Hidrológiai tájékoztató, 1974

Dr. László Ferenc: Az emberiség közös gondja: környezetünk védelme

zási politikával, a célszerű technológiák megválasztásával, helyes gazdasági szabályozókkal, átgondolt, következetes településfejlesztéssel alakíthatók ki. Ez alkalommal nem áll módunkban a környezetvédelem valamennyi kérdésével behatóan foglalkozni, hanem annak csupán egyik fontos területét, mégpedig a vízgazdálkodást tekintjük át. A víz szerepe és jelentősége a környezeti hatások szempontjából A természeti környezet védelmének keretei között rendkívül fontos helyet foglal el szerteágazó jelentőségénél fogva a víz. Ugyanis mindennapi életünknek és gazdálkodásunknak olyan széles területeit talán egyetlen természeti tényező sem hatja át, mint a víz. A településhálózatok fejlődése, az országok gazdaságtörténetének alakulása mindig függvénye volt a víz jelenlétének. A társadalmi és gazdasági fejlettség mai szintjén a küzdelem a vízért és a víz pusztító erői ellen egyre élesebbé válik. Hiába a föld roppant nagy — 1,3 milliárd km

3 — víztömege, ha ennek csak 0,5%-a a közvetlenül hasznosítható édesvíz, melynek jelentős része még szennyezett is. A szennyezés alapjaiban változtatja meg a vízi élővilágot, a szűkebb és tágabb értelemben vett emberi környezetet. A szennyeződés mellett a vizek esetében — szemben a mennyiségi gazdálkodás szempontjából problémát nem jelentő levegővel — az egyenlőtlen térbeni és időbeni elosztás egyes területeken már napjainkban súlyos vízhiányt okoz. Milyen károkat idézhet elő a vizek elszennyeződése, a vízi élet egyensúlyának eltolódása? A kérdésre válaszolhatunk, ha szemügyre vesszük a víz hasznosításának néhány területét. A víz, mint létfontosságú elem mindenfajta élet nélkülözhetetlen feltétele. Az ember is könnyebben viseli el a táplálék hiányát, mint a víz hiányát. A szomjúság egy bizonyos fokánál, mely az élőlényeknél más és más, minden egyéb igény háttérbe szorul. Nem könnyű feladat az ipar „szomjúságának" kielégítése sem, mivel az igények ugrásszerűen növekednek, a vízkészletek viszont korlátozottak. A víz nélkül nem él meg az élő árut — állatokat, növényeket — termelő mezőgazdaság sem. A vizek életére káros szennyezés így káros a mezőgazdaság számára is. A víz, mint üdülési tényező is igen jelentős szerepet játszik az ember életében. Sivár területekre, sivatagokra, karszt fennsíkokra az ember tartósan nem kívánkozik, viszont annál inkább vágyódik a festői környezetben elterülő tavak, az erdősávokkal szegélyezett bővizű folyók mellé. A pihentető környezethez az ember esztétikai igényekkel fordul. Minden, ami az esztétikai érzéket sérti — így a szenynyezett, piszkos víz — lehangolóan hat. Az üdülés és pihenés ilyen környezetben céljavesztetté válik, az ember nem képes feloldódni, kikapcsolódni. Mit tesz és tehet az állam, a társadalom a vizek védelme érdekében? A vizek romboló hatása elleni védelem mellett egyúttal a környezet alakítását is szolgálják a folyók menti töltésrendszerek. Hazánkban az árvízvédelmi művekkel biztosított és lecsapolt területeken napjainkban új, emberibb, gazdaságilag hasznosabb környezet alakult ki. Itt él — új, korszerű településeken — az ország lakosságának 30 százaléka és mintegy 300 milliárd forint népgazdasági vagyon halmozódott itt fel. Természetesen nagyobb a felelősségünk is ezek megvédése és jövőbeni továbbfejlesztése szempontjából. A síkvidéki mélyfekvésű területeknek — a végrehajtott vízrendezési munkák ellenére, szélsőséges esetben — még mindig mintegy 20—25 százalékát borítják el időszakosan a belvizek. Ezeken a területeken tovább szükséges bővíteni a csatornahálózat fajlagos sűrűségét és a szivattyúkapacitás teljesítőképességét. A hegyés dombvidékeken a talaj pusztulása elleni védelem, a völgyfenéki vízrendezés, a völgyoldalak műszaki talajvédelme, a vizek tárolása a környezetvédelem kiemelt fontosságú feladatai a vízgazdálkodásban, valamint a mező- és erdőgazdaságban. A víz jelenléte meghatározó az emberi pihenés igénye szempontjából is. A megépült csatornák, mint pl. a Keleti Főcsatorna, a szabályozott folyószakaszok, természetes tavaink, a Balaton, vagy a Velencei-tó kiépített, szabályozott parti sávjai az ember részére új felüdülést nyújtó területek éppen úgy, mint a mesterséges tározóink Borsodban, vagy a Gaja völgyében és nem kevésbé a Kiskörei Vízlépcső mögött kialakulóban levő új, hatalmas mesterséges tónál. A nagy vízi művek nemcsak új társadalmi-gazdasági hátteret, de egyúttal új arculatot is adnak az érintett tájaknak. A rendezett és szabályozott vízparti területek éppen úgy hozzátartoznak az „embercentrikus" környezethez, mint a mesterséges gyógy- és strandfürdőink. Talán egyik legfontosabb a környezetalakító tényezők között a vízi közművek szerepe. Az elmúlt 15 évben hazánkban 2 millió főről 5,5 millióra nőtt a vízvezetéki ellátásban részesülő lakosok száma. Ezzel a korszerű háztartások, az egészséges otthon, helyi környezet és városi élet vízgazdálkodási feltételeit teremtettük meg. De a gyors urbanizálódás, a korszerű házgyári lakások tömeges építése, a lakosság tömörülése az agglomerációkban újabb és újabb erőfeszítést követel ezen a területen. A vizek tisztaságának védelmére irányuló jogi szabályozás A vízügyről szóló 1964. évi törvény, amely a vízügyi viszonyokat, a vízgazdálkodási és a vízgazdálkodással kapcsolatos, a népgazdaság bármely ágában folyó tevékenységet szabályozza, alapvető rendelkezésként mondja ki, hogy a vizeket minden olyan behatástól védeni kell, amely azok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát, természetes minőségét és öntisztulási képességét hátrányosan megváltoztatja. Tiltja a jogszabály a vizek fertőzését vagy káros szennyezését előidéző üzem szennyvíztisztító berendezés nélkül történő építését és üzemelését. Előírja azt is, hogy az ilyen üzemek rekonstrukciója során gondoskodni kell az üzemben keletkező összes szennyvíz kellő hatásfokú tisztításáról. E jogszabályok végrehajtására, a vízszennyezés elleni védelem irányítására, szabályainak megállapítására, érvényesítésére és alkalmazásaik ellenőrzésére hoztuk létre a vízminőségi felügyelet szervezetét. A vizek káros szennyezése elleni társadalmi összefogás erősbödése ugyanakkor lehetővé és szükségessé tette olyan, jogi keretek között működő társadalmi szervek — pl. a vízminőségfigyelő hálózat, vízvédelmi bizottságok — létrehozását is, amelyek hathatósan segítik, kiegészítik a vízügyi szervek, a vízminőségi felügyeletek munkáját. A vizek minőségének fokozott védelme érdekében több, a vízügyi szervekkel együtt előkészített, de nem vízügyi jogszabály is napvilágot látott. Ezek közül külön említést érdemel a közlekedés- és postaügyi miniszternek a hajók által okozott víz-szennyezések megakadályozásáról szóló, valamint a földművelésügyi és egészségügyi miniszternek a vizek védelme érdekében egyes vegyianyagok felhasználásának korlátozásáról szóló rendelete. Gazdasági szabályozók a vizek minőségének védelmére A vizek minőségének védelmére irányuló műszaki és államigazgatási szabályozással együtt a korszerű közgazdasági szabályozás is szükségessé vált. Az utóbbi években kialakított szabályozók: — A vízkészlethasználati díj, az ivóvízhasználati pótdíj bevezetésének az volt a célja, hogy a vízfelhasználókat víztakarékosságra, többszöri vízfelhasználásra, kevesebb szennyvízkibocsátásra ösztönözze. — Az élővizeket szennyezők, továbbá a csatornahálózatra káros szennyezővel szemben alkalmazott bírság 12