Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Siposs Zoltán: Az ÉK-Dunántúli oligocén vízzáró rétegösszlet

barnakőszenes rétegcsoport települ. Ettől eltérő kifejlődésekre a részleteknél visszatérünk. Az oligocén rétegösszletet Rozlozsnik P.—Schréter Z. —Telegdi Roth K. (1922), majd a „kiscelli" agyag tulajdonságait Vendl A. (1932) ismertették munkájukban. A terület ÉK-i részén Vitális S. (1944) a homokos agyagmárgát kettéválasztotta „kiscelli" agyag és katti rétegcsoportra. Nyugaton Mány, Vértes vidéken csak a katti rétegcsoport fejlődött ki Báldi T. (1972) legújabb vizsgálatai nyomán. Az idevonatkozó 200 000-es földtani alaptérképet Szentes F. (1968) és Jámbor A. (1966) szerkesztette. A területen levő oligocén teljes kőzetösszletre 10—20 m

3/nap/km

2 felszín alatti vízforgalom modulus jellemző, Szebényi L. (1973), s a felszínének több mint 50" o- át beborítja a vékonyabb, vastagabb negyedkori takaró. Az oligocén összletet és ezen belül az agyagos rétegek elterjedését, vastagságát a mélyfúrások, Schmieder A. és Willemsz T. szerkesztésében készült Bányászati Kutató Intézeti tektonikai térkép, a Geofizikai Intézet mélyszerkezet és mélyföldtani térképei, Sólyom F., Szabó N., Széles Cs. és Borbás L. munkái nyomán értékeltem. Megállapítható az elterjedésre vonatkozóan, hogy a következő főbb változatok lehetségesek: (1., 2., 3., 4. és 5. ábra). 1. Felszínhez közeli, közvetlenül az allúvium alatti agyagos oligocén fáciesek (pl. Esztergom, Sárisáp, Leányvár és Budán az Óbuda— Kelenföld vidéke). 2. Mélyben, az agyagos oligocén fáciesek, de kb. 200 m-nél vékonyabb, felső homokos rétegekkel fedve (pl. Tát—Esztergom, Dorog között és Dág—Perbál között). 3. Tektonikai és kifejlődésbeli viszonyok miatt mélyebben települnek a „kiscelli" agyagos oligocén fáciesek és 200 m-nél vastagabb az ún. felső homokos rétegcsoport (pl. Szentendre—Visegrád között és Kesztölcnél). 4. A „kicelli" agyagos kifejlődés erős fácies változások, átmenetek és elhomokosodás miatt bizonytalan és rossz szigetelő, illetve záró rétegnek bizonyul (pl. Dorog, Tokod, Csolnok—Piliscsév között és a Mányi terület egy része). 5. Hiányzik a „kiscelli" agyagos kifejlődés (pl. Vértes előtere, Tatabánya vidéke). A szerkesztések alapján még a következő összefüggések mutathatók ki: a) Vastag a „kiscelli" agyag elterjedése Szentendrénél (700 m-nél vastagabb), az Esztergom 20. és 21. fúrás környékén (400—500 m), Kelenföldön (500 m). b) Vékonyabb a kifejlődés Visegrádnál, Piliscsévnél, Dorogon. c) Átmeneti jellegű az ismertetett helyek között. >^ÉÁNYVÁRO)£ ' \ \ Vb \ BAJ NA o ,P0MAZ \o . r \ \ 1 2 ZSAMBEK\ \ » W 10 [km] TÖRÖK BTAUNTP-^ ' 2. ábra. A regionális oligocén vízzáró rétegek elterjedése 1. Oligocén agyagos kifejlődések a negyedkori takaró alatt, illetve a felszínen; 2. Oligocén agyagos kifejlődések az oligocén homokos kifejlődések alatt 54