Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Márki-Zay Lajos: A vízügyi hatósági és felügyeleti eljárás időszerű kérdései

stb. rendelkeznek, mint a hivatásos kutatók. Vagy éppen állandó nehézségekkel küszködnek. Ügy gondolom, hogy Schedel Andor munkáját akkor látjuk helyes megvilágításban, ha ösztönzésnek fogjuk fel tudományos munkálkodásaink felhér foltjainak felderítéséhez megszokott, megrögzött vélekedéseink felülvizsgálatára. A kutatás és a vita szabadsága (ami nélkül — éppen a műszaki végzettségű szakemberek előtt — nincs komoly és szilárd tudományos eredmény) azt kívánja, hogy ebben az esetben is a legkorszerűbb módszert alkalmazzuk, és ne zárjuk le a mostani, feltétlenül hasznos eszmecserét elsietett és egyáltalán nem széleskörű vizsgálatok szellemében. IRODALOM Bartha Antal (1972): Magyar őskor — magyar jelenkor. Népszabadság márc. 10., 11. Hajdú Péter (1966) : Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest, Tankönyvkiadó. Orbán Árpád (1954): A finn-ugor kútfőit újjárendezése. Öscímertan. MTA Nyelvtudományi Intézete 644/1954. sz. kézirat. Orbán Árpád (1962) : östörténelmünk európai csiszolt kőkori, réz-, bronz-, és vaskori legfőbb 12 kútfője. Országos Széchenyi Könyvtár 3108 1962. l'olian Hungarica. Kézírat. Orbán Árpád (1972): „Tudománytalan a most használt, kétféle szóeredetvizsgálati rendszer egyidejű alkalmazása". Előadásvázlatok. 43. old. Szeged: A Magyar Nyelvészek II. Nemzetközi Kongresszusa Szervezőbizottsága kiadása. Piggott, Stuart (1968) : Scientific American. July. Schedel Andor (1969): A magyar technikai kultúra fejlődéstörténete és a nyelvészet. Budapest. Mlmeogr. Zakar András (1972): A sumer hitvilág és a Biblia. Garfield: Szatmári István. LŐCSEI ANTAL válasza Köszönetemet fejezem ki a lektori hozzászólásokért. Viszont legyen szabad megjegyeznem a következőket: 1. A kanta nyelvjárási alak az EtSz szerint a latin cannata „csöves" melléknév származéka, tehát csak oldalági rokonságban van a kanna szóval. 2. Csallány Dezső idézett megállapítása megfelel a székely—magyar rovásírás eredetéről szinte általánosan elfogadott nézetnek. 3. Hajdú Péter egyetemi tankönyve (1) nem beszél sokszöges módszerről. Az ún. lexiko-statisztikai módszerek közül a glottokronológiai eljárást ismerteti az uráli alapszókincs osztódásának: a szamojéd-finnugor, finn-magyar stb. szétválás időpontjainak megközelítő meghatározására. De már ő maga bizonytalannak, és joggal vitatottnak nevezi a 100—200, sokszor önkényesen kiválogatott szóból álló tesztek alkalmazását. Ugyanez a véleménye Róna-Tas Andrásnak is (2), aki szerint szintén nem lehet reális eredményt kapni ezzel a módszerrel. Ami az őstörténet kutatásának komplex jellegét illeti, dolgozatom első része éppen a különböző szaktudományok, különösen a régészet, néprajz településföldrajz eredményeinek felhasználásával készült, a dolgozat második felében felhasznált EtSz pedig minden megállapításában a legkorszerűbb tudományos módszerek alkalmazását tükrözi. IRODALOM 1. Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba, Bpest, 1966. 2. Róna—Tas András: Néhány gondolat a nyelvrokonságról, Nyelvtudományi Közlemények, Bpest, 1969. A szerkesztő zárszava: Ügy látszik hogy... „Az összehasonító nyelvtudomány módszerei tehát [még] nem elégségesek e problémák megoldásához. A paleolingvisztikának így a jövőben új eljárásokkal kell ennek a nagyon távoli kornak a nyelvi eseményeit megközelítenie. Említésre és figyelemre méltó e tekintetben a valószínűségszámítás alkalmazása a különféle nyelvcsaládok ősi, rokonságszerű kapcsolatának eldöntésében..." „Kiinduló pontja az a jól ismert tétel, hogy két morféma véletlen egyezésének lehetősége két nyelv összehasonlításának esetében nagyobb, mint sok nyelv összehasonlítása esetén. A kutatók eddig külön-külön tárgyalták az urali-indogermán, urali-altáji, indogermán-szemita, indogermán-sumér stb. nyelvcsaládok egyezéseit. Megbízhatóbb eredmény várható azonban akkor, ha valamennyi eurázsiai nyelvcsalád nyelvét együttesen hasonlítjuk össze" (91.1.). ... „Valószínű az a feltevés, hogy a régészetieken kívül a nyelvi nyomok is preuráliak délibb kapcsolataira mutatnak" (10. 1.). (Idézetek: Hajdú Péter (1966): Bevezetés az uráli nyelvtudományba. (Budapest, Tankönyvkiadó.) c. művéből.) A vízügyi hatósági és felügyeleti eljárás időszerű kérdései DR. MARKI—ZAY LAJOS Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, Gyula Aristoteles őselemének egyike a víz még nemrégen is úgy szerepelt a közgazdasági szakirodalomban, mint feltételesen szabad jószág, melynek felhasználása bizonyos fáradsággal jár ugyan, de amely korlátlanul rendelkezésre álló természeti kincs. A vízigényeknek a társadalmi-gazdasági átalakulással együttjáró növekedése és minőségi követelménye az időbeli és térbeli aránytalanságok és vízminőségromlások folytán válságos helyzetet idézett elő. A népgazdaság csaknem minden ágazatának egyik legfontosabb termelési tényezőjévé avanzsált víz ma féltve őrzött hiánycikk, melynek biztosítása a jövő nemzedékek létkérdése az egész világon. Jogi vonatkozásban is forradalmi változást jelentett „a víz önállósulása", mely abban állt, hogy a víz megszabadult a régi jogszabályok által reárakott béklyóktól, és az ingatlan tartozékának degradáló szerepkörét levetkőzte. A víz állami tulajdon, 35