Hidrológiai tájékoztató, 1974

Dr. László Ferenc: Az emberiség közös gondja: környezetünk védelme

Az emberiség közös gondja: környezetünk védelme DR. LÁSZLÓ FERENC Országos Vízügyi Hivatal Korunk egyik nagy gondja azoknak a környezeti ártalmaknak a megszüntetése, melyek a technika robbanásszerű fejlődése, valamint az urbanizáció következményeként világszerte megjelentek, és az emberiség létét veszélyeztetik. A föld térképén sűrűsödő, a gazdaságilag fejlett területeken pedig már sajátos összefüggő régiókat alkotnak olyan övezetek, ahol a szennyezések az életfontosságú közegekben: a vízben, a levegőben, a mezőgazdaságilag művelt területeken, tehát az egész földi életszférában meghaladták a megengedhető mértéket, és emiatt pótolhatatlan természeti források pusztulnak. A szennyezések visszahatnak az ember fizikai, szellemi és szociális fejlődésére, beárnyékolják az otthoni, és a munkahelyi környezetet. Az emberiség fejlődése során hosszabb távon eddig még mindig létrejött az egyensúly a technikai fejlődés, s az emberi környezet között. Századunkban azonban a második tudományos-technikai forradalom a fejlődést olyan mértékben felgyorsította, hogy a kiegyenlítő hatású társadalmi védekezés már nem tud e folyamattal automatikusan lépést tartani. Napjainkban ehhez már tudatosan irányított tevékenység szükséges, annál is inkább, mivel a veszélyek automatikus társadalmi felismerése általában csak nagy késéssel következik be. Ma a gazdaság és a környezetfejlesztés viszonyát az ellentét és az egymást kiegészítő bonyolultság dialektikája jellemzi. Az emberi élet és a bioszféra kapcsolata komplex, szövevényes, sokoldalú. Az idevágó feladatokat csak multidiszciplináris megközelítéssel vehetjük számba. Egy-két tudományág önmagában nem érhet el tartós eredményt. Fontos, hogy a közös erőfeszítések során a közelítés mindig humáncentrikus legyen. A legsürgetőbb, hogy a társadalmi ökológia, és a környezetgazdaságtan mielőbb találja meg a közös utat. Civilizációra szükség van, még hozzá a mainál sokkal fejlettebb technikával, de ennek ökologikusnak kell lennie és zökkenőmentesen be kell illeszkednie földünk biológiai rendszerébe. A nemzeti előrelépéseket követniök kell a világszinten egyeztetett helyreállító, majd állagóvó intézkedéseknek. Az egyetemes emberi érdekek felé vezető úton kihagyhatatlan közvetítő láncszem a szomszédos országok regionális együttműködése. Mindezek mellett azt is szem előtt kell tartanunk, hogy nemcsak a jelenért vagyunk felelősek cselekedeteinkkel a természeti környezetre gyakorolt hatást illetően, hanem a jövő mikénti alakulásáért is. Körültekintő előrelátás szükséges minden egyes olyan elhatározás során, amely valamilyen vonatkozásban hatást gyakorol környezetünkre, mivel különben a következmények igen károsak lehetnek. A bajokat általában meg kell előzni és nem pedig folyton utólag orvosolni. Az ok és okozati összefüggések logikája alapján tehát elemző módon, sokoldalú vizsgálattal, komplex szemlélettel kell egy-egy olyan intézkedést előkészíteni, amely a természeti egyensúly kedvezőtlen megbontásához vezethet. Mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy az egyensúlyi állapot megbontása egy-egy területen — még ha az viszonylag jelentéktelennek is tűnik — a továbbgyűrűzés következtében rendkívül nagy kihatással járhat. Fontos alapelv az is, hogy a környezetvédelemmel összefüggő feladatok végrehajtásának megszervezését nem lehet megvalósítani a társadalom hatékony közreműködése nélkül. A környezetvédelemnek tevékenységünk egész területén kell jelentkeznie, be kell építenünk mindennapi cselekvésünkbe. Ott kell lennie az elmélet és a tudomány mindennapjaiban. A tudományos kutatás szerves részévé kell válnia, mégpedig nem elkülönült tudományként, hanem minden kutatási téma részeként. Ugyanez vonatkozik a termelésre is, mivel annak csaknem valamennyi területén keletkeznek környezeti ártalmak, ezért a termelés megszervezésével párhuzamosan intézkedéseket kell tenni a környezeti ártalmak csökkentésére. Érvényesülnie kell a környezetvédelemnek az oktatás és a népművelés területén is, az általános iskolai oktatástól kezdve az egyetemi oktatásig, úgyszintén a különböző továbbképzési formákban. így tudjuk ugyanis csak viszonylag rövid idő alatt elérni, hogy a közgondolkodásban teret hódítson a környezetvédelem jelentőségének felismerése. Mi történt eddig Magyarországon a környezetvédelem terén? A környezetvédelemnek Magyarországon jelentős hagyományai vannak. A magyar mérnökök (elsősorban a vízimérnökök és erdőmérnökök) a török korban lejátszódott folyamat hatásainak alapján egyre eredményesebben szálltak szembe a talajpusztulás, az erózió következményeivel: az erdőmérnökök a reforesztáció, a kultúrmérnökök a vízmosásmegkötés-kopárfásítás, a mezőgazdasági mérnökök — a talajbiológusok — a sáncolás és a talajélet helyreállítása terén. Kezdeményezéseikben, — amelyek nem egy esetben az ország határain túl is ismertté váltak —, a mai környezetvédelmi törekvések nemzetközi rangú előfutárait tarthatjuk számon. Bár nemzetközi szinten viszonylag új keletű problémakör a vizek minőségének biztosítása, a magyar jogi szabályozás mégis mintegy 130 éves múltra tekinthet vissza a vizek tisztaságának megvédése terén. A vizekről és a csatornákról szóló 1840. évi X. törvénycikk pénzbüntetéssel fenyegette azokat, akik a vizeket vagy csatornákat szeméttel, földdel, trágyával vagy kender áztatásával szennyezték. A közegészségügyi rendezésről szóló 1876. évi XIV. törvénycikk pedig már arra is felhatalmazta a közhatalmat, hogy mindazt, ami a talajt és a vizeket tisztátalanná teszi, kényszer alkalmazásával is eltávolíthassa. A jogszabály önálló hatósági feladatként írta elő annak megfigyelését, hogy az akkor kialakulóban levő ipartelepek gyakorolnak-e a közegészségügyre ártalmas befolyást. Egy évtizeddel később viszont a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvénycikk a vizeknek ártalmas anyagokkal való megfertőzését tiltalmazta, de a vízhasználatok és az ipar érdekeinek figyelembevételével a hatóságra bízta annak eldöntését, hogy a szennyvizek az élővizekbe vezethetők-e. Ha a szennyvíz kárt senkinek nem okozott, akkor tisztítani sem kellett, mert „ellenkező eljárás az iparok gyakorlását nagyon költségessé vagy akár lehetetlenné tenné" — mondotta az indokolás. A felszabadulást követően a meggyorsult ipari fejlődés fokozta a vizek szennyeződését és ez már sürgetően vetette fel a hatékony vízminőségvédelem kérdését. A kormányzat kellő időben felismerte a probléma lényegét és a tennivalók körét. Ennek tudható be, hogy jogalkotásunk az emberi környezet védelmére vonatkozó jogi rendelkezések kiadásában és alkalmazásában már eddig is számottevő eredményt értek el. E jogszabályok alapján színvonalas munka folyik a vízminőségvédelem, a levegő- és talajszennyeződés elleni védekezés, a természeti értékek megőrzése stb. terén. Megkezdődött a környezetvédelmi feladatok tervezése a hosszútávú népgazdasági koncepciók keretében és hatékonyabbá vált a környezetvédelemmel összefüggő tudományos kutatás is. A környezetvédelmi feladatok vonatkozásában illetékes szervek azt a helyes álláspontot képviselik, hogy az emberi környezet védelmében és megóvásában nem a szó szoros értelemben vett védekezés az elsődleges cél, hanem a megelőző, tervszerű környezetalakítás. Az ezekhez szükséges feltételek elsősorban a beruhá11