Hidrológiai tájékoztató, 1974

Hajós Béla: 20 éves az MHT Győri Területi Szervezete

körbe való átképzésüket az ilyen jellegű megbetegedésben szenvedő dolgozók számára meg lehetne oldani. Az előbbiekben ismertetett koncepció nem lenne teljes és perspektivikus, ha nem kerülne szóba a távlati tervben szereplő gyógyszálló — gyógyüdülő létesítésének igénye. Már korábban is történtek megbeszélések SZOT-gyógyszálló építéséről. Az ilyen jellegű szálló szükségessége indokolt, lehetőségek mutatkoznak közös összefogással épített, a SZOT által üzemeltetett megvalósítására. A gyógyszállók építése és üzemeltetése végsősoron a SZOT feladata lenne, de a tervek kialakítása során a megyei elgondolásokat helyes és indokolt volna érvényre juttatni. Lényeges a létesítendő rheumatológiai bázis és gyógyszálló követelményeinek kidolgozása. A beteganyag jellegénél fogva olyan, hogy a súlyos, mozgásszervi megbetegedésben szereplő betegek gyógintézetben, míg a mozgásképes, de nem ágyhoz kötött betegek a gyógyüdülőbe, illetve a gyógyszállóba nyernének elhelyezést. A gyógyszállóban el kellene helyezni a speciális therapiás részlegeket, de ezen túlmenően szélesebb lehetőséget kell biztosítani az egyéni és a csoportos mozgástherapia számára is. Ez utóbbi megfelelő uszoda létesítését teszi indokolttá. Csongrád megye adottságai olyanok, hogy nemcsak a megyei és a hazai, hanem a szocialista és a nyugati országokból érkező vendégek is igénybe vennék a szolgáltatásokat. (Olyan „vendég"-re lehet számítani, aki délelőtt beteg, délutánra pedig vendéggé válik.) A kapott tájékoztatás szerint a szocialista és a kapitalista államok szakszervezeteivel való megállapodás lehetősége is szóbajön, ennek a koncepciónak nemcsak egészségügyi, hanem népgazdasági jelentősége is van. A gyógy-idegenforgalom megszervezése során, számolni lehet az üdülési funkciót betöltő erdőkkel, tekintettel arra, hogy Csongrád megyében séta-kirándulópihenő erdők vannak. A megye városainak, elsősorban Szeged város kulturális, sport és szórakozási lehetőségei, tájvédelmi és természetvédelmi területei, valamint a történelmi emlékhelyek megfelelő hátteret biztosítanak a gyógy-idegenforgalom kialakításához. Nagy gondot kell fordítani a megfelelő infrastrukturális viszonyok megteremtésére. Így: a gyógyszálló-gyógyüdülő részére megfelelő épület, csarnok létesítése, védőövezet kialakítása, tökéletes villany- és vízellátás, csatornázás, hatásos szúnyogirtás, telefon-összeköttetés biztosítása, kifogástalan utak megépítése, a külső és belső információ megszervezése. Továbbá a betegszállítás, a gyógyszerellátás, az ügyeleti szolgálat, a fertőzés betegségek leküzdésére megfelelő számú pavilon megszervezése, mentőállomás felállítása stb. A fentiek biztosítása nemcsak a gyógyfürdő-gyógyszálló, valamint a gyógy-idegenforgalom, hanem az állandó és az átutazó forgalom szempontjából is jelentős. Tekintettel arra, hogy a hévizek egészségügyi célokra való hasznosítása nem történt meg eddig az igényeknek megfelelően Csongrád megyében — bár a kihasználással kapcsolatban, a gyógyvizek hasznosításával kapcsolatban történtek már kezdeményezések — a Csongrád megyei Tanács VB Egészségügyi Osztálya felmérésekkel és a tervjavaslat elkészítésével foglalkozik, mérlegelve a helyi jelentőségű természeti adottságok helyi erőből történő megoldásának lehetőségeit és arányait, valamint a gyógytényezők kihasználásának fokozásához a reális igényeknek megfelelően szükséges központi erőforrások mértékét. Az is szükséges, hogy a helyi tanácsok a gyógyfürdő fejlesztésekkel kapcsolatos célkitűzésekkel szintén foglalkozzanak a területekre vonatkozóan. A tervjavaslat megvalósítása érdekében néhány alapvető kérdés felvetődik: hol és mikor épüljön a járóbeteg—fekvőbeteg-részleg, a rehabilitációs központ, valamint a gyógyüdülő, gyógyfürdő és a gyógyszálló? Valamint milyen ütemben? A szükséges anyagi fedezet milyen pénzügyi forrásból és milyen arányban nyer biztosítást? A fentiek realizálásához az állami szervek részéről a helyi tanácsok illetékes szakigazgatási osztályainak eredményes közreműködése, a társadalmi szervek, valamint a vállalatok hatékony együttműködése is szükséges. 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Győri Területi Szervezete A Magyar Hidrológiai Társaság Győri Csoportja 1951. június hó 6-án kezdte működését a Közlekedés és Mélyépítési Tudományos Egyesület irányításával. 1955. január 21-én a Magyar Hidrológiai Társaság központi vezetőségének kívánságára a Győri Hidrológiai Csoport kivált a KMTE keretéből és önálló területi csoportot alakított. Az alakuló közgyűlés a következő vezetőséget választotta meg: Elnök: Demetrovits Szilárd, főmérnök Vízügyi lg. Győr. Alelnök: Fekete Pál, főmérnök Győri Tervező Iroda. Titkár: Mispál István, főmérnök Vízügyi lg. Győr. A megalakuló csoport munkáját a bázisszerv, a Győri Vízügyi Igazgatóság működési területére alapozta, tagjait zömében az említett vállalat dolgozói köréből toborozta. A társasági munka középpontjában a működési területen az északdunántúli tájegységben és annak gyújtópontjában Győrben a vizek városában jelentkező vízgazdálkodási problémák voltak. A munka sokrétűsége a vázolt témakör nagyságából egyenesen következik, hiszen a térség vízgazdálkodási problémái igen régi keletűek és bár az elődök hosszú sora fáradozott a társadalmi fejlődés által igényelt vízgazdálkodási feladatok megoldásán minden időszaknak meg volt a maga tennivalója és fejlődése ezen a téren is egyre magasabb követelményekkel jelentkezik. A csoport kezdeti munkájának célkitűzése a vázolt témakörön belül a tagság szakmai színvonalának, emelése volt, amit különböző előadások és vitaülések megrendezésén keresztül igyekeztek megvalósítani. Az előadások témaköre mindenkor az időszerű szakmai témák köréből került ki. A kezdeti tevékenység tengelyében az 1954-es szigetközi árvízkatasztrófa után nagyütemben végzett árvízvédelmi munkák segítése állott, de természetesen foglalkoztak egyéb hidrológiai és aktív vízgazdálkodást érintő témákkal. A csoport munkájában a lendületes 1955-ös 1956-os év után, amikor 10, illetőleg 6 előadást rendeztek, 1957-ben visszaesés következett be, a Társaság Győri Csoportja semmiféle munkát nem végzett. 1958. január 20-án újjáalakuló közgyűlést tartottak, ahol a következő vezetőséget választották meg: Elnök: Putz József, Vízügyi lg. Győr Alelnök: Veörös György, Vízügyi lg. Győr Titkár: Zorkóczy Zoltánná, Vízügyi lg. Győr Taglétszám: 29 fő Az újjáalakulás fellendülő társasági munkát hozott magával, amelynek kiemelkedő eseménye volt a Győri VÍZMŰ 75 éves jubileuma alkalmából rendezett kétnapos ankét. A csoport 1962-ig dolgozott az 1958-ban megválasztott vezetőség irányítása mellett. A társasági munka fő formája továbbra is az ismeretterjesztő előadóülések voltak, amelyek témaköre a kezdeti árvízvédelmi és belvízvédelmi kérdéseken túl folyamszabályozási és öntözési problémákkal bővült. 72