Hidrológiai tájékoztató, 1974

Dr. Vadász Gyula: Gyógyfürdő és üdülésügy kapcsolata a környezetvédelemmel

lem nem tűzheti ki célul az ártalmak megszüntetését, csak oly mértékű csökkentését, amely egészséges egyensúlyt teremt az ember kényelmét szolgáló technikai fejlődés és az egészségvédelem között. A környezetvédelem igen fontos állami feladat, ezt felismerte Pártunk és Kormányunk akkor is, amikor megjelent az 1/1973. (I. 9.) M. T. sz. rendelet a levegő tisztaságának védelméről. A levegő tisztaságának védelme a környezetvédelemnek csak egyik, de rendkívül fontos területe. Továbbá, más környezetvédelmi jogszabályok is előkészítés alatt állnak, így pl. a zajártalom korlátozásáról. A levegő tisztaságának védelméről szóló minisztertanácsi rendelet legfontosabb rendelkezései a következők: — meghatározza a légszennyezés megengedhető mértókét ; — előírásokat ad a légszennyezés megakadályozására; — a levegő tisztaságának védelme érdekében védettségi kategóriákat állít fel. Témánk szempontjából igen lényeges, hogy a Kormányrendelet a gyógy- és üdülőhelyeket az első — kiemelten védett — kategóriába sorolja. De egyben azt is megállapíthatjuk, hogy az egészségügyi kormányzat már jóval korábban felismerte a gyógy- és üdülőhelyeken a környezetvédelem kiemelt jelentőségét, ugyanis a 4/1966. (VIII. 6.) Eü. M. sz. rendelet 29. §. (1) bekezdése a következőket mondja ki: „A gyógyhely és az üdülőhely éghajlati tényezői hatásának és tájjellegének megóvása érdekében a gyógyhely és az üdülőhely védőövezetében nem tartható fenn olyan létesítmény és nem folytatható olyan tevékenység, amely az éghajlati viszonyokat és a tájjelleget egészségügyi szempontból károsan befolyásolja, vagy a betegek gyógyulását, az üdülők pihenését zavarja. Ezért ki ikell zárni a por-, füst- és gázszennyezést, a levegő biológiai (baktériumok, rovarok útján való) fertőződését, bűzök keletkezését és a terjedését, a zajt, valamint a környező növényállomány és domborzat megváltoztatását." Mint látjuk, az egészségügyi jogszabály — bár lex imperfecta formájában — már korábban igyekezett meghatározni a környezetvédelem előírásait, és nemcsak a levegő tisztaságának szempontjából. Szorosan a környezetvédelem kérdéséhez tartozik a vizek védelme is, tekintet nélkül arra, nogy azok felszíniek vagy felszín alattiak A gyógyfürdő- és üdülésügy szempontjából a környezetvédelem feladatai a következők: — a levegő tisztaságának védelme, — a zaj kiküszöbölése, — a növényzet és domborzat védelme és — a vizek védelme. I. A levegő tisztaságának védelmét a fentebb említett jogszabályok tételesjogilag rendezik. De sajnos, az élet nem követi mindenben a jogi előírásokat, ezért még sokat kell tenni a légszennyezések megakadályozása érdekében. Első helyen kell említeni a tüzelőanyagok kérdését. Hazánkban ma a téli tüzeléshez a legtöbb helyen még különböző szénféleségeket használnak mind lakások, mind üzemek fűtésére, természetesen a gyógyhelyeken és üdülőhelyeken is. Márpedig a széntüzelés az egyik legnagyobb légszennyező forrás, részben a káros gázok következtében. Az energiahordozók árának emelkedése ellenére fokozatosan egyre nagyobb szerephez jutnak hazánkban is a szénhidrogének a fűtési igény kielégítésében. Szükséges, hogy az átállás elsősorban a levegő tisztaságvédelme szempontjából a kiemelten védett területeken következzék be, így az összes gyógy- és üdülőhelyeken is. Hazánkban is rohamosan nő a motorizáció és a gépjárművek is jelentős tényezőt jelentenek a levegő szenynyeződésében, főleg ott, ahol amúgy is szennyezett a levegő, tehát a városokban és ipari központokban. Mindent el kell követnünk tehát, hogy a gépjárművek okozta levegőszennyezést a minimumra csökkenthessük és erre a járművek műszaki állapotának szigorú és következetes ellenőrzése nyújthat csak lehetőséget. A porártalom elleni védelem csak általánosságban határozható meg. Főképpen arra kell törekedni hogy gyógyhelyeink és üdülőhelyeink környezetében ne települjön olyan üzem mely nagy mennyiségű port bocsát ki, pl. kőbánya cementüzem stb. Kisebb porszennyezéssel szemben jó védelmet nyújt a védőerdő, amely a védelmen kívül még biológiai funkciója útján is szolgálja a levegő tisztaságát. Nehéz kérdés a bűz elleni védekezés. A gyógyhelyeken és üdülőhelyeken is termelődik szennyvíz, amelynek elvezetéséről, tisztításáról és elhelyezéséről gondoskodni kell. De ennek éppen legkorszerűbb megoldása a szennyvíztisztító telep már önmagában is bizonyos bűzös légszennyezéssel jár. A közelmúltban Békés megye területén jelentett komoly nehézséget, hogy a már üdülőhellyé nyilvánított Gyulán állati fehérje feldolgozó üzemet kívántak létesíteni. Ez az üzem dolgozná fel a húsüzem szerves melléktermékeit, illetve állati hulladékát is. Lehetséges, hogy ez az üzem a ma ismert legmodernebb technológiával fog dolgozni a nyersanyagot teljesen zárt rendszerben szállítják a feldolgozás befejezéséig, így feltételezhető, hogy biológiai szennyeződés nem következik be. De a feldolgozás során a munkafolyamatok levegőcserét igényelnek és az elhasznált levegőt az elszívó berendezések a szabadba fújják ki, így kijut a szabadba a nem csekély mennyiségű bűz is, amely eláraszthatja a várost és megátolhatja üdülőhelyi és idegenforgalmi fejlődését. Az állati fehérjék feldolgozásának népgazdasági fontossága vitathatatlan, de az ilyen üzemtelepítéseknél meggondoltabban kellene eljárni. II. A környezeti ártalmak közül az egyénre legérzékelhetőbben a zaj hat. A zaj elleni védelmet még a 323.600/1947. (VIII. 17.) B. M. sz. rendelet szabályozza. Ez a jogszabály ma is jó, csak egyetlen hibája van: hogy a hatálya alá eső és meg nem engedhető zajszint nincs pontosan meghatározva, de abban az időben enre mód sem volt. A technika fejlődése elvezetett bennünket oda, hogy a zaj mértékét műszerekkel tudjuk mérni és a védelem, elsősorban zajos üzemekben, a megvalósulás stádiumába jutott. Tudományosan vizsgálják most azt a kérdést, hogy a nap különböző szakában, különböző körülmények között, más és más helyen milyen az a zajszint, amely megengedhető, elviselhető vagy elviselhetetlen. Megfelelő kutatási eredmények alapján sor kerül ennek a környezetvédelem szempontjából fontos tényezőnek újabb jogi szabályozására. De addig is gyógyhelyeken és üdülőhelyeken a zaj elleni védekezésnek a már említett rendelkezésen kívül további intézkedés lehetőségét adja a 4/1966. (VII. 6.) Eü. M. sz. rendelet 28. §-a akkor, amikor előírja, hogy a gyógyhely védett területén belüli vendéglátóipari egységekben a zenekarok csak korlátozott hangerővel és időtartamban működhetnek, szabályozza a hangos bemondó működését, korlátozza a gépjárművek forgalmát és eltiltja zajos rendezvények tartását. Ennek a rendelkezésnek alapján sikerült elérnünk, hogy a balatonfüredi Szívkórház közvetlen közelében levő szabadtéri színpadon nem tarthatnak tánczenei bemutatókat és dzsesszhangversenyeket. Azt hiszem nem kell részleteznem, hogy egy teljes nyugalmat igénylő szívbeteg részére mit jelentett volna egy a mai igények szerint felerősített hangerővel dolgozó beatzeneikar játéka. III. Első pillantásra úgy tetszik, hogy a környezetvédelemnek a növényzet és domborzat védelmére vonatkozó része kisebb jelentőségű, mint a levegő tisztaságának vagy a csendnek védelme. Pedig e három tényezőt csak egymással való szoros kapcsolatában vizsgálhatjuk. Mert elképzelhető egy terület — elsősorban gyógyhely és üdülőhely — jó levegője anélkül, hogy a területen erdők, gondozott parkok, fasorok ne lennének? Lehet-