Hidrológiai tájékoztató, 1974

Kaliczka László: A talajvédelem vízrendezési kérdései

diszperzió meghatározható a vízmozgás pályamenti sebességingadozásának megmérése segítségével az ún. Lagrange-i kovariancia függvény alapján. A Lagrange-ié\e kovariancia függvényhez meg kell határozni egy vízrészecske pályamenti térbeli sebességváltozását, illetve képezni kell mindhárom főirányban a sebességváltozások [u(t); v(t); w(t)] autokorrelációs függvényeit, a C„(r)-t, C

v(r)-t és a C

w(t)-t. Utána a D diszperziós tényező a következőképpen számítható: oo oo D = J D(r)dr = «"

2 ' f(r)dr = u

2T

L, 0 0 ahol f(r) a normalizált kovariancia függvény és Ti a Lagrange-téle időlépték, az f(r) függvény alatti terület. A C

u(t) függvény egyébként jól közelíthető az alábbi összefüggéssel: C„(t) = u- exp ~~

r Tiu A Lagrange-íéle időlépték közelítőleg meghatározható az Euler-íéle időlépték alapján is, vagyis a sebesség egy pontban mért időbeli változásának a kovariancia függvénye segítségével a Ti = {ÍTe összefüggés alapján, ahol au és ahol u = ]f u-, U

0 a középsebesség és a egy dimenzió nélküli tényező, amelyiknek az értéke levegőben végzett kísérletek alapján 2,26, elméleti megfontolások alapján 2,6ö. Ez utóbbi összefüggés még nincs kellőképpen tisztázva, ezért célszerű mindenképpen a Lagrange-féle kovariancia függvényt meghatározni, ami jelenlegi ismereteink szerint csakis fotogrammetriai úton történhet. Eddig ilyen vizsgálatot laboratóriumi csatornában Eggert Hansen végzett, aki két-két rögzített fényképezőgéppel fényképezte a felszínen úszó fehér testecskék útját stroboszkópos megvilágítást alkalmazva. Az eredmények értékelése során azt találta, hogy a sebesség irányában és keresztirányban jó értékeket kapott, de függőleges irányban az adatok nem valtak megbízhatók; ez a két fényképező-állásban készített felvételek átfedése alapján jól kimutatható volt. A hazánkban is széles körben megindult diszperziós vizsgálatok megkövetelik, hogy hasonló fotogrammetriai eljárásokat minél előbb mi is alkalmazzunk, sőt ha lehetséges, akkor tovább is fejlesszünk. Ugyanis az ismertetett kísérletek csak a felszíni mozgás jellemzésére voltak alkalmasak és a függőleges összetevőt nem adták meg megbízhatóan. A továbbiakban pedig szükséges az, hogy laboratóriumi üvegcsatornában a mozgó víz belső részében is meghatározhassuk a sebességváltozás mindhárom összetevőjét egy-egy pálya mentén, és természetben végzendő méréseknél pedig legalább a felszíni áramlás mindhárom, esetleg csak két összetevőjét. Ezeknek a vizsgálatoknak az elvégzését is elősegíthetik tehát a fotogrammetriai kutatások és ezért ezúton kérem a fotogrammetriával foglalkozó szakembereket, hogy a vázolt feladatok megoldásában nyújtsanak segítséget a VITUKI-nak a diszperzióra vonatkozó kutatásaihoz, ha erre lehetőség mutatkozik. Muszkalay László A talajvédelem vízrendezési kérdései KALICZKA LÁSZLÖ Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság A társadalom növekvő szükségleteinek kielégítése növekvő termékmennyiséget kíván a termelőktől. Hazánkban a termékmennyiség emelése csak a talaj termőképességének növelésével oldható meg. A termőképesség növelésének alapfeltétele a talajvédelmi munkák végrehajtása. A talajvédelmi munkák során feladataink: 1. Megállítani a termőréteg további pusztulását. 2. Helyreállítani a lekopott talajok termőképességét. E feladatok végrehajtása számos problémát vet fel. A problémák közül a talajvédelmi munkák vízrendezési kérdéseivel kívánok foglalkozni. A talaj termőrétegének csökkenése az eróziós tevékenység következménye. Az erózió a víz, a szél és jég talajpusztító munkájának összefoglaló jelölése. Megkülönböztetünk természetes és gyorsított eróziót. Természetes erózió: a hegy és dombvidéken létrejövő csapadékvíz lefolyása során kialakuló talajlemosódás. Gyorsított erózió: az ember beavatkozása eredményeként alakul ki. A természeti viszonyok megváltoztatása (erdők kiirtása, talajművelés, legelők taposási kára, kerékcsapások stb.) során a talajlemosódás nagymértékben fokozódik. Az eróziót a talaj felszínén lefolyó víz mechanikus ereje váltja ki. Hirtelen lezúduló záporesők, illetve hóolvadás után fokozottan jelentkezik. Erózióról beszélünk nagyesésű, állandó jellegű vízfolyások medrében jelentkező rombolások esetében is. Az erózió megjelenési formái a) Felületi lemosás, b) Barázdás erózió, c) Árkos erózió, d) Hegyi patakok eróziója. A megjelenési formák természetesen nem élesen elkülöníthető jelenségek, tulajdonképpen egyik forma következménye a másik eróziós forma. Néhány szót az egyes formákról: a) Felületi lemosás. A talajlemosódás közel egyenletes rétegben történik. A talaj felületéről a finomabb szemcséjű részeket viszi el a víz. Ennek a folyamatnak eredményeként fokozatosan vékonyodik a termőréteg. A humuszanyag-csökkenés eredményeként csökken a talaj tápanyagtartalma. A talaj vízbefogadóképessége csökken, melynek következménye a lemosódás növekedése. A jelenséget a föld színének világosabb árnyalatba történő átmenete mutatja. A folyamat az esetek zömében viszonylag lassú, nehezen vehető észre. E jelenség elsősorban kisebb humusztartalmú, laza, porszerű szerkezetű talajokon jelentkezik. A felületi erózió igen veszélyes lehet. Hevesebb zivatar idején több cm vastagságú talajréteget is lesodorhat. A pusztítás során az alapkőzetig lemosódhat a talaj. b) Barázdás erózió. Jellemző formája: a lejtőn jelentkező ék alakú, először kisméretű, később fokozatosan növekvő barázdák. A barázdák az esésiránnyal közel párhuzamosak. A barázdák a vízválasztótól bizonyos távolságra jelen27