Hidrológiai tájékoztató, 1975
Dr. Homonnay András: Gazdasági és jogi szabályozók a vízminőségvédelemben
ahol Kt a környezeti minőség mt állapotából következő költség, azaz a szennyezettségi szinthez kapcsolódó kárjellegű költség. A szennyező tevékenység múltbeli eseményei azonban bizonyos „szennyezőanyag készletet" halmoznak fel, melyből következik, hogy a környezetet ért kár ilyen esetekben múltbeli eseményektől függ. Ezt a függvényt nevezzük halmozódó kárfüggvénynek, ami a következőképpen fejezhető ki: t K t = K(m«), = g(V t), ahol V t =)v t dt. (2) o Az ilyen kárfüggvények tipikusan a biológiailag nem, vagy nehezen bomló szennyezőanyagokra vonatkoztathatók, amikor a szennyezőanyag mennyisége az idővel arányosan halmozódik és ezzel egy folytonosan növekvő környezeti veszélyt képvisel. Az áramló és halmozódó kárfüggvények nyilvánvalóan egyértelmű, tiszta esetekre érvényesek, ilyenek azonban a gyakorlatban alig fordulnak elő. Ami valójában a természetben lejátszódik, olyan kárfüggvények halmaza, melyeknél a szennyező tevékenység múltbeli eseményei különböző változók formájában befolyásolják a szennyezés aktuális szintjét. Azonban ez a megkülönböztetés mégis jelentős lehet bizonyos államigazgatási döntési folyamatokban. Ugyanilyen jelentős a függvények alakja. Ismerünk olyan költségfüggvényeket, melyek a többletköltségek monoton növekvő alakját mutatják. A környezeti jelenségek túlnyomó többsége azonban sokkal komplexebb kárfüggvényeket produkál, nagy részüknél jelentős ugrások vagy „küszöb-hatások" jelentkeznek. Ha például a szennyező anyag terhelés valamely vízfolyásban bizonyos szintet elér, a folyó öntisztuló kapacitásában minőségi változás áll be, az oldott oxigéntartalom nullára csökken és anaerob folyamatok indulnak meg. Az ilyen kárfüggvények ugrásos alakot öltenek. Ilyen esetekben a szennyező hatás küszöbértéket meghaladó szintje rendkívül nagy K t értéket produkál. Ráadásul a természetben ilyen küszöbhatások sorozatai lehetségesek és ezért a kárfüggvények rendkívül bonyolultakká válhatnak. Ehhez járul még, hogy a kárfüggvények alakja sok esetben nem határozható meg pontosan, ami a függvénykapcsolatba bizonytalan elemeket épít be. A bizonytalansági elemek valamely kárfüggvény esetében a jelenségek valódi természetéből erednek. Igen fontos annak leszögezése, hogy a kárfüggvények többváltozós függvénykapcsolatok, olyan változók függvényei, mely változók többsége kívül esik az emberi ráhatás, befolyás vagy szabályozás lehetőségein. Ilyen változó lehet például a befogadó vízhozam. A vízhozam változásaitól nagymértékben függ a bevezetett szennyvíz károsító hatása, ugyanaz a szennyező anyagmennyiség, mely kisvízi időszakban helyrehozhatatlan minőségi károsodást okoz, ártalmatlan lehet nagyvíz időszakában. Bizonyos szennyezőanyagok külön-külön ártalmatlan mennyiségének együttes jelenléte szinergetikus hatás miatt a kárköltségeket jelentékenyen megnövelhetik. Ezen állítások általánosításával a függvénykapcsolatot kiterjeszthetjük és a környezet minőségét kifejező mt tagot a következő formában írhatjuk fel: m t = F(v t, E t), (3) ahol vt a szennyező tevékenység szintje, E t pedig egy vektor, melynek elemei a környezet sajátos viszonyai (vízhozam, háttér-szennyezettség, a vízi életközösség összetétele stb.). Az Et vektorban az a lényeg, hogy olyan változókat is tartalmaz, melyek értékeiről keveset tudunk, vagy melyek változását befolyásolni nem tudjuk. A kárfüggvényünk most már a következő alakban is felírható: K t = K(mt) = G(v t,E t) (4) A környezeti minőséget meghatározó ismeretlen tényezők bevezetése és az ezzel járó bizonytalanság bonyolult döntési problémákat vet fel. Tegyük fel, hogy a vízminőségvédelmi hatóság néhány célkitűzés kombinációjával áll szemben, mint pl. 1. a szennyezésből származó kár még megengedhető mértékének megfelelően mt minőségi szint biztosítása; és 2. az m minőségi állapot olyan változásának megelőzése, amikor a K-ban ugrás lép fel és elfogadhatatlanul megnövekszik. Ha az Et egyes komponenseinek értéke ismert lenne bármely jövőben bekövetkező időben, meghatározhatnánk valamennyi t időre a vt értékeit a célkitűzés elérése érdekében és megkereshetnénk a szennyezés meghatározott szinten tartásának legkisebb költség melletti módszereit. Sajnos, általában nem ismerjük az Et értékeinek jövőbeni változásait. Bizonyos esetekben lehetséges ugyan ezen értékek prognosztizálása. Meghatározhatjuk például bizonyos komponensek valószínűségi eloszlásait (pl. vízhozam) és az eloszlások szórása az aktuális időpont közelítésével csökken. (A vízhozamváltozások néhány napra sokkal jobban előrejelezhetők, mint pl. hónapokra.) A döntéshozó azonban ténylegesen nem képes előrelátni, még kevésbé szabályozni az fl vektor legtöbb komponensét, és az előrejelzés lehetőségei is rendkívül korlátozottak. Ilyen körülmények között nem határozhatók meg a befogadó közeg kritikus helyzetének periódusai megfelelő biztonsággal és így ezekre környezetjavító tervek sem készülhetnek. Ez a jelenség rendkívül lényeges szerepet játszik véleményünk szerint az igazgatási-hatósági beavatkozások megválasztásában. Lehetséges, hogy ezek a nehézségek vezettek oda, hogy a környezet védelmére vonatkozó beavatkozásokat korábban nem annyira a gazdasági megfontolás, mint inkább a döntést hozó intuíciója határozta meg. Lehetőség az igazgatási rendszer fejlesztésére Ha a vízminőségszabályozás korszerű elvei megvalósulnak, akkor a vízminőség-szabályozási régiókban gazdasági modelleken vizsgált és összehangolt beruházások kezdődnek. Az új létesítmények az alapvető vízgazdálkodási, illetőleg vízminőséggazdálkodási célkitűzéseknek vannak alárendelve. Megfelelő működésük esetén a vízminőségi kritériumok biztosítása garantált. De a vízminőség-szabályozási régióban "elhelyezkedő szennyező források (üzemek, létesítmények) anyagi helyzete és non-profit beruházási készsége különböző, mely utóbbiban jelentős szerepet kap a környezetszemlélet heterogenitása is. Ezért a legkorszerűbb vízminőség-szabályozási rendszer érvényesítésében is szükséges a garanciarendszer. A továbbiakban a garanciarendszer továbbfejlesztésének egy lehetőségét vázoljuk. A garanciarendszert egy differenciáltabb bírságrendszerrel képzeljük el. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a bírságrendszerbe a bonyolult igazgatási eljárások kiküszöbölése érdekében csak olyan komponenseket célszerű beépíteni, melyek az (1) képlettel kifejezett „áramló kárfüggvényeket" hozzák létre. A (2) képlettel kifejezett „halmozódó kárfüggvényt" létrehozó komponensek korlátozására a közvetlen igazgatáspolitikai szabályozás „tilalmi" eszközeit célszerű alkalmazni, szankcióként a termelés leállításának kilátásba helyezésével. A bírságrendszer viszonyítási alapját az (1) képlet gyakorlatiasabb értelmezésével kialakított kárjellegű pénzérték adja: k r <=o i Jj = 2 Ki 2 T<j(t) At , ahol i = 1 L t = n 1 Jj = jogalap nélküli gazdagodás a j-edik üzemben (Ft); Ki — fajlagos tisztítási költség az i-edik szennyező komponens esetében (Ft/kg); T-,j(t) — a megengedett terhelésen felüli többletterhelés az i-edik komponensből a j-edik üzemben, a szezon (t) függvényében (kg/nap); t = a megengedetten felüli szennyezőanyag kibocsátás időtartama (nap).
