Hidrológiai tájékoztató, 1974

Kovács Árpád-Vörös Lajos: Az Orfűi-völgy tavainak vízminősége

A tavak biológiai vízminősége A halobitás. Mindegyik tó kalcium-, magnézium-, hidrogénkarbonát iontípusú, béta-alfa oligohalobikus (2. ábra). Vezetőképességi átlagértékeik közel azonosak (Pécsi-tó 370 106 ohm1 cm-', Hermán Ottó-tó 387 10-® ohm—

1 cm—

1 Kovácsszénájai-tó 372 10—

6 ohm—

1 cm cm—

1). Kivételt képez a tórendszer első tagja az Orfűi-tó 478 10—

u ohm—

1 cm—

1 átlagértékekkel. A különbség oka, hogy a Vízfőforrás karszt-területéről érkező friss vizek ebbe a tóba érkeznek, amelyben kis méreténél fogva nagy a vízcsere, ezért a tóvízzé való alakulás a legkevésbé előrehaladott. Az Orfűi karszt-terület vizeit öszszegyűjtő és az Orfűi-tavat tápláló Vízfőforrás vezetőképességi értékei 600—700 10—® ohm—

1 cm—

1 körüliek. A szaprobitás. A szaprobitás fokának ökológiai módszerrel történő becslése alapján a tavak vize jellemzően bétanmezoszaprobikus, (a Pantle—Buck féle index értéke 1,9—2,3 közötti). A tavakba jutó és a szaprobitás fokát emelő szerves szennyeződések eredete diffúz és mennyisége nem jelentős. Közvetlen szaprobitásfoknövelő hatásuk nem mérhető. A tavak vizének eltérő tápanyag-ellátottsága a trofitás fokának különbözőségeiben érvényesül. A fotoszintézis változó szervesanyag termelése következtében a tavakban a biológiailag hozzáférhető oldott és formált szerves anyagok mennyisége időben változik, ami a szaprobitás fokának különbözőségeit is jelenti. Ezek a változások csak nagyon extrém esetekben mérhetők ökológiai módszerrel. A trofitás. Az a-klorofill időbeni változásait az Orfűi- és Pécsi-tó mintavételi helyein a 3. ábra mutatja. A vizsgálatok éveiben (1973 novemberében az Orfűi-tavat leeresztették) az Orfűi-tóban az „a" klorofill menynyisége nem érte el az 50 mg/m'--t, azaz a tó nem eutrófikus. E kedvező vízminőség kialakításában a tározó kis méreteiből adódó gyors vízcserét tekinthetjük elsődleges tényezőnek. A tápvíz, mely közvetlen az orfűi karsztról és néhány kisebb erdős vízgyűjtőről érkező mellékvízfolyásból származik, tápanyagban szegény. Kedvező az is, hogy a tó vízgyűjtőjén elenyésző a mezőgazdasági terület és a tó közvetlen partjára hétvégi házak nem épültek. A bentikus eutrofizációval a téli hónapok kivételével nem kellett számolni a tóba telepített növényevő halak miatt. A Pécsi-tó az üdülőkörzet legnagyobb és legfontosabb tava. Jellemzésére nem volt elegendő a zsilipnél vett vízminta. A tónak nagy kiterjedésű, sekély 1—2 m-es vízmélységű területei vannak, melyet az ún. tóközépi vízmintával jellemeztünk. Az a-klorofill mennyisége, a zsilipnél az 1972—74. években egy rendkívüli eset Eutrófikus 4 5 6 789 11 12 35789 10 1972 1973 mg/m „a" klorofill 120110PQCSÍ tó 10090807060• zsilip • tóközép Eu-politrö504030-2010-: fikus El Eutrófikus 7 E a Rh W 3456789 11 12 35789 10 11 356789 12 1972 1973 1974 3. ábra. Az „a" klorofill mennyiségének változásai az Orfűi és a Pécsi-tóban 58