Hidrológiai tájékoztató, 1974

Dr. Patay Pálné: Kéziratos vízügyi térképek az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárában

Kéziratos vízügyi térképek az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában DR. PATAY PÁLNÉ Országos Széchényi Könyvtár Térképtára A török felszabadító háború, majd Rákóczi szabadságharca küzdelmeinek elültével, a XVIII. század első felében hazánkban gazdasági konszolidáció következett be. A lakosságnak a békés idők eredményeképpen beállott természetes szaporodása, a lakatlan puszták nagyarányú betelepítése, valamint egyáltalában a mezőgazdasági termelés meginduló fellendülése a szántóföldek egyre nagyobb arányú kibővítését tette szükségessé. Ennek azonban sokfelé, elsősorban az Alföldön, gátat vetettek a szabályozatlan folyók, amelyek áradásai időről időre óriási területeket borítottak el vízzel, feltöltve az ugyancsak nagy kiterjedésű, szinte áthatolhatatlan mocsarakat is. A mezőgazdaság fejlődésének alapvető „sine qua non"-ja lett a lecsapolás, az ármentesítés, a folyók szabályozása. Mivel e téren a cél legtöbbször csakis nagyobb vidékre kiterjedő, tervezett munkával volt elérhető, a feladatok megoldásához a területek alapos ismerete, feltérképezése és pontos tervek kidolgozása vált szükségessé. Ennek érdekében több mérnöknemzedék munkájaként jöttek létre azok a kéziratos térképek, amelyek megismertetnek bennünket egyrészt hazánk ősi vízrajzával, másrészt bepillantást engednek a szabályozási munkák folyamatába is. Idővel más célból is születtek vízügyi térképek. A mezőgazdasági termelés fellendülése következtében például a malmok teljesítményét is fokozni kellett. A vízimalmok folyamatos munkájának biztosítása, új malmok létesítése is sokszor szükségessé tette a folyóvizek tervszerű szabályozását. Végül, de nem utolsósorban a hajóutak kialakítása volt az, amely számos vízügyi térkép létrejöttét eredményezte. Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtára, amelynek feladata többek között gyűjteni a Magyarországról készült kéziratos, sokszorosított vagy nyomtatott térképeket, tekintet nélkül arra, hogy a tervezőjük, rajzolójuk magyar vagy külföldi, ugyancsak őriz számos vízügyi, vagy vízügyi vonatkozású, elsősorban XVIII. és XIX. századi kéziratos térképet. Sok közöttük hazánk legjelesebb térképészeinek, vízügyi mérnökeinek alkotása. Részletes ismertetésüket itt nem tudjuk adni — egy-két újabb szerzemény kivételével felsorolásukat megtaláljuk Fodor Ferenc katalógusában (1) —, de néhány jellegzetesebb lap bemutatásával jellemezzük a kérdéses tárgykörbe tartozó térképeket — a szakemberek figyelmének felhívása érdekében. Alapjában véve a vízügyi vonatkozású térképeket két csoportba sorolhatjuk. Egy részük kifejezetten ilyen szempontból készült; folyók szabályozása, ármentesítés, lecsapolás stb. céljából. Nem jelentéktelenek azonban azok a térképek sem, amelyek, ha rendeltetésük más irányú is volt, számos fontos vízrajzi adatot tartalmaznak. Ilyenek pl. a nagyobb területet felölelő kéziratos térképek, amelyeknél a vízrajz ábrázolása ugyan nem volt elsőrendű szempont és bizonyára nem is készültek részleteikben pontos felmérés alapján, mindamellett, minthogy sok esetben ezek egyes területek legkorábbi térképei, a vízrajz ősi állapotával ismertetnek meg bennünket. Ezek egyik legrégebbike a gyűjteményünkben Giovanni Giuseppe Spalla 1670-ben készült térképe a Muraközről (2). Az igen gondosan kidolgozott, pergamenre rajzolt térkép részletesen feltünteti a kérdéses terület vizeit. Aprólékosan kirajzolja a Dráva szigeteit, a Mura élő és holt ágait, a két folyó közti terület vízfolyásait, mocsarait, állóvizeit. Ha az ábrázolás valószínűleg nem is mindig élethű (pl. a vizek kanyarulatai), összehasonlítva a három évszázaddal ezelőtti állapotot a mostanival, vagy a múlt évszázadival, különösen a két folyó összefolyásának vidékén figyelhetünk meg lényeges, időközben beállott változást. így pl. a palánkkal körülvett Légrád Spalla térképén még a Dráva bal partján fekszik, vagyis a Muraközben (1. kép), míg manapság az már a folyótól délre, annak jobb partján. Ez a magyarázata annak, miért tartozott Légrád a magyarországi Zala és nem a horvátországi Körös megyéhez. Lehetséges, hogy idővel éppen a palánk külső oldalát kísérő árokban alakította ki medrét a Dráva. A XVIII. században számos vármegye térképe készült el, elsősorban Mikoviny Sámuel, majd tanítványai és mások munkái révén. Minthogy ezek még mind a folyók szabályozása előtti időkből valók, vízrajzi adataik — bár sokszor elrajzoltak — nem érdektelenek. A Térképtár birtokában is van több ilyen, mint pl. magától Mikovinytől Pilis (3), valamint Pest megye tér1. kép. Részlet G. G. Spalla 1670-ben készült „L'isola Murakes" c. térképéből 15