Hidrológiai tájékoztató, 1974
Takács Lajos: 10 éves az MHT Középdunántúli Területi Szervezete
duzzasztás, a tározás. E beavatkozás fékezi a vízmozgást, lassítja az öntisztulást, a visszatartott vizek tehát fokozott érzékenységet mutatnak a szennyezésekkel szemben. Az 1965. évi balatoni halpusztulást követően teljes biológiai pusztulás következett be a Hortobágy-Beretytyón. Szervezetünk vitaindító előadása mindkét esetben a klórozott szénhidrogénekre hárította a felelősséget. Az eredmény néhány munkabizottsági ülés után az volt, hogy Magyarországon jogszabály tiltotta el ezeknek a veszedelmes szereknek az alkalmazását. A Hortobágy-Berettyónál észleltek ráirányították a figyelmet a mezőgazdasági kemikáliákra. Ezek főleg a számos holtág vízgyűjtőjén okozhatnak súlyos károkat, de a duzzasztás időszakában az egész Körös-rendszer a Balatonhoz hasonló, sőt fokozottabb érzékenységgel reagál az egyelőre múlhatatlanul bemosódó hatóanyagokra. Térségünkben mindenképpen indokolt szervezetünk következetes propagandája mind a gyorsan bomló vegyszerek és mosószerek bevezetése érdekében, mind a szennyvizek elhelyezési igényeinek a nyárfatelepítési programmal történő összehangolását illetően. A vízvédelem témakörében tartott előadások tartalmából azt lehetett leszűrni, hogy az adottságok és a különleges helyi igények a szennyvizek befogadón kívüli elhelyezését követelik meg. Kommunális szennyvizek elhelyezésére elsősorban a legelők, rétek és takarmánynövények öntözése, valamint a téli elhelyezést is biztosító nyárfás öntözések kerültek előtérbe. A felvetett gondolatok tettekké váltak és 1969 óta Gyula város mechanikailag tisztított szennyvize egy folyton bővülő bakhátas nyárfatelepen szikkasztódik el. A folyamatot a víznyeréstől a szennyvizek elhelyezéséig és a nyárfás kezeléséig egy üzem. a Gyulai Vízművek végzi. A nyárfás, amely időközben legelő és takarmánynövények öntözésével is bővült, osztatlan sikert arat bemutatásai alkalmával. Területünkön működik évek óta több mint 1000 ha-os területen az ország legnagyobb szennyvízöratöző telepe — sajnos — csak ideiglenes jelleggel. Békéscsaba megyeszékhely mintegy 6000 m : i nap szennyvízmennyisége kerül itt esőztető módszerekkel elhelyezésre, megfelelő hígítás mellett. A mezőgazdasági üzemek a szervestrágya-hiány pótlására is alkalmazzák és ennek révén az állattartó telepek takarmánybázisát a leggazdaságosabban tudják kialakítani. A közegészségügyi kívánalmakat figyelembe veszik és az állandó ellenőrzést gyakorló egészségügyi hatóságok ez ideig káros következményeket nem észleltek. Eredményesen foglalkozott szervezetünk a Sarkadi Cukorgyár Fekete-Körösi vízszennyezésének megszüntetésével is. Vízügyi segítség mellett kiépültek a cukorgyár szennyvíztárolói és innen a víz ártalommentesen kerül részben öntözéses felhasználásra, részben levezetésre. A cukorgyári szennyvizek végleges kiiktatása megteremtette az egész Körös-rendszerben az intenzív halgazdálkodás lehetőségét. A vízgazdálkodás, közművesítés és területfejlesztés kapcsolatainak elemzése során kirívó a megye szennyvízcsatornázás terén mutatkozó erős lemaradása. A számos bekötés, a fürdőszobás és vízöblítéses megoldás, a jelenleg alkalmazott szikkasztásos elhelyezés mellett súlyos következményekkel jár, főleg a települések belső magjánál. Közegészségügyi okokból is sürgős a csatornahálózat mielőbbi kiépítése, és ahol ez hoszszabb ideig nem valósítható meg, ott át kell térni mielőbb az időszakos kihordásra. Helyileg eredményeket értünk el a szakosított állattelepek hígtrágyájának elhelyezése terén. E téren mintául szolgálhat a Szarvasi ÁG. rózsási üzemegységében évek óta eredményesen működő kísérleti nyárfás hígtrágyaöntözés. Sajnos, az elméleti iránymutatás gyakorlati alkalmazása a pozitív példa ellenére is lassan halad. Megyei szervezetünk megalakulása után egyik első felvetése volt, hogy a Maros hordalékkúpjában levő vízkészletet hasznosítsuk. A vízkészlet jelenlétéről nagyobb vita nem keletkezett, annál nagyobb ellenkezést váltott ki a feltételezett vízutánpótlódás. Hosszú ideig a csőkutas öntözések telepítésénél is csak 25 kh-as területet javasoltak az illetékes tudományos szervek, mert nem látták biztosítottnak a folyamatos víznyerést. Azóta a hordalékkúp 1500 kh kiterjedésű csőkutas öntözés vízszükségletét elégíti ki folyamatosan, ezenkívül innen termelik ki Békéscsaba város ellátását szolgáló 7500 m 3/nap vízmennyiséget. A vízműkutak 11 éves megfigyelése nem utal a vízmennyiségek csökkenésére. Szervezetünk sürgetésére nyitottak kavicsbányát a hordalékkúpon és az itt nyert jó minőségű kavics révén megszűnt a helyi építkezések egyik leggyakoribb anyaghiánya. Vízellátás terén a vízszükséglet beszerzése mellett a kutak gázossága okoz — csak súlyos anyagiak árán megoldható — gondokat. Az e téren mutatkozó vállalati nyerészkedési törekvéseket megfékezve, sürgősen meg kell találni a gázleválasztás olyan egyszerű megoldását, amely az emberek és az üzemi berendezések biztonságának védelmére alkalmas. Visszatérő témánk a térségünkben gazdagon található hévízkutak komplex hasznosítása. E témában több előadóülést tartottunk. Meghívtuk az ország legjobb szakembereit a hévízkutak helyszíni bejárására. Bár a kétnapos bejárás széles lehetőségeket tárt fel, a hasznosítás nemsokat haladt előre. Pedig a zöldségtermesztés fejlesztése, az energiatakarékosság egyre jobban igényelné e rejtett energiatartaléknak széles körű és gazdaságos hasznosítását. A vízbő 1966-os esztendőt követően belvízvédelmi, belvízgépészeti, valamint csatornakarbantartó gépek és hordozható belvízszivattyúk témakörében rendeztünk országos ankétokat. E kérdés legismertebb szakemberei vitatták meg azt a súlyos belvízhelyzetet, ami térségünkben kialakulva, bő lehetőséget adott a tapasztalatok bővítésére és tudományos következtetésekre. A kialakult viták anyaga a mai napig is tudományos bázist jelent a helyi belvízvédekezés számára. Külön értéke ennek a vitasorozatnak, hogy itt fejlődött korszerű belvízgazdálkodássá az addig meglehetősen egyoldalú szemléletű belvízlevezetés. E rendezvényeknek is köszönhető, hogy az OVH, a Műszaki és Agrártudományi Egyetemek, valamint a Körös-vidéki VÍZIG együttműködésével Békés megyére készül el országosan elsőként a teljes megyére kiterjedő komplex vízrendezési terv. A belvízgazdálkodás teljessége érdekében ismételten foglalkoztunk az üzemi vízrendezések és a belsőségi csapadékvíz-elvezetések sürgető kérdéseivel. A belvizekkel foglalkozó széles körű tudományos tevékenység, valamint az árvizi biztonság fokozásának igénye hozta előtérbe térségünkben a drénezéssel, illetve a résfalazással összefüggő kísérleteket. A szivárgó vizek és a talajvizek szabályozása nélkülözhetetlen a korszerű belvízgazdálkodás szempontjából. Az új gazdasági mechanizmus hatására előtérbe kerültek a közgazdasági és jogi tárgyú előadások. Ezeknek jelentős következménye volt, hogy megerősödött a távlati szemlélet, szerepet kapott a térülési idő jelentősége. A nagytérségi vízgazdálkodás összefüggései, a komplex szemlélet kialakítása és a gazdaságosság, a vízügyi beruházások engedélyezése során is jelentős tényezőkké fejlődtek. Egyre jobban kibontakozott a kellő időben történő hatósági beavatkozás döntő fontossága. Fokozott súlyt kapott a helykijelölés és a műszaki megoldások elvi meghatározása. Az üzemelési engedély után sorsukra hagyott vizi létesítményekkel összefüggésben és a terület vízgazdálkodásának ellenőrzése szempontjából előtérbe került a vízügyi felügyelet szükségessége. Kialakult térségünkben elsőként az ehhez nélkülözhetetlen figyelő és jelző szolgálat. Az őrszemélyzetnek ez a tevékenysége az utóbbi időkben már környezetvédelmi feladatokkal is bővült. Árvízvédelmi vonatkozásban a szervezet által régen kívánt új szabályozó, a tározás volt a fő témája az 1974. évben megtartott árvízvédelmi ankétnak. Az előrejelzés kétségtelenül kívánatos javítása mellett a döntő súlya ennek a védelmi módszernek van. Természetes, hogy a gazdaságosság mellett a Körös-vidék speciális helyzete is ennek komplex célú kialakítását igényli. Tudatában vagyunk, hogy sok tennivaló van addig, amíg az árapasztás mellett az üdülés és vízi sport igényeit is megfelelően ki lehet elégíteni. A természetes 82
