Hidrológiai tájékoztató, 1974

Kaliczka László: A talajvédelem vízrendezési kérdései

nek meg, a barázdák mérete ezután fokozatosan növekedik. c) Árkos erózió. A barázdás erózió továbbfejlődése. Kifejlett formai a vízmosások, szakadékok. Az árikos erózió közvetlenül is kifejlődhet a talajon jelentkező keréknyomokból, barázdákból stb. Az árkok kialakulásának oka: a barázdákban összegyülekező, illetve a lejtőesés irányában meginduló, áramló víz mechanikai energiájának rombolása. A talaj összetételtől függően különböző alakú árkok alakulhatnak ki. (Lösztalajban például közel függőleges falú U alakú árkok, ellenállóbb talajban inkább V alakú árkok jelentkezhetnek). Az árkok teljes kifejlődött formái a vízmosások. A vízmosások legfontosabb pontjai a vízmosások feje, ahol az odaömlő víz, a vízmosás feneke felé törekedve, vízesést képezve rombol, hosszabbít és mélyít. d) Hegyi patakok eróziója. Időszakos és állandó jellegű vízfolyások erózióját kell megkülönböztetni. Időszakos vízifolyások esetében az esésviszonyoktól függően a csapadékvíz nagy sebességgel folyik, a kisebb esésű területek felé. A nagy mechanikai energia súlyos rombolásokat okoz a területen elsősorban ott, ahol nincs megfelelő növénytakaró, kevésbé állékony a talaj. Állandó jellegű vízfolyások (hegy- és dombvidéki vízfolyások) medre általában laza, hordaléktalajba ágyazódik be. Vízfolyások medrében a talajra megengedett határsebességek túllépése esetén, kisvízmennyiség esetén is megindul az eróziós tevékenység. A jelenség megnyilvánulása: rézsűk leszakadása, mederterületének nagymértékű kiterjedése, fenékvonalnak a terepszint közelében való elhelyezkedése. Az eróziót különböző helyi tényezők váltják ki és befolyásolják. Ezek határozzák meg keletkezését, lezajlását és a jelenség dinamizmusát. Az erózióra ható tényezők a) Meteorológiai és hidrológiai viszonyok, b) Területi viszonyok, c) Talajviszonyok, d) Biológiai viszonyok, e) Agrotechnikai viszonyok. A tényezők együttes hatása alapján jön létre az erózió. A tényezők közül a területi viszonyok (lejtősség) jellege különösen fontos. Nagyon fontos a lejtők hossza is. A lejtő hosszúság növekedésével felgyorsul az eróziós tevékenység. A lejtő hajlásszögét tekintve megállapítást nyert, hogy a 2%-os lejtőn az erózió még nem jelentős, 5%-os lejtő esetén — szántóművelés esetén — jelentős lehet, 8%-nál súlyos károkat okozhat. Figyelembeveendő a lejtő alakja is (egyenesvonalú, domború, homorú, kombinált). Fontosak a talajviszonyok. Laza talajú területen (pl. Badacsony) az erózió rendkívül súlyos károkat okozhat. A talaj víztartalma nagymértékben befolyásolja a lemosódást. A talajnedvesség növekedésével növekszik az elsodródás veszélye. A lejtő égtáji elhelyezkedése is lényeges. (Déli oldalon a hóolvadás gyorsabb, a lefolyás rövidebb idő alatt megy végbe. A hótakaró nélküli területen a nappali és éjszakai hőmérséklet különbség károsítja a növényzetet, finomabb talajszemcséket hoz létre). A talajt alkotó közeg jellege, szövete, szerkezete, humusztartalma azok, amelyek elsősorban meghatározzák a talajerózióval szembeni ellenálláképességet. A biológiai feltételek során a növénytakaró léte, minősége elősegíti vagy csökkenti az eróziós károk kialakulását. A növényzet védi a talajt a „talajverés" ellen, elősegíti a talajba való beszivárgást, növeli a talaj humusztartalmát. Mély gyökérzetű növények biztosítják a legjobb védelmet. Erdősített területen az erózió veszélye jelentősen csökken. Amerikai kutatók szerint 9—12%-os erdősített lejtőről a talajelsodrás minimális, csak 0,005—0,02 to/ha. Az agrotechnikai viszonyok jelentősek. A talaj használata, művelése, növényi kultúrák elhelyezkedése nagymértékben közrejátszik az erózió kialakulásában, illetve az erózió elleni védekezésben. Nagyon jelentős tényező a táblák alakja, fekvése és mérete. Lejtőiránnyal egyező hossztengelyű táblán, amelyen a művelés is lejtőirányú, legsúlyosabb lehet az eróziós kár. Szovjet kutatók szerint 16%-os lejtőn levő szántóművelésű területen (kukorica termelés esetén) 27 to/ha is lehet a talajelsodrás mennyisége. A lejtő irányú hossznövekedése tovább növeli az eróziós veszélyt. 1. táblázat. Talajlesodrás mértéke kukoricával bevetett területen (szovjet kutatás szerint). Sorok iránya Lesodrás Rétegvonal ir. 1,7 t/ha 4,4%-os lejtés 12,2 t/ha 16%-os lejtés 27,2 t/ha Lejtó hossza m 1. ábra. A talajlesodrás mértéke a lejtőhossz-növekedés függvényében Az erózió által okozott kár 1. Talaj elmosása (szélsőséges esetben 250—500 to/ha is lehet), 2. Tápanyagok kilúgozódnak, 3. Iszaplerakódások, 4. Növényzet nem tud .kialakulni, 5. Téli hótakaró egyenetlen, 6. Talaj vízgazdálkodása romlik, 7. Termőképesség csökken, 8. Műszaki létesítményekben kárt okoz. Hidrológiai kérdések A talajvédelmi munkák tervezése során a területen összegyülekező és levonuló vízmennyiségek meghatározása jelenleg gondot okoz. Korszerű árhullám meghatározási módok a hegyes dombvidéki területekre vonatkoztatva nem állnak rendelkezésre. Az árhullámok meghatározására ma az ún. empirikus képleteket használjuk. E módszerek által adott adatok a talajvédelmi munkák esetén viszonylag kis területre vonatkoztatva nem adnak elfogadható értéket. Űjabb használható, gyakorlati szakember részére hozzáférhető és használható a Juhász I. és Kőris K. által kidolgozott grafikus korrelációs módszer. A módszer ténylegesen mért csapadókadatok segítségével határozza meg a várható árvízhozamot. A dombvidéki területen az árhullámok rendkívül rövid idő alatt, órák alatt alakulhatnak ki, így a napi csapadékadatok további finomítása volna célszerű. A módszer előnye vé28