Hidrológiai tájékoztató, 1973

Mátrai István: Felavatták a Kiskörei Vízlépcsőt

Abollgeti bg jsi^.1 °3 f*? 5 3. ábra. A mecseki karszt speleológiai térképrészlete (Szerk.: Rónaki L. 1970.) 1. Barlang, forrásbarlang; 2. Aknabarlang, zsomboly; 3. Lyuk (1 m-nél mélyebb üreggel); 4. Víznyelő nyitott lyukkal vagy zártan; 5. A feltárt közül 14 barlang, 3 kőfülke és 55 aknabarlang képviseli a legjelentősebb objektumokat. A felvétel télen készült, ilyenkor a hóval borított terepen a legkisebb nyílás is szembetűnően látható, sőt az avarral eltakart lyukak is észrevehetőek, melyek egyéb körülmények között rejtve maradnak. A karszt repedésrendszerében ugyanis nemcsak a víz, de a levegő is mozog. Különösképpen erős a légáramlás, ha a barlanggal is kapcsolatban van a hasadék, mely egy egy lyukkal a felszínre szakad. A felszálló meleg levegő télen megolvasztja a hótakarót, és a hidegben láthatóvá váló pára, vagy a lecsapódó zúzmara sokat elárul az egyébként megbúvó kis lyukak minőségéről. E térképen is bejelöltük a 8 nagy karsztforrás vízgyűjtő határát, valamint a karsztosodé és nem karsztosodé kőzetek elterjedését. Az előbbinél a karsztvíztükör mélységére utaló különböző értékközöket 5 színfolttal ábrázoltuk. (A 3. ábrán kívüleső területen további három mélységszint szerepel, mépedig 120—200, 200—240 a? n8 ^9 ra 10 barlang nyomvonala. 6. A nagy karszt források vízgyűjtő területének határa; 7. Nem karsztosodé kőzetek; 8. Karsztosodó kőzetek; A karsztvíztükör, illetve a szintesen esetleg kialakult barlangjáratok feletti kőzetvastagság a feltételezett karsztvíztükör alapján; 9. 0—40 m; 10. 40—120 m. és 240—280 m-es értékközökkel.) Ez a jelölés egyben az esetleg kialakult szintes barlangjáratok feletti kőzetvastagságot mutatja. Összefoglalás A három térkép felhasználási lehetőségét teljes egészében még nem tudjuk felmérni, azonban a vízföldtani kutatások tudományos és gyakorlati problémáinak megoldásához minden bizonnyal hasznos segítséget nyújthatnak. A vízgyűjtő területek lehatárolása nemcsak a vízkészletek mérlegelése során, de a vízminőségvédelem terén is nagy jelentőségű. A karsztformák elhelyezkedésének vizsgálata a karsztosodottság mértékének meghatározásán túl a szerkezeti viszonyokra is támponttul szolgál. A gyakorlati barlangkutatás és a feltárás művelői jól hasznosíthatják e térképek adatait ugyanúgy, mint a hidrológusok vagy geológusok. Felavatták a Kiskörei Vízlépcsőt A Tiszavölgy vízgazdálkodási fejlesztésének eddigi legnagyobb művét, a Kiskörei Vízlépcsőt 1973. május 16-án avatták fel. A vízlépcső és hozzátartozó öntözőrendszer 300 000 ha terület öntözését teszi lehetővé. Végső kiépítésében 400 millió 3 vizet tároz a nyári vízhiányos időszak számára, évi átlagban 103 millió kW villamosenergiát termel, és elsőrendű hajóutat biztosít a tiszalök—kiskörei szakaszon. A vízlépcső, a hozzátartozó főcsatornák és kapcsolatos létesítmények kereken 1 millió ha területen éreztetik hatásukat, és alapvető hozzájárulást adnak a Tisza-völgy ipari és mezőgazdasági fejlesztéséhez. Magyarország területének csaknem 50%-át kitevő Tisza-völgy helyzetét évszázadok óta legfőképpen a vízügyi adottságok szabták meg. A szabályozás előtt a Tiszavölgy jelentős része mocsarakkal volt borítva, csapadékosabb évben hatalmas kiterjedésű belvízelöntések voltak. A reformkor nagy alakja, Széchenyi István ismerte fel először a szabályozás jelentőségét a Tiszántúl gazdasági fejlődése számára. Vásárhelyi Pál és követői, mérnökök és munkások ezrei a szabályozások után folyamatosan tovább fejlesztették a Tiszavölgy viízgazdálkodását, és a Tisza hasznosítását. A múlt század végéig a folyószabályozási és árvízvédelmi munkák legnagyobb részben befejeződtek, azóta a növekvő igények, és a nagyobb biztonság érdekében részben fejlesztési, és egyre fokozódó mértékű hasznosítási munkák folynak. A Tiszavölgy vízkészletének hasznosítására már a múlt században is voltak elgondolások. Jelentős előrehaladás azonban csak a felszabadulás után, 1954-ben következett be a Tiszalöki Vízlépcső üzembehelyezésével. A Tiszalöki Vízlépcső és hozzátartozó csatornarendszer 120 000 ha-ra juttatja el az öntözővizet, a Tiszán és Bodrogon jelentős hosszúságú hajóutat állít elő, és 81