Hidrológiai tájékoztató, 1974
Kovács Árpád-Vörös Lajos: Az Orfűi-völgy tavainak vízminősége
(vízvirágzás) kivételével nem érte el az eutrofikus tartomány alsó határát. A tó mélyvize ezen egy adat elhanyagolásával 1972-ben oligo-mezotrofikusnak, 1973— 74-ben mezo-eutrofikusnak minősült. A sekély vízterületek nagyobb trofitásúak. Az a-klorofill értékei szinte minden esetben nagyobbak a sekély részeken. 1972—73-ban ennek megfelelően a tóközépi víz eutrofikusnak, 1974-ben eu-politrofikusnak minősült. A tónak makrovegetációja gyakorlatilag nincs, a betelepített amurok (Ctenopharyngodon idella) következtében. A bentikus eutrofizációt ennek ellenére megfigyelhetjük sajátos formában. A jelenség a többi tavakban is lejátszódott, de itt volt a legkifejezettebb. Decemberben megjelenik az üledék felszínén egy fokozatosan dúsuló algagyep, mely a tél végére sekély vízrétegek (1—1,5 m) üledékét sűrű és vastag szőnyegként borítja. Ez az algagyep tavasszal szinte egyik napról a másikra felszakadozik és a víz felszínére kerül. 1973. március 23-án a Pécsi tó felszínét ellepték a felszakadt algagyep kisebb-nagyobb darabjai. A gyep fő tömegét az Oscillatoria limosa alkotta, a fonalak között sok kovamoszat, — domináns a Nitzschia palea — élt. A gyep teljes kiterjedése az üledéken 15—20 ha volt (a-klorofill tartalma 80—100 mg'kg nedvessúlyra vonatkoztatva). A merített vízminta oligo-mezotrofikus minőséget jelzett. Ha a gyep klorofilltartalmát beszámítottuk a felette levő víztömeg klorofilltartalmába, akkor a tó sekély vizei politrofikusnak minősültek (a-klorofill 3—400 mg'm : )). 1974. március 27-én a jelenség megismétlődött. A gyep fő tömegét ekkor az Oscillatoria limosa mellett egy Spirogyra faj alkotta. A fonalas algák között ismét sok kovamoszatot találtunk, jelentősebb egyedszámmal a Gyrosigma acuminatum és a Navicula cryptocephala fordult elő. A felszakadt algagyepet a szél mindkét esetben a tó öbleiben összetömörítette, amely rothadni kezdett. Az ilyen helyeken bűzös mocsárhoz hasonlított a tó, ahol átmenetileg poliszaprobikus vízminőség alakult ki. E kora tavaszi jelenségnél kellemetlenebb az 1973. és 1974. szeptemberében észlelt planktonalgák (Aphanizomenon flos-aquae) által okozott vízvirágzás. Elgondolni is rossz azt az esetet, ha az üdülési főszezonban jelentkezik majd egy vízvirágzás. Itt kell megjegyezni, hogy a Pécsi-tó strandja a tóközépi víznél is rosszabb minőségű, szinte állandó jelleggel algaszínezett. A tó zsilipje előtti vízterületen vizsgáltuk a vízminőség vertikális változását. A víz itt 8 méter mélységű. A 4. ábrán bemutatjuk a rétegzettség egy jól kifejezett esetét 1974. augusztus 17-én végzett vizsgálatunk alapján. (Az ábrán látható rétegzettség természetesen nem azonos a valódi hőrétegzettséggel, ez utóbbi ilyen kis vízmélység mellett nem alakulhat ki.) Megfigyelhetjük, hogy az oldott oxigén telítettség a felszínen közel 200%-os, 4 m-nél már csak 40%-os és az üledék felszíne közelében anaerob viszonyok vannak. A redoxviszonyok 4 m-ig alig változnak, innen pedig meredeken csökken az Eh értéke, az üledék felszíne redukált. Az a-klorofill mennyisége a felszínen a legnagyobb, 4 m-nél már csak 6—8 mg/m 3, amely érték tovább gyakorlatilag nem változik. A szaprobindex értéke a felszínen 1,9 négy m-nél 2,1, az üledék felszíne felett 3,0. Az ammónium-ion és a foszfát-ion mennyisége a felszíntől 4 m-ig alig változik, innen az üledék felszínéig rohamosan nő mennyiségük. Ezt a vízmélységet a tározás szempontjából nagyon kedvezőtlennek ítéljük meg. A zsilip előtti 7—8 m mélységű vízterületek hidrobiológiailag középmélynek tekinthetők. Az ilyen vízről Felföldy (4) a következőket írja: „Legrosszabb viszonyok a középmély vizekben találhatók, ahol nincs igazi hőrétegzettség. de fenékig ható felkeveredés sincs, így itt az anaerobikus mélyben keletkezett bomlástermékek feljuthatnak a megvilágított rétegbe, ahol a redukált vegyületek oxidálódnak, a tápanyagok pedig a fitoplankton elburjánzását okozzák." A vízminőségvédelem érdekében előnyös lenne a fentihez hasonló rétegződés kialakulása esetén az alsóbb rétegek tápanyagdús vizének fenékürítőn át történő leeresztése. Az oldott oxigén mennyisége, illetve az oxigén telítettségértéke a tavakban esetenként jelentős napszakos változást mutat. A napszakos ritmus amplitúdói megfelelnek az a-klorofill pillanatnyi értékeinek, illetve a tavak eltérő trofitási fokának. A Pécsi-tó trofitását növelő fontosabb tényezők a következők: 1. A tó közvetlen partja zsúfoltan beépített, kisebbnagyobb hétvégi házakkal és vállalati üdülőkkel, amelyek csatornázatlanok. A keletkezett szennyvíz egyrésze, ha áttételeken keresztül is,de bekerül a tóba. 2. A tavon intenzív sporthorgászélet folyik. Azért, hogy a horgászok megfelelő fogási eredményeket produkáljanak, túlnépesítik a vizet. A betelepített halakat takarmányozzák, és műtrágyazzák a tavat. Be kell látni azt, hogy egy tó két homlokegyenest ellenkező vízminőségi igénynek nem tud eleget tenni. A halászat, horgászat számára a bőtáplálékú víz az ideális. Az üdülőélet szempontjából ellenben a szűktáplálékúság a kedvező. A tó természetes képéhez hozzátartoznak a halak, ki is lehet horgászni belőluit évente egy bizonyos menynyiséget, de egy üdülővíznek a trofitásfokát növelni semmiféle indokkal nem lehet. 3. A betelepített amurok (Cetenopharyngodon idella) a makrovegetáció elfogyasztásával a planktonikus eutrofizációt növelik. A tórendszer következő tagja a Hermán Ottó-tó. Vizében az a-klorofill mennyisége minden évben kismértékben meghaladta az eutróf zóna felső határértékét (5. ábra). A tó nagy trofitási fokáért az alábbi tényezők együttes hatása a felelős: 1. A tó medrében a feltöltéskor bennhagyták a növényzetet (a fákat is). 2. A tó rendkívül sekély, átlagos mélysége 1 m, ezért a tározott víztömeghez képest a meder anyagainak hatása erőteljesen érvényesül. 3. A tavat tápláló és jelentős vízutánpótlást biztosító egyik mellékvízfolyás vize tápanyagdús. Vízgyűjtőjén nagy kiterjedésű mezőgazdasági területek vannak. A tórendszer legutolsó és legfiatalabb tagja a Kovácsszénájai-tó, 1972-ben készült el, feltöltése óta rend59 4. ábra. A vízminőség vertikális változása a pécsi tóban
