Hidrológiai tájékoztató, 1973

HÍGTRÁGYA-HASZNOSÍTÁSI ANKÉT - Rákos Zoltán: A hígtrágya-kezelés műszaki megoldása fázisbontás nélkül

ben ez jelentheti azt, hogy évente akár 60—80 mm sovány hígtrágya-dózis is kiadható az ennek megfelelően megválasztott növénykultúrára. A másik szélsőség jóval kedvezőbb: ha hígítóvíz (öntözővíz) korlátlanul áll rendelkezésünkre. Ilyenkor lehetőség van arra hogy az öntözőtelepet kimondottan a tiszta vizes öntözés szempontjai szerint méretezzük, és ebbe a rendszerbe (vagy annak egy részébe) tápláljuk be a hasznosítandó hígtrágyát. Ez esetben elméletileg a 100%-os tápanyaghasznosítás is megközelíthető, a hígtrágya akkora területen osztható el, hogy évente 6—8 mm-nél nagyobb dózist ne kelljen kiöntözni az indokolt esetben akár további 8—10-szeres hígításban részesített sovány hígtrágyából. Természetes, hogy a növénytermesztés szempontjából legkevesebb kötöttséggel az ilyen nagyságú öntözőtelep jár, emellett a hígtrágya-öntözés lehetősége a tiszta vizes öntözés hatékonyságát növeli, a tiszta vizes öntözés alkalmazása pedig nagymértékben fokozza a hígtrágyában kiadott tápanyagok hasznosulását. Állattenyésztési telepeink java részénél a vízbeszerzési lehetőségek adottak ugyan, de korlátozottak, azaz a vízforrás a hasznosító terület rendszeres öntözéséhez nem elegendő, de tenyészidőben biztosítani lehet a kiöntözendő sovány hígtrágya 2—4-szeres további hígítását (ez a szilárd és híg ürülékre nézve 1:5—1:9 arányú hígítást jelent). Ilyenkor a hígtrágya elhelyezés és hasznosítás arányának gazdaságos összhangját kell megtalálnunk, ami valahol az évi 15—25 mm közötti hígtrágya-terhelésnél mutatkozik. Ez esetben a tápanyagok számottevő része hasznosítható, de a hígtrágya-öntözőtelep beruházási költségei nem jelentenek elviselhetetlen terhet sem a növénytermesztés, sem az állattenyésztés számára. A hígtrágya-öntözésnek a tiszta vizes öntözéssel való összekapcsolása tehát egyértelműen hasznos mindkét főüzemág, tehát az egész üzem számára is. Ez a kapcsolat azonban technikailag nem ilyen egyszerű. A növények vízigényes időszakai nem mindig esnek egybe a tápanyagigényes időszakokkal; a hígtrágya kiöntözésének lehetőségeit közegészségügyi vagy állategészségügyi előírások korlátozhatják éppen akkor, amikor tiszta vizes öntözésre feltétlenül szükség volna; a hígtrágyaöntözés üzembiztonságát garantáló speciális szórófejek intenzitása jóval nagyobb, mint a tiszta vizes öntözésnél alkalmazottaké; a hígtrágyaöntözés folyamatossága miatt öntözésre kényszerülhetünk akkor is, amikor a talaj vízzel túlságosan is telített, stb. Mindezek miatt a hígtrágya- és a tisztavizes öntözést egyazon rendszerben, egymással összehangolva és egymást kiegészítve, de nem feltétlenül egyszerre, egy menetben kell elképzelnünk. Gyakran egyenesen ésszerű a kettőt időben vagy térben különválasztani, azaz a megfelelő hígtrágyadózis kiöntözése után tiszta vízzel folytatni az öntözést a vízigény teljes kielégítéséig, vagy a szakaszosan, hígítás nélkül (például tarlóra) végzett trágyaöntözés üzemszüneteiben más táblákon csak tiszta vizes öntözést végezni. Az optimális területnagyság meghatározása mellett a második kulcskérdés a hígtrágya-öntözés agronómiai biztonsága. Lehet ugyanis műszakilag a legtökéletesebb egy hígtrágyaöntöző rendszer, mégis csődöt mondhat, ha adódhat olyan eset, hogy a keletkező hígtrágyát időjárási vagy egyéb okokból nincs hova kihelyezni. Ez a kérdés jószerivel független a tárolótér nagyságától, mert kényszerhelyzet akkor is előadódhat, ha 100 napos a tárolási kapacitásunk (november 15-től 100 napra még mindig csak február 23-a van). Az agronómiai biztonságot rendkívül megnöveli és egyben a munkaszervezést is megkönnyíti, ha a hasznosító területen legalább 2—3 növényből álló vetésváltást alakítunk ki (alapvetően kalászosok, kapások és évelő pillangósok jöhetnek szóba), de még szerencsésebb, ha többféle művelési ágú terület (pl. szántó és legelő, gyümölcsös és szántó, stb.) helyezhető el rajta. A különböző kultúrák trágya- és vizigényes periódusai más-más időpontra esnek, minél több növényről van szó, annál biztosabban található az időjárástól szinte függetlenül olyan terület, ahová a termelődő hígtrágya elhelyezhető. A hasznosító terület olyan elaprózása azonban, amely az elhelyezés 100°/o-os biztonságát jelentené, napjainkban (a többszáz hektáros tömbök korában) megvalósíthatatlan és illuzórikus. Ezért az esetek döntő többségében elkerülhetetlen, hogy a hasznosító terület egy részén úgynevezett biztonsági területet alakítsunk ki, amelyre az évszaktól, az időjárástól és minden egyéb zavaró tényezőtől (pl. állategészségügyi zárlattól) függetlenül bármikor elhelyezhető legyen a termelődő hígtrágya. Ennek a biztonsági területnek a nagysága annál nagyobb, minél kisebb területet rendeztünk be hígtrágya-öntözésre és minél egyoldalúbb a hasznosító terület vetésszerkezete. Átlagos esetben az összterület 5—10" „-ával megelégedhetünk, de 2—3%-nál még tisztavíz-öntözéssel kombinált, nagy rendszerekben sem lehet kisebb a biztonsági terület. A biztonsági terület hasznosítására legalkalmasabb eddigi tapasztalataink szerint a cellulóznyár, amely nagymennyiségű tápanyagot képes hasznosítani és jelentős tápanyag túlterhelést is eltűr — bár tűrőképessége egyáltalán nem korlátlan. Helytelen volna azonban a hígtrágya-öntözést magát a cellulóznyár trágyaöntözésével azonosítani, mert indokolt esetben még a biztonsági terület hasznosítása is elképzelhető egyéb kultúrával. Kétségtelen azonban, hogy erre a célra a haszonfák a legalkalmasabbak, ezek közül pedig messze kiemelkednek a nemesnyárak és fűzek. Végül ismételten hangsúlyozni szeretnék két alapvető fontosságú tényt. Először: bármilyen műszaki megoldást válasszon is egy üzem a hígtrágya-kezelésre és hasznosításra, a félmegoldásokra csak ráfizetni lehet. Másodszor: nem lehet olyan rosszul hasznosítani a hígtrágyát, hogy arra annyit fizessünk rá, mint a hígtrágya megsemmisítésére, tökéletes lebontására. Ezért az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk erre a nagyon elhanyagolt szakterületre. A hígtrágya kezelés műszaki megoldása fázisbontás nélkül RÁKOS ZOLTÁN Mélyépítési Tervező Vállalat A hígtrágya öntözéses elhelyezésének szorgalmazása érdekében a korábbi előadók részletesen foglalkoztak a hígtrágya haszonanyagtartalmával, és a kiöntözés agronómiai lehetőségeivel. Ezek figyelembe vételével sem tekinthetünk el azonban attól a ténytől, hogy az állattartás szempontjából a hígtrágya melléktermék, amelynek kezelését és elhelyezését a lehetőségek határáig egyszerűen és olcsón kell megoldani. A MÉLYÉPTERV által javasolt megoldásokat így mindenek előtt az alacsony beruházási és üzemi költségekre törekedve alakítottuk ki. Emelett azt is biztosítani kívánjuk, hogy a műtárgyak és szerkezetek minél nagyobb részét maguk a mezőgazdasági üzemek kivitelezhessék, átlagos felkészültségű és felszereltségű építőkarbantartó részlegeik foglalkoztatásával. Ez a megvalósítási mód elsősorban azoknál a telepeknél jön szó99