Hidrológiai tájékoztató, 1974

Aujeszky Géza-dr. Scheuer Gyula: Az Eger déli víznyerő terület tájékoztató feltárása

A réteg vízszintjének mérésével egyidőben a patak vízszintjét beszinteztük mindhárom keresztszelvényben. Ilymódon a patakvízszint és a vízvezető réteg vízszintjének egymáshoz képest elfoglalt helyzetét szabatosan rögzítettük. Az 1972.február 16-án mért vízszintadatok alapján talajvíz izohipszákat szerkesztettünk vizsgált területünk egészére. Az izohipszák szerint a talajvíztükör a völgy hosszirányában lejt az É-i szelvényben levő 134 m t. sz. f.-ről a D-i szelvényben levő 128 m t. sz. f.-re. A talajvíztükör esése azonban nem egyenletes. Az É-i és a középső szelvények közötti átlagos esés 2,7%n-es, a középső és a D-i szelvények közötti pedig 5°/oo-es. Az izohipszák alakja a völgy hosszirányában végbemenő vízáramlásra utal. A vízáramlásban részt vevő vízhozamra a nedvesített keresztmetszet, a vízszintesés és a szivárgási tényező alapján következtetünk Darcy törvénye szerint a Q = F k I képlet alapján. Miután az esés is, a keresztmetszet is és a szivárgási tényező is változó, átlagos értékek alapján végezzük el a számítást, elsősorban a középső szelvényt szem előtt tartva. 3,9%

0 átlagos vízszinteséssel, a jobb oldalon 290 m hosszú, 2,0 m vastag és 1,0 X 10 m/s szivárgási tényezőjű réteget, középen 320 m hosszú, 3,5 m vastag és 2,8 X 10—

3 m/s szivárgási tényezőjű réteget, a bal oldalon pedig 580 m hosszú 3,0 m vastag és 1 X 10—'' m/s szivárgási tényezőjű réteget figyelembevéve az alábbi érték adódik: 290 X 2,0 X 1,0 X 103 X 3,9 X 10—

3 X 86 400 + 320 X X 3,5 X 2,8 X 10—

3 X 3,9 X 103 X 86 400 + 580 X X 3,0 XI,0 X 10—

3 X 3,9 X 10—

3 X 86 400 = 195 + + 1060 + 590 = 1845 1800 m

3/nap. A fenti érték az 1972. február 16-i állapotra vonatkozik. Miután szokatlanul száraz télen került sor vizsgálatunkra, ez a vízhozam kedvezőtlen vízutánpótlódási időszakban is biztosítottnak látszik. Mindenesetre javasoljuk figyelőkútjaink további észlelését, mert így a vízszintingadozásból következtetni lehetne arra, hogy a különböző időjárási körülmények mennyire befolyásolják a rétegben áramló víz mennyiségét. A vízvezető rétegnek azonban a fentiekben tárgyalt utánpótlódási módon kívül más utánpótlódási módjai is vannak. A helyi csapadékbeszivárgás a túlnyomórészt agyagos fedőréteg miatt viszonylag csekély lehet. A völgyszélek felől is van bizonyos mértékű utánpótlódás, de ez is viszonylag korlátozott mértékben, amint arra a keresztszelvényekben megrajzolt vízszintvonalakból és a helyszínrajzon feltüntetett izohipszákból következtethetünk. A hosszirányú áramláson kívül a réteg legjelentősebb vízutánpótlódási módja a patakból való utánpótlódás. Ez a mai természetes állapotban az É-i és a középső szelvényben kisebb mértékű, de a D-i szelvényben már most is jelentősebb. Ha e völgyszakaszon vízkitermelés indulna, akkor a rétegben a vízszint lesüllyedne és a patakból való vízbeáramlás fokozott mértéket öltene. A patakból történő utánpótlódás elsősorban a patakmeder áteresztőképességétől függne, ami előre nehezen becsülhető tényező, pontos értéke csak az üzemi tapasztalatok után lenne számbavehető. A patakból történő vízutánpótlódást is figyelembevéve ezen a területen kb 3000—4000 m

3/nap víz kivételére alkalmas vízmű lenne telepíthető. Ennek az értéknek a különböző vízutánpótlódási időszakokban előálló ingadozása további vízszint-megfigyelésekkel és az első évek üzemelési tapasztalataival lenne pontosítható. A Makiártól D-re eső területszakaszon annak vízföldtani megismerése céljából 3 vízkutatófúrás és 5 db kavicsfeltáró fúrás készült. E fúrások eredményeiből levonható az a következtetés, hogy az Eger patakot követő víztartó kavicsos rétegek e területrészen is megtalálhatók kedvező vastagságban és kifejlődésben. Az M12-es — M14-es számú fúrások közötti területen a kavicsos réteg az eddigi ismereteknek megfelelő vastagságban mutatkozott, míg azoktól D-re telepített fúrásokban a kavicsos réteg hirtelen jelentősen kivastagszik (5. ábra). Az eddig végzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy Andornaktálya—Nagytálya közötti terület a helyi adottságoknak és körülményeknek megfelelően csak kisebb vízmennyiség kitermelésére alkalmas (kb 4000 m

3/nap) és ez a vízmennyiség a vízutánpótlódási körülményeknek megfelelően elhelyezett kutakkal folyamatosan kitermelhető. A terület hasznosítását víznyerés szempontjából megnehezíti a lakott területek közelsége, továbbá a mezőgazdasági hasznosítással kapcsolatos agrotechnikai eljárások vízszennyező hatásai, továbbá az Eger-patak nagyfokú szennyezettsége. Az előzetes kutatási eredmények alapján az Eger D-i víznyerő területen a legkedvezőbb víznyerési adottságok a Füzesabony—Szihalom közötti völgyszakaszon mutatkoztak. Ennek megfelelően a távlati vízigények biztosítása céljából elsősorban ez a területrész javasolható, mert a vízföldtani adottságok ezen a részen mutatkoztak legkedvezőbb kifejlődésben és a helyi adottságok is azt valószínűsítik, hogy a felszínközeli víz elszennyeződésének veszélye is kevésbé áll fenn. E területrészről az előzetes becsléseink szerint kb. 10 000 m

:

i/nap vízmennyiség termelhető ki. Ennek alátámasztására azonban részletes vízkutatási munkálatokat kell végezni, amely a közeljövőben megkezdődik. 3. Összefoglalás 1. Eger város távlati vízigényeinek biztosítása érdekében további víznyerőterületek feltárása és felkutatása vált szükségessé, mert a meglevő és a közeljövőben megépülő vízművek az ismert vízkészleteket már EK mt.sz.f. 125-1 M12 í. ia"ou

i o i M l l i <+ u=l • ugs 5. ábra. Vázlatos vízföldtani hossz-szelvény Makiártól délre (A—A szelvény) 1. Iszapos fedőréteg; 2. Vízvezető kavics; 3. Iszaplencse (negyedkor); 4. Agyagos kifejlődésű fekü (lelsőpannónial) 64