Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Siposs Zoltán: Az ÉK-Dunántúli oligocén vízzáró rétegösszlet

Tokod T370 II .szelvény [mB.f] 200 100 ± 0 Mogyorósbánya M33 M69 1^ I.szelvény N46 N36 Nagysáp N8 100 200 300 (00 500-J [mB.f] N

27 300 -, ' ' 200300500 Nagysáp N7 NA Nio III .szelvény i I u 6E2 3—5. ábra. Földtani szelvényvázlatok Esztergom, Mogyorósbánya, Tokod és Nagysáp vidékéről 1. Triász alaphegység; 2. Eocén rétegek; 3. Oligocén barnakőszén; 4. Oligocén alsó homokos rétegek; 5. Oligocén agyag, agyagmárga rétegek; 6. Oligocén felső homokos rétegek A vastagabb kifejlődésben általában vastagabb maga az agyagos rétegcsoport is (E. 20., K. 14., K. 19., Dág 14. fúrás). Hiányzik viszont a vizsgált rétegcsoport pl. a Tokod 453. fúrásban. Előfordul, hogy a vékonyabb, csak agyagos kifejlpdés viszont közel van a felszínhez, mert az eredeti vastagságból az idők folyamán a fiatal mozgások következtében magasabb helyzetbe került a felső homokos rétegcsoport és ez a denudáció következtében lepusztult. így a felső homokos részek hiányoznak. Pl. esztergomi téglagyár fejtési területe, E. 18. fúrás. Több helyen, így elsősorban a nyugati részeken (Mány, Vértes előtere, a slíres, felső homokos rétegcsoport és a „kiscelli" agyagos kifejlődések közötti összefüggések elmosódnak. A kékesszürke vagy a glaukonittól zöldesszürke, jól rétegzett rupéli- „kiscelli" agyag felső 20—30 m-ben esetleg sárga, illetve sárgás átmenetű szürke az oxidációtól (Vendl A. 1932). Gyakoriak a homokos betelepülések, helyenként néhány cm-es barnakőszén zsinórral, dácittufa vékony lepelszerű közbetelepüléseivel. Széky F. (1959) által ismertetett Pilismarót 3. fúrásból ez a rétegösszlet sok piritet és limonitot tartalmazott. Uralkodó ásványok még a gránát, biotit, muszkovit, klorit, turmalin, rutil, cirkon, titanit, korund. Karbonát tartalma dorogi tapasztalatok alapján: 2,0—42,6% között változik, de legjellemzőbb a 10,0—30,0%-os érték (Csánk E.-né 1969). A víz tározásához fontos porozitás, (hézagtényező) több paramétertől függ, melyek között a szemcseösszetétel százalékos megoszlása a szemcsék alakja, a kötőanyag minősége és a réteg elhelyezkedési mélysége is befolyásoló tényező. A szemcsenagysága 10—50 /U között változik. Az agyagok hézagtérfogata az iszapos és homokos változatokkal együtt a 20%-os határ körül változik (Horváth V.—Salamin A. 1974). Ezenkívül a réteg repedezettsége, a litoklázisok, törések, vetők és a flexurák befolyásolják a víz jelenlétét, illetve mozgását. Az oligocén agyagban levő vízre jellemző az erős szulfát tartalom. A területen található nagy kiterjedésű oligocén kőzet összet regionális ismerete után rengeteg részletfeladat megoldása a munkálatok közben kiviteleződik. Gyakorlati jelentőségű ez a képződmény a budapesti Metró-építés budai szakaszán, a Buda vidéki téglagyáraknál, lakótelep-építéseknél, gyógyvizeknél, a Tatabánya—Dorog—Nagyegyháza—Mány vidéki épülő, ill. működő barnakőszén-bányák munkálatai közben. Napjainkban az előtérbe kerülő barnakőszénbányászat szempontjából figyelembe veendő, hogy a regionálisan elterjedt „kiscelli" agyagon kívül a bányaművek harántolják az oligocén összlet alján levő zsíros tapintású agyagokat. Ezek az agyagtelepek, lencsék, néhány cm-től, néhány m-ig változnak. Színük világos szürke, zöld, tarka. Ezek a rétegek előfordulnak a csolnoki bányaüzemek területén, ahol a felgyülemlett víz l/p értéke kevés, szinte csepegve gyűlik, de megáll a kevés víz a barnakőszén-talp fekvőjében levő agyagon. A víz képlékennyé teszi a fekvő réteget, sár és talpduzzadások keletkeznek, zavarva a termelést. Ezért nevezik Csolnokon, Annavölgyön és Borókáson ezeket a vágatokat sáros vágatoknak, sáros ereszkéknek és sáros siklónak. Az új bányanyitások során aknamélyítés közben ilyen problémák felléphetnek. Komoly vízbetörés még nem volt oligocén rétegben. A budai Metró építése közben a Déli p. u.—Moszkva tér és a Batthyány téri szakaszon Böcker T.-ral (1953)