Hidrológiai tájékoztató, 1974

Dr. Deák Margit: Az Alföld födltani térképezése napjainkban

hasznosítják és azok oly mértékű bővítésére nincs meg a lehetőség, hogy a távlati vízigényeket kielégíthetnék. 2. A város környékének vízföldtani adottságai alapján új víznyerőhelyként került előtérbe az Eger-patak völgyében Andornaktálya—Füzesabony—Szihalom közötti terület, ahol a felszín közelében jó víztartó homokos kavicsréteg települ. E réteg vízföldtani viszonyainak tisztázása céljából előzetes tájékoztató vízkutatási munkálatokat végeztünk az előzőekben közölt területszakaszon. 3. A vizsgálatok szerint a feltárt kavicsos réteg víznyerésre kedvező kifejlődésű és a víz minősége is megfelelő. Ezek az eredmények bebizonyították, hogy az Eger D-i víznyerőterület alkalmasnak látszik a város távlati vízigényeinek biztosítására, azonban a ténylegesen kitermelhető vízmennyiség megállapítása érdekében részletes vízkutatási munkálatok szükségesek. IRODALOM Aujeszky G: Nyomásingadozások terjedése az Eger patakot kísérő vízvezető rétegben. Hidrológiai Tájékoztató, 1967. nov. 64—67. Aujeszky G.—Karácsonyi S.—Scheuer Cy: Vízföldtani megfigyelések Eger környékén. Hidrológiai Közlöny, 1971. 6. 254— 260. Karácsonyi S.—Scheuer Cy.: Megfigyelések a rétegvíz természetes utánpótlódására. Hidrológiai Közlöny, 1974. 8. 351— 358. Papp F.—Vitális Gy.: Magyarország műszaki földtana. Mérnöki Továbbképző Intézet Kiadványa. Budapest, 1967. 1—306. Schmidt E. R. és munkatársai: Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1962. 1—665. Az Alföld földtani térképezése napjainkban DR. DEÁK MARGIT Magyar Állami Földtani Intézet Magyarország területének közel fele a Nagy-Alföldhöz tartozik, melyet teljes egészében negyedkori képződmények fednek. Az Alföld E—ÉK-i peremén e képződmények vastagsága 50—200 m, a D-felé fokozatosan mélyülő medence közepén 250—350 m, Szeged térségében már meghaladja a 700 m-t is. E jelentős vastagságú üledékösszlet felszíni képződményeinek agrogeológiai-, talajtani térképezését a Földtani Intézet geológusai a múlt század végén kezdték meg. Igényelte ezt a munkát az erőteljes fejlődésnek indult mezőgazdálkodás, építkezés, a Tisza-menti területek vízrendezése. Az agrogeológiai-, talajtani térképezés több szakaszban folytatódott a II. világháború végéig. A felszabadulás után, 1950-ben ugyancsak a Magyar Állami Földtani Intézet indíttatott nagyarányú földtani felvételezést az Alföld területén. Ezt a Sümeghy J. által irányított munkát 1955-ben fejezték be, s eredményeit az 1:300 000 méretarányú „Magyarország földtani térképe" tartalmazza. Rónai A. irányításával 1957-ben, az addigi eredményeket felhasználva, 1:100 000-es méretarányú topográfiai alapra 1:200 000-es méretarányú, 5 változatú (földtani-, gazdaságföldtani-, mérnökgeológiai-, talajvízszín-, és talajvízkémiai) térképsorozat készítését kezdték meg. Ezért a Sümeghy-féle földtani térképezés adatait újabb sekélyfúrások mélyítésével és anyagvizsgálattal bővítették. Megkezdték a síkvidéki területek jelentősebb mesterséges feltárásairól készült dokumentáció összegyűjtését is. A kapott adatok, a Magyar Állami Földtani Intézet geológusainak felvételi adatai, valamint a laboratóriumi vizsgálatok eredményei az Intézet Alföldi víz- és építésföldtani osztályának adattárába kerültek. Ezek összesítését, értékelését, rendezését, térképi ábrázolását a Rónai A. vezette osztály végezte, és 1963-ban hegyvidéki adatokkal kiegészítve meg is jelent az Eger jelű 1:200 000 méretarányú földtani térkép. Ez időben érlelődött a gondolat az Alföld újra térképezésére, melynek során a felvételezés 1:50 000 méretarányú topográfiai alapra készülne, a feldolgozás és a közreadás pedig 1:100 000 méretarányúra. A Rónai A. által készített terv legfontosabb szempontjai voltak: számot adni az altalaj fizikai-, kémiai összetételéről, a talajvízszín(ek). vízadó rétegek elhelyezkedéséről, vízadó képességéről, valamint földtani értékeléssel közkinccsé tenni a mélyszerkezet-, a szénhidrogénkutató-, az artézi kútfúrások szolgáltatta földtani és geofizikai adatokat. E sokrétű feladat megoldására az Alföld területére 10 m-es sekélyfúrások hálózatát tervezték (a fúrások egymástól való távolsága 1,5 km) a 20-, illetve 100—300 m mélységű fúrások hálózata mellett. A sekélyfúrások közvetlen célja a felszínközeli rétegek megismerése volt, melynek ismerete rendkívül fontos az Alföld nagyarányú mezőgazdálkodási-, építkezési tervezése, és a tervek realizálása során. Különösen jelentős e munka az ár-, és belvízrendezésnél, a felszíni vizekben szegény területek vízellátásában. A mélyfúrások szolgáltatta adatok tudományos feldolgozása pedig kihat az Alföld szénhidrogén- és hévízkincsének további hasznosítására. A tervek elkészülte után 1964-ben elsőnek Szolnok területét felölelő térképlapon indították meg a terepi felvételezést, s a sekélyfúrások lemélyítését. A kőzetek és vízminták vizsgálatát részben a Szolnokon felállított laboratóriumban, részben a Magyar Állami Földtani Intézet laboratóriumaiban végezték 1965-ben. 1966-ban a terepi-, laboratóriumi vizsgálatok adatainak feldolgozására, a térképek, földtani metszetek, grafikonok szerkesztésére, valamint a magyarázó-füzet megírására került sor. Így az óriási adathalmazból a munkák megindulásától számított 3 év múltán 21 térképváltozatot tartalmazó atlasz készült el, magyarázó szöveggel. A színes nyomású atlaszt 1969-ben, az Intézet 100 éves fenállásának tiszteletére, magyar és angol nyelven adták ki. 1964 után, a hon igényeit szem előtt tartva, a tervek szerint először a Tisza menti területeket térképezték, majd az Alföld északi részén két egymáshoz csatlakozó Ny—K irányú szelvényben felvételeztek. Így az 1974. év végére kéziratban a tizedik atlasz készült el. Ilyen ütemben az Alföld térképezése 1985-re fejeződne be. Egy-egy térképlap területe 1600 km

2, a tervezett sekélyfúrások száma 600—700, ebből azonban helyi adottságoktól függően csak 400—500 fúrást mélyítenek le. A fúrásokból kb. 10 000 mintát írnak le közvetlenül a terepen, 6000 körüli azoknak a mintáknak a száma, amelyeken szemcseösszetételi-, ásványtani-, hézagtérfogat-, koptatottsági-, plasztikussági-, CaC0

3-, DTA-, DTG-, pH-, természetes víztartalom meghatározását 65