Hidrológiai tájékoztató, 1973

Lőcsei Antal: Új szempontok a Dunamedence vízrajzi neveinek vizsgálatában? (Reflexiók Schedel Andor cikkéhez) - Dr. Zakar András hozzászólása

járói, s egy ilyen jellegű cikkben felhasználása teljesen indokolt. Végül megjegyzem, hogy a székely—magyar rovásírással kapcsolatban nem hivatkoznék Csallány Dezsőre, mivel a rovásírással kapcsolatos munkái teljesen módszertelenek s megtévesztik az olvasót. Helyesebb lenne Sebestyén Gyula és Németh Gyula vonatkozó műveit idézni. DR. ZAKAR ANDRÁS tud. kutató hozzászólása Audiatur et altéra pars ... Dr. Schedel Andor a Duna-medence egyes vízrajzi vonatkozású szavait sumér, illetve akkád elnevezésekkel hozza kapcsolatba. Ez az első pillantásra naiv kísérletnek tűnik. Mint egyes nyelvészek a múltban már rámutattak, két nyelv szavai közötti véletlen egyezések száma elég nagy. Ezért a rokonsági kapcsolat állításához sokkal szélesebbkörű kapcsolatok figyelembe vevése szükséges. Hogy ez megtörtént ,az a cikkből magából nem tűnik ki, mert nem ez volt a szerző célja. Több, kiadásra készenálló kézirata azonban igazolja, hogy a fent említett jellegű nyelvészeti munkálkodása során alaposan megismerte a legújabb komplex kutatási módszert. Orbán Árpád tanár 1954-ben, majd 1962-ben a Magyar Tudományos Akadémián publikált tanulmányaiban bemutatta az új sokszöges és komplex (tudományközi) nyelvösszehasonlító módszert. Ezzel a régi — a két nyelvet összehasonlító — módszer elavulttá, sőt tudománytalanná vált. Orbán igazolta, hogy a valószínűségi törvény szerinti véletlen egyezések mind a nyelvi szerkezetet, mind a szótári anyagot illetően csak úgy küszöbölhetők ki az összehasonlítás során, hogy nem kettő, hanem4—5, esetleg még több nyelvet hasonlítsunk össze. Mindezen felül pedig minden társ- illetve kapcsolt tudományban igazolt adatot, a vizsgált körre vonatkozóan, a lehetőség szerint figyelembe kell vennünk. Nem elég tehát bár elsőrendűen fontos — hogy pl. a szóban levő délies irányt illetően a vizsgált nyelvi jelenség a sumér—akkád—türk—altáji—uráli nyelvcsaládokhoz tartozó nyelvek, illetve tájszólások valamelyikében és valamelyik finnugor és magyar nyelvben is jelentéstani, hangtani alkatában lényegesen azonosan megtalálható legyen. Szükséges még az is, hogy ezt a kapcsolatot régészeti, néprajzi, embertani, településéghajlat-földrajzi stb. adatok is alátámasszák. Orbán 40 évi munkával összegyűjtötte ennek a fentvázolt délies iránynak vonalán az egyes szaktudományok főbb igazolt megállapításait (komplex kútfők). Ezt a sokszöges és koplex módszert lényegében azóta már Hajdú Péter egyetemi tanár tankönyvében (főként sokszöges vonatkozásban), Bartha Antal történész tanulmányában (főként komplex vonatkozásban) is elfogadta. Ezt a széleskörű szemléletmódot az újabb szaktudományos munkák (László Gyula, Dienes István, Veres Péter stb.) fokozatosan uralomra juttatják. A Magyar Nyelvészek II. Nemzetközi Kongresszusán (Szeged, 1972. augusztus 25.) Orbán bemutatta ennek az új komplex és sokszöges módszer megalakításának szükségességét, alapjainak és módszerének vázlatát, első sikeres alkalmazásait, valamint a kezdeti nehézségek és megnemértések leküzdése és tisztázása utáni uralomraj utását a hazai és külföldi szaktudományban. Schedel Andor nyelvi vonatkozású vizsgálata ennek az új, korszerű módszernek alapján készült. Ezt a módszert nem helyettesítheti a régi, a pusztán két nyelvet, illetve kultúrát összehasonlítgató részletpróbálkozás. Ugyanakkor ennek az utóbbinak alapján nem is támadhatók az előbbi alapon kiértékelt eredmények. Ma már nem meggyőzőek és tudományosan nem kielégítőek at. ilyen nagy időbeli és földrajzi távolságokat összeKotő vizsgálatok esetében az egyik vagy a másik szaktudományból vett érvek, melyek alkalmazásának tárgyilagosságát csak a valamennyi kapcsolódó szaktudományos eredménnyel való összhangjuk bizonyítja. Mindezek figyelembe vételével csupán néhány általános észrevétel egyes kritikai megállapítására szorítkozom. I. 1. Két különböző műveltségi szint egy időszakaszban, egy területen egyidejűleg fennállhatott, mint például az ananyinói kőváras, kőházas, fémműves, magas irodalmi és hitvilági hagyományanyaggal rendelkező, legtöbbször dombokra települt délies műveltség, és folyókmenti, kőkorszakos, északra kiterjedő műveltségű népesség, mely fokozatosan átveszi a déli műveltséget, gyakran a nyelvvel együtt. Mindezt a sírleletek jól igazolják. Ma is találhatók ilyen példák a gyarmatosított népeknél. 2. Kalicz idézett könyve bemutatja a négykerekű kocsit Budakalászról, mely az első ilyen lelet Európában. Csaknem Fettich idézett tanulmányával egyidőben jelent meg az edinburgi Piggott értekezése ugyanerre a tárgyra vonatkozóan. A térképről kitűnik, hogy a Kárpát-medencében ilyen kocsi-leletek igen sűrűek. Ettől keletre van egynéhány, nyugatra azonban csak a mai Németország tengerpartján található kocsilelet. 3. A magyar rovásírásról Forrai Sándor gyorsírótanár kimutatta, hogy oly rövidítési rendszert használ, amilyet a mai magyar gyorsírás. Ugyanez a rendszer megtalálható a longobárd fejedelmi jelvényeken, amikor ez a nép elfogadta az avar főhatalmat, és annak jelvényeit. A türk rovásírás viszont ezt a rövidítési rendszert nem ismeri. II. 1. Amiért sok szavunk megvan a finn—ugor nyelvben, nincs akadálya, hogy felismerjük azt, hogy megtalálható a sumér, illetve akkád nyelvben is. Sőt épp az ősi finn—ugor szavaink sokszor teljes megfelelése sumér szavakkal éppen a két nyelv kapcsolatát igazolja, őstörténeti elképzeléseinknek pedig a tényekhez kell alkalmazkodni, nem fordítva. A komplex kutatási módszer megtalálja a további kapcsolatokat is. 2. Észre kell vennünk, hogy Etimológiai Szótárunk — sajnos — legtöbbször nem nevezi meg az írott forrást, melyben az állítólagos átvett germán, szláv stb. szó először szerepel. A magyar megfelelőt pedig legtöbbször egy latin nyelvű műveltségben keletkezett okmány által — esetlegesen — idézett szó feltűnésének évszámával keletkezteti. Ez nem egyenlő mértékkel való mérés. Mindezen túlmenően, ha egy magyar szó áttöri az akkor hivatalos latin szöveg kereteit, már ezzel annyi életerőt és hosszú hagyományt mutat, hogy sokkal előbb kellett keletkeznie, mint a latin nyelvű szövegnek. Azt sem vizsgálja a szótár, vajon honnan került az a bizonyos szó a germánba, szlávba stb. Így alaposabb vizsgálattal könnyen kiderülhet, hogy a magyarból került a szlávba, esetleg egy ősibb nyelvből került mindkettőbe, vagy éppen több más nyelvbe is. Munkácsi Bernátnak a túlzó finn—ugor iránnyal szemben hangoztatott kifogásai nem kaptak tudományos elismerést. Ugyanakkor az akkoriban elfogadott Budenz-féle 2000 finn— ugor—magyar szóegyezés lassan fogyni kezdett, Zsirainál már csak kb. 1000 a legújabb Etimológiai Szótár teljes anyagában (becslés alapján) már csak 500. Ilyen vonatkozású komoly sumér szakmunkák meg sem közelítik ezt a hibahatárt, pedig ezek a kutatók sokkal kevesebb állami támogatással, munkatárssal, sajtóval 34