Hidrológiai tájékoztató, 1975

Garád Róbert: A Fertőtáj építészeti, idegenforgalmi és településtörténeti adottságai

6. kép. A kövesháti „Béke-kilátó" Sopron város lakosainak száma napjainkban meghaladja a 45 000 főt. Különböző üdülőkben évente 18 000 beutalt fordul meg, a szanatóriumokban 6600 beteg nyer teljes vagy részbeni gyógyulást. Ehhez járul a megnövekedett idegenforgalom, amely pl. 1972-ben az Idegenforgalmi Hivatal adatai szerint évi 130 ezer fő volt, míg a Károly magaslatot már 1971-ben 150 000 ember látogatta. A Tanulmányi Állami Erdőgazdaság 1972-ben is végzett az erdők látogatottságának megállapítására forgalomszámlálást, mely szerint egy augusztusi vasárnap 13 ezer 409 fő kereste fel kikapcsolódás céljából az erdőt. Ez a szám a város jelenlegi lakosságának egyharmadát teszi ki. Feltevések szerint a következő években számolni kell azzal, hogy összesen egymillió ember fogja látogatni a 3245 hektár nagyságú parkerdőt, illetve parkerdőnek nyilvánított területet. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy hazánkban az utóbbi években az erdők környezetvédelmi szerepével kapcsolatban széles körű ismeretterjesztő munka indult meg és máris kezdeti sikerekről számolhatunk be. Különösen Sopronban, ahol az üdülőerdő gondolatának, az erdők társadalmi szerepének már akkor is lelkes szószólói voltak, amikor másutt minderről semmit sem tudtak. Sokak előtt ismeretes, hogy a soproniak az erdőknek az ember egészségére jótékony hatását már több mint egy évszázaddal ezelőtt felismerték, séta és turista utakat építettek, védkunyhókat állítottak, forrásokat foglaltak, kilátókat emeltek, természetbarát csoportosulásokat szerveztek és a hátizsákos turistáskodást tömegmozgalommá változtatták. Talán elegendő, ha itt megemlítem Braun Nándor szappanfőzőmestert, Romwalter Károly nyomdászmestert, akik a turistamozgalom szervezői voltak és Muck András erdőmestert, aki a korszerű üdülőerdő gondolatát már akkor felvetette. Az 1960-as években a Hazafias Népfront keretei között újjászülető Soproni Városépítő Egyesület már akkor mindent megtett annak a célnak az érdekében, hogy az erdő ne csak díszes koszorúja legyen a műemlékben gazdag városnak, hanem pihenője és kirándulóhelye mindazoknak, akik az erdőt szeretik. Városunkat övező erdők parkerdei fejlesztésére hatalmas lehetőségeket kínál és nagy feladatok elé állítja a Tanulmányi Erdőgazdaságot. Ezeknek a feladatoknak megoldása azonban nem lehet csak egy gazdaság feladata, mert erre kielégítő pénzforrások nem állnak rendelkezésre. A lehetőségek további feltárására az egész lakosságnak össze kell fogni, mindenekelőtt Sopron városában levő üzemeknek és vállalatoknak, el kell jutni annak a felismeréséig, hogy környezetünk szennyeződését csak azok tudják megakadályozni, akik azt előidézik. Nem kívánok több példát mondani, mint a Sopron város közepén levő húsgyár kormos füstöt ontó kéményét, de ez alól nem kivétel a Tanulmányi Erdőgazdaság sem, az általa termelt évi 6500 m

3 hulladékával, amiből 4000 m

3-t ma már nem tud hová elhelyezni. A környezetvédelem sokoldalú feladatát nem szabad összetéveszteni az erdők szociális, népjóléti feladatával, ami elsősorban a Tanulmányi Erdőgazdaság feladata. Ezen túlmenően a környezetvédelem minden minisztériumi ágazat, az ipar, a mezőgazdaság, a nehézipar és talán lehetne hosszan sorolni, hogy kiknek a feladata, mert csak ilyen összefogással lehet az emberiséget megvédeni a fenyegető veszélytől. Nem olyan régen a megalakult Európai Természetvédelmi Konferencián hangzott el: amely szerint nagy erőfeszítésekre lesz szükség a jövőben, hogy irányt változtathassunk és az ép környezetet szavatolhassuk. Ehhez elsősorban pénz kell, hogy a könnyelműen fertőzött, megerőszakolt tájat ismét meggyógyíthassuk, már annyira amennyire ez egyáltalán lehetséges. Ehhez kutatással, felvilágosítással, neveléssel és következetesen alkalmazott összehangolt törvényekkel kell az előfeltételeket megteremteni. A Fertőtáj építészeti, idegenforgalmi és településtörténeti adottságai GARAD RÓBERT az MHT Soproni Területi Szervezetének ügyvezető elnöke Történeti összefoglalás A Fertő tó és vidéke földünk egyik legérdekesebb és legsajátosabb tava. Ez a különös tóvilág mindig foglalkoztatta a kutatókat, tudósokat és az itt élő embereket, akik igyekeztek megőrizni a táj sokoldalú adottságait. Ebben az ellentéteket egymásba simító környezetben alpesi erdők, középkori városfalak, kisalföldi rónák köszöntik az embert és tisztelik azokat, akik itt dolgoztak és alkottak. A tó és környéke megőrizte az igazi síkvidéki sóstó sajátosságait. Tagja azoknak a hasonló állóvizeknek, melyek Közép-Ázsiától az Arai és Kaspi tavak környékétől nyugati irányban húzódva terülnek el. Ezek mind igazi steppei szikes sóstavak, amelyeknek legnyugatibb testvére a Fertő tó. 44