Hidrológiai tájékoztató, 1974

Pichler János: A Fertő-táj tudományos kutatásának 1973. évi eredményei

és mesterséges víztározók ezek ellátására csak akkor lesznek képesek, ha a víz és környezetvédelmünk már a vízgyűjtőre is kihatva épül ki. Az 1970. évi rendkívüli Körös-völgyi árvíz után szervezetünk felvetette azt az igényt, hogy vízügyi szakembereink ismerjék meg a Körösök felső vízgyűjtőjének területét is. Ennek érdekében turista utakat szervezett az utóbbi három évben a Körösök vízgyűjtőjének romániai területére és ott tanulmányozták a vízgyűjtőn végbement változásokat, az ismert, valamint az utóbbi években épült vizi létesítmények szerepét, működését. A tanulmányutakról vetítettképes beszámolókat tartottunk, amelyek nagyban hozzájárultak a hazai megoldások során szükséges ismeretek kialakításához. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a szabályozás előtti állapotok, a felszín alá került régi medrek elhelyezkedésének ismerete és az egyéb, jelenleg is ható tényezők megismerése nélkülözhetetlen. A vízgazdálkodást a múltra alapozva, a jelent ismerve és lehetőség szerint a jövőbe tekintve kell végezni. Tervbírálatot tartottunk a békési és a kőrösladányi duzzasztó megépítésével kapcsolatban. Az őszinte kritikák és a nyílt vita mindkét létesítmény funkciónak jobban történő ellátását eredményezi. Az utóbbi években szervezetünk több rendezvényt tartott a környezetvédelem jegyében. Ezeken a vízvédelem mellett elsősorban vízfolyásainkat — gyakran ősállapotában — övező hullámtéri erdők és holtágak gazdag állati és növényi faunájának megóvásával foglalkoztunk. A nagyüzemi gazdálkodás elterjedése után ezek a térségek jelentik a vadállomány utolsó, békés menedékét, ezért ezek nyugalmának őrzése elsőrendű vadgazdálkodási érdek. Az erdők sokoldalú funkciója, védelmének szükségessége, annyira közismert, hogy a Szanazug és a Szarvasi Holtág üdülőbázisokra alapozva, a hullámterek ősállapotának az árvizi érdekeket nem sértő érintetlenül hagyása mellett alakuljon ki a megye üdülőövezete. A megye illetékesei mellett számos országos szerv is támogatja a fenti elgondolást, amely egyben alapja a nemzetközileg is keresett vadászati és horgászati lehetőségek fejlesztésének. A környezetvédelem témakörében Gyulán és Szarvason tartott ankétjaink országos érdeklődést váltottak ki. Rendezvényeink előbbi ismertetése csak rendkívül vázlatos képet ad szervezetünk működéséről. Az említetteken kívül foglalkoztunk még a vizek biológiájával, az öntözés és a vízgépészet kérdésével. Rendezvényeink jelentős részét társegyesületeinkkel — az Agrártudományi Egyesülettel, a Gépipari Tudományos Egyesülettel — és mindenekelőtt a Körösvidéki Vízügyi Igazgatósággal kooperálva tartottuk. Ezekkel a szervezetekkel együttműködésünk kifogástalannak ítélhető. Szerteágazó tevékenységünkkel a megye gazdaságfejlesztését elsősorban a Magyar Hidrológiai Társaság szellemi támogatása és jogi tagjaink anyagi segítsége révén tudjuk szolgálni. Elősegítik és megbecsülik munkánkat a párt- és tanácsi szervek, a MTESZ és az abban levő tagegyesületek és mindazok, akik a hidrológiai tudományok művelésében velünk együttműködnek. A tudományos tevékenység és a vízgazdálkodás gyakorlati kérdései mellett aktív szervező munkával is foglalkoztunk. Csoportunk létszáma 10 év alatt a kezdeti 36 főről, 70 főre, a jogi tagok száma 4-ről 30-ra emelkedett. 1973. október 8-án megalakítottuk megyei szervezetünk ifjúsági csoportját. A csoport kezdeti eredményei biztatóak. A társasági élet hatékonyabbá tétele érdekében indokoltnak találtuk, hogy társaságunknak ne csak Gyulán legyen bázisa, hanem a kísérleti és tanintézetekkel jól ellátott Szarvas városban is. Erre figyelemmel 1974. december hó 3-án megalakítottuk szarvasi csoportunkat. Visszapillantva tízesztendős munkánkra azt állapíthatjuk meg, hogy szervezetünknek sikerült a vízgazdálkodásban dolgozó szakembereket összefogni és egy olyan szellemi bázist kialakítani, amelynek segítségével eredményes munkát végezhettünk Békés megye vízgazdálkodásának fejlesztéséért. A végzett munka értékelése során meg kell emlékeznünk azon tagjainkról is, akik fáradságot nem ismerve, szabad idejüket feláldozva dolgoznak a közügyekért és önzetlenül gyarapítják a Magyar Hidrológiai Társaság eredményeit. Takács Lajos A Fertőtáj tudományos kutatásának 1973. évi eredményei 1. A Magyar Tudományos Akadémia Fertőtáj Bizottsága az 1973. évben megjelentette a „Bioszféra készleteinek hasznosítása" című kiadványát, amely a tájegységre vonatkozó kutatások helyzetét felmérő tanulmányok VI. kötetét képezi. A kötet a következő feldolgozásokat tartalmazza: Talajviszonyok. Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet szakemberei elkészítették a Fertőtáj genetikus talajtérképét, amelyen feltüntették a talajtípus, a fizikai és kémiai jellemzők, valamint a sekély termőréteg oka szerint csoportosított adatokat. Ismertették a talajképződési folyamatokat és a tó vízrendezése után a talajokban várható változásokat. Mezőgazdaság. A tájon kiterjedt gyepterületek vannak, amelyeken — az Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári Növénytani Tanszéke szerint — talajjavítással, öntözéssel a legelőgazdálkodás és így az állattenyésztés jelentősen fejleszthető. Erdőgazdaság. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőtelepítési Tanszéke szerint az erdők kezelése során az eddigi fatermelési cél mellett erősebben kell a közjóléti jelleget kidomborítani az üdülésfejlesztés érdekében. Nádtermelés. A tó magyar részén a náddal borított terület 6200 ha, az osztrák részen 10 000 ha. Az OMMI Vízélettani Osztály tanulmányában megállapítja, hogy nálunk kulturnádas van, rendszeresen kezelt és évenként learatott állomány. Az iparilag felhasználható évi nádtermelés 1 700 000 kéve, amelynek hosszúsága 3,5— 3,9 m-t is eléri. Kísérleti parcellákon a Fertői Nádgazdasági Vállalat megállapította, hogy 38 cm vízszínemelkedés 14—22 cm szárnövekedést eredményez. Halászat. A tó magyar halászati eredménye — az utóbbi években — 200—300 q között mozgott. Nagyrészét ponty (28%), csuka (39%) és angolna (7%) tette ki. A MTA Dunakutató Állomás halászati szakértője szerint a nagyobb és állandó vízállás a halállomány emelkedését lehetővé tenné. A tó potenciális adottsága — ami a haltáplálék termelődését illeti — az algák vonatkozásában korlátlanul megvan. 2. A Központi Légkörfizikai Intézet (KLFI) az Északdunántúli VÍZIG megbízásából 5 éven keresztül 1975-ig folyamatos méréseket és vizsgálatokat végez a fertőrákosi tavi hidrometeorológiai kutató, valamint a fertőrákosi parti, a fertőbozi- és a fertőszéplaki klímaállomásokon. A szabvány meteorológiai észleléseken kívül a tó vízmérlegének legnagyobb értékű tagját; a párolgást igyekszik meghatározni, különösen a szabadvízfelszín evaporációját és a nádasállomány evapotranszspirációját. A méréseket úszókádas módszerekkel, a KLFI által szerkesztett evapotranszspiráció mérőkkel, továbbá liziméterekben kísérletek útján végzik. Figyelemre méltó megállapítások: a nádasba telepített kád 60%-kal kevesebbet párologtatott a szabad vizén fel83