Hidrológiai tájékoztató, 1974
Dr. László Ferenc: Az emberiség közös gondja: környezetünk védelme
és rendelkezés gazdasági teherrel sújtja a kibocsátót és progresszív hatásával ösztönzi a környezetvédelem szempontjából megfelelő megoldásra. — A bevételekből a Vízügyi Alapban, illetve a csatornamű vállalatoknál képződött összegek segítik a szennyvíztisztítási létesítmények megvalósításának gyorsítását. Az említett vízminőségvédelmi intézkedések hatására egy egészséges folyamat indult meg az ipari üzemeknél s a településeknél. A szennyvíztisztítást és a csatornázást általában a fejlesztések egyik súlyponti feladataként kezelik. Néhány nagy iparvállalatnál, pl. a Fűzfői Nitrokémiánál, a Lenin Kohászati Műveknél, vagy Miskolc városánál és Szombathelynél több száz milliós költséggel megkezdődtek a szennyvíztisztító telepek rekonstrukciós munkái, amelyek eredményei vagy már jelentkeznek, vagy a közeli években érezhetők lesznek. Mindezek bár szerény eredmények, de tendenciájukban kedvezőek. Míg 1960-ban a kibocsátott szennyvizek 30 százalékát, addig jelenleg 45 százalékát tisztítják és egyes vizeinknél, pl. a Ráckevei Duna-ágnál, a Szinvánál, a Tataitónál, a szennyvizek tisztításának hatására a regenerálódás jelei mutatkoznak. Megoldásra váró feladatok A hosszútávú tervidőszak végére napi 20 millió m 3 együttes ipari és háztartási vízfogyasztással számolunk. A növekvő vízfelhasználással arányosan nő a vizek szennyezése is és a káros szennyvizek mennyisége eléri a 7 millió m 3/nap mennyiséget. Olyan hatékony szennyvíztisztást és elhelyezést kell biztosítani, ami már a keletkezés helyén lehetőleg kiküszöböli, hogy káros szennyvizek jussanak a folyókba, vízfolyásokba, tavakba. A károk megszüntetésére regionális vízminőségi tervek és programok készültek a legsúlyosabban szennyezett vízgyűjtőkre. Ezeket a programokat a hosszútávú tervidőszak végére meg kell valósítani. Alapvető célkitűzés az, hogy nem a károk megszüntetésére, hanem megelőzésére kell törekedni. Fel kell készülni az új szennyező anyagok, mint pl. a detergensek, sugárzó anyagok, a vegyipar fejlesztésével keletkező új szennyeződések, a mezőgazdasági koncentrált állattartó telepek egyébként igen hasznos, de megfelelő elhelyezés nélkül rendkívül káros szennyvizei elleni védekezésre. A környezetvédelmi problémák megoldása — közöttük a vízvédelem — túllépik a nemzeti határokat. Csakis a szomszédos államokkal való hatékony együttműködés, az érdekek kölcsönös tiszteletbentartása és a vízgazdálkodási beavatkozásoknak egy térségen belül összehangoltan történő végrehajtása jelenthet eredményes küzdelmet a vízvédelemben. A környezeti elemek ártalmas behatásokkal való terhelése valóban nagy veszélyt jelent, helyrehozhatatlan károkat idézhet elő, ha a szükséges intézkedéseket nem tesszük meg kellő időben. Nem helyes ugyanakkor eltúlozni ezt a veszélyt, s úgy feltüntetni, mintha tehetetlenek lennénk vele szemben. A termelést úgy kell növelni, a fejlett technikai eszközöket úgy kell alkalmazni, hogy ezek ne okozzanak kárt az emberi környezetben. A vízviszonyokat is tervszerűen kell fejleszteni és ennek során tudatos környezetformálásra kell törekedni. Egy olyan kis országban, mint hazánk, minden négyzetkilométernyi terület az ember környezete. Ezt kell regenerálni, ha az már terhelt a környezeti ártalmakkal, vagy védeni és alakítani, hogy azt a ma és a jövő embere ténylegesen emberi környezetnek érezze, legyen az otthon vagy munkahely. Vízminőségvédelmi szempontból nagy jelentőségűek azok az eredmények, amelyeket a szomszédos országokkal kialakított együttműködés során már eddig is elértünk. A korszerű vízvédelmi rendszerek megalapozását szolgálják az ENSZ Fejlesztési Alapja támogatásával a Duna magyarországi vízgyűjtőjén és a Sajó völgyében kiépítés alatt álló vízminőségvédelmi mintaterületek, amelyek a hazai komplex vízminőségszabályozás modelljei lesznek. A KGST Komplex Programja alapján a KGST egyes állandó bizottságai és a Vízügyi Vezetők Értekezlete keretében erőteljesen megkezdődött az emberi környezettel kapcsolatos kérdések vizsgálata. A tagországok szakértői már korábban is foglalkoztak a témakörrel. 1971ben több ülést tartottak és ezek során kidolgozták „A természet védelmét szolgáló rendszabályok"-at. E feladat kimunkálása során az alábbi célkitűzést fogalmazták meg. „Az emberi tevékenységgel kapcsolatban a természetben bekövetkező változások által a lakosság élettani viszonyaira gyakorolt hatások tanulmányozásával kapcsolatos komplex tudományos munkák végzése, a természeti erőforrások hasznosításának, megóvásának és felújításának legésszerűbb módszerei kidolgozása." Ez a célkitűzés eléggé sokrétű. A tagországok szakértői elhatározták, hogy e sokrétű problémakörnek tudományos, műszaki, gazdasági, szociális, szervezési és jogi aspektusait egyaránt vizsgálat alá veszik. A munka ezen kezdeti szakaszában összeállításra és elfogadásra került a szocialista országok környezetvédelmi együttműködésének programja, majd 1971. áprilisában a KGST tagországok tudományos-műszaki együttműködési Egyezményt írtak alá a szocialista gazdasági integráció Komplex Programjában előirányzott „Intézkedések kidolgozása a természet védelmére" című komplex problémakör megoldására. Ez az Egyezmény a KGST ajánlásokra támaszkodva és a szocialista internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, a szuverenitás és nemzeti érdekek tiszteletbentartásából kiindulva a környezetvédelem terén tudományos-műszaki együttműködés megvalósítását tűzte ki célul. Az együttműködési program alapján meghatározták a tennivalók körét, s az ezekkel kapcsolatos feladatok összefogását koordinációs központokra bízták. A KGST-ben a környezetvédelmi kérdésekkel elsősorban a Tudományos-Műszaki Együttműködési Bizottság foglalkozik. Kétségtelennek mutatkozott, hogy a Bizottságnak kapcsolatot kell kiépítenie és együtt kell működnie a KGST több állandó bizottságával és a vízkészletek szennyeződéstől való , megóvása kérdésében a Vízügyi Vezetők Értekezletével. A Vízügyi Vezetők Értekezlete a vizek szennyeződésének megakadályozására szolgáló alábbi témaköröket vette fel 1980-ig terjedő távlati tervébe: — a szennyvíztisztítás és utótisztítás intenzívebbé és hatékonyabbá tételére vonatkozó módszerek vizsgálata, — ajánlások kidolgozása a visszaforgatásos vízhasznosítás maximális alkalmazására, — a vizekben levő új, szennyező anyagok meghatározására szolgáló módszerek kidolgozása, — módszerek és eszközök kutatása a felszíni és felszín alatti vizek szennyeződéstől való védelmére, — ajánlások kidolgozása a jelzés és védekezés módszereire a vizek kőolaj, savak és mérgező anyagok által történő katasztrofális szennyezése esetén, — automatikus vízminőség-ellenőrzési módszerek kifejlesztése. Az együttműködési programok részletesebb kibontása során minden ágazatnak figyelembe kell vennie a tudományos és műszaki kutatások eredményeit, s a gyakorlati megvalósítás lehetőségeit. Külön tekintettel kell lenni a tagországok lehetőségeire is. Alaposan tanulmányozni kell a tisztítóberendezések és környezetszennyeződés mérésére szolgáló eszközök gyártásának kooperációs és szakosítási lehetőségeit, az országok szükségleteinek felmérését. A tudományos és technikai színvonal fejlődési rendjét a lehető legnagyobb mértékben számításba kell venni. Az eddig megtett intézkedések hatására szervezett vízminőségvédelemnek már vannak kezdeti eredményei, a vizek korábbi rohamos elszennyeződése jelentősen mérséklődött. A jövő feladatai azonban fokozottabb erőfeszítést igényelnek, hiszen az ipari és házi szennyvizek mennyisége az elkövetkezendő másfél évtized alatt a mai napi 3 millióról 7 millió m : ,-re emelkedik. A szennyezés veszélyének növekedésével pár13
