepel, úgyhogy a Dunával párhuzamos 10—15 km-es sávot Duna vízzel kell ellátni. A dunamenti fővízkivételek segítségével, a víz földcsatornán nagy távolságokra elvezethető. A csatornából hordozható berendezésekkel, vagy felszín alatti csővezetékekkel kombinált öntözőtelepeken az öntözés végrehajtható. Természetesen — a már említett — korszerű vontatható, vagy gépi mozgatású felszín feletti vezetékekre gondolunk. — A Sárköz keleti részén és a madocsai öblözetben az 1960-as évektől kezdve csőkutas öntözés folyik. E területeken, különösen a madocsai öblözetben az öntözéshez szükséges Duna-víz rendelkezésre áll. E lehetőségeket, ha a csőkutakat karbantartják, továbbra is ki kell használni. Az öntözés munkaigényességét természetesen itt is új, korszerű berendezésekkel kell csökkenteni. A nagyüzemi méretű öntözőtelepekhez — beleértve a korszerű berendezések alkalmazhatóságát is — nyilvánvaló, hogy a régi tervezésű csőkutak elhelyezése ezen megnövekedett igényeknek már nem felel 3. kép. Csőkutas öntözés a madocsai termelőszövetkezetben meg. Ezeket (a csőkutatot) az új, nagytáblás agrotechnikai igényeknek, valamint az alkalmazásra kerülő, korszerű berendezések üzemeltetési technológiájának megfelelően kell újra telepíteni. Pl. egy ALVSZ vontatható berendezéshez a csőkutaknak egyforma távolságra kell lenni. — Lehetséges az öntözésfejlesztés a Nádor és a Sió mellett is kisebb mértékben, természetesen az előbbinél a szennyvízeresztést figyelembe kell venni. — A megye déli részén, a Sárközben a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat minden évben üzemelteti a palánk—borrévi vízkivételeket, hogy vizet adjon a Bátai főcsatornába és a Kis-Dunába. Ez a rendszer tovább fejleszthető, sőt a Sió alsó vízlépcső, jó víz esetén, amikor nincs fűzfői szennyvíz eresztés, a gravitációs betáplálást is lehetővé teszi. — Tolna megye nyugati dombvidékén már költséges lenne a Duna-vízzel való öntözés. Ezért a szükséges vizet tározókkal kell biztosítani (5. kép). A Tolna megyei halastavaknak 50%-a, mintegy 800 ha a Kapós és Koppány vízgyűjtőjén terül el. Ez a lehetőség is mutatja, hogy ezen a területen tározni lehet. 1 km'

2 területről a VITUKI adatai szerint 40—50 ezer m

3 víz gyűjthető össze, illetve tározható, amely 20—30 ha terület öntözését biztosítaná. A meglevő halastavak töltésének megemelésével is lehetséges a tározótér növelése. A Koppányvölgyi Vízgazdálkodási Társulat és a VITUKI kidolgozta a Kapós 840 km

2 területének öntözésfejlesztési lehetőségét. E szerint 25—30 ezer ha öntözés-fejlesztéshez lehet tározókkal vizet biztosítani. Tolna megye egész nyugati részében ez a tározási lehetőség eléri a 100 millió m

3 tározható vízmennyiséget. 4. kép. Korszerű, vontatható esőztető berendezés 63