Hidrológiai tájékoztató, 1973

Rónaki László: A mecseki karszt 1:10 000 méretarányú vízföldtani, morfológiai és speleológiai térképe

és mérlegelés eredménye. Gyakorlatilag elfogadható pontosságúnak véljük a karsztos területen, míg a nem karsztos részen a domborzati viszonyok és a földtani határok vitathatatlanná teszik a berajzolt határ pontosságát. A nyolc forrás vízgyűjtő területén eddig összesen 20nál több víznyomjelzési kísérlet történt különböző kutatók kezdeményezésére. A fontosabb nyomjelzések helye és római számmal jelölt sorszáma megtalálható a térképen, egyúttal ugyan ott a feltüntetett körívek száma utal a karsztvíz légvonalban mért áramlási sebességére is. Három sebességi tartományra bontottuk a vizsgálati adatokat, így a 100 m/nap alatti, a 100—500 közötti és az 500 m'napnál nagyobb áramlási sebesség értékeket ábrázoltuk. A fő szerkezeti vonalakat a földtani térképről változtatás nélkül vettük át. A morfológiai térkép A morfológiai térképen a nagy karsztformák ábrázolása az első olyan munka, mely áttekintést nyújt a felszíni karsztosodás mértékének értékelésére. A dolinákat méreteik alapján 4 kategóriába sorolva ábrázoltuk. Ehhez először a dolinák meghatározó méreteit kellett L;:] 1 Ö2 Q3 EH]5 2. ábra. A mecseki karszt morfológiai térképrészlete (Szerk.: Rónaki L. 1970.) 1. Karsztosodé kőzetek; 2. Nem karsztosodó kőzetek általában; 3. Az erősen koptató hatású törmeléket adó nem karsztosodó kőzet; 4. A nagy karsztforrások vízgyűjtő területének határa; 5. A töbrös terület vízgyűjtő határa (lefolyási veszteség nélküli terület); 6. A nagyméretű dolinák vízgyűjtőjének határa; A dolinák lehatárolása: a dolina vízgyűjtő területének határán levő legalacsonyabb ponton átfektetett metsi ősik által a felszínből kivágott vonal. Ikerdolinák esetén az 50 m-nél kisebb nem képez önálló egységet a jelölésben, kivéve, ha az alacsony gerincek csaknem egymagasságban vannak. 7. Nagyméretű dolina (a határon belül rajzolható kör átmérője > 50 m és a kívül rajzolható =*• 100 m); 8. Közepes méretű dolina (a határ köré rajzolható kör átmérője 50—100 m); 9. Átmeneti méretű dolina (a legnagyobb átmérő 20—50 m); 10. Kis méretű dolina (a fentieknél kisebb, a topográfiai térképen szereplő, vagy az újabb felvételnél a kb. 10 m-nél nagyobb átmérőjű). tisztázni éés kategorizálni, ugyanis az osztályozás és a nevezéktan a, szakirodalomban megnyugtatóan mindeddig nem tisztázott. A legkisebb átmérőjű dolinákat a 4. csoportba soroltuk. Ezek 20 m-nél kisebb átmérőjűek, melyek ábrázolásánál az alsó határt csak a felvételi térkép méretaránya szabja meg. Gyakorlatilag itt a 10 m-nél kisebb átmérőjű egymás melletti berogyások már nem ábrázolhatók, csak esetenként az egyedi jellegzetes előfordulások. Mindebből az is nyilvánvaló, hogy az 1:10 000-es méretaránynál a kisebb alakzatokra nem terjedhet ki a felvételezés. Tehát mindennemű statisztikai vizsgálat az első 3 méretcsoportban ábrázolt ún. jelentős méretű karsztformákkal végezhető, mert a 4. csoport méret jellemzőinek csak a felső határa kötött. A 8 nagy karsztforrás területén a térképünkre öszszesen 2210 dolinát rajzoltunk be, melyből 1702 a 4. kategóriában van. A nagyméretű dolinák vízgyűjtő határait külön feltüntettük. Ezek után a töbrös terület lehatárolásával megkaptuk a lefolyási veszteség nélküli vízgyűjtő területet, melyről a csapadék a párolgási és a vegetációs veszteségtől eltekintve teljes mennyiségben a karsztba jut. A 8 nagy karsztforrás vízgyűjtő területén a nem karsztosodó kőzeteket a koptató hatásuk alapján megkülönböztetve jelöltük. Ugyanis a homokkövek és a vulkáni kőzetek a lepusztulás során a koptató hatásukkal elősegítik a karsztosodást, míg az agyagos—márgás kőzetek hordalékanyaga a már meglévő vízjáratokat eltömi. Ezért az itt alkalmazott jelölés áttekinthetővé teszi a felszín alatti karsztosodás mértékének valószínű eloszlását az egyes vígyűjtő területeken. A vízválasztó határ a domborzat alapján a karszton egyértelműen nem mindenhol jelölhető ki, csak a felszín alatti hidrográfia figyelembevételével megszerkesztett térképen ábrázolható helyesen. A bemutatott területről ugyanis három irányban indul a csapadékvíz a befogadó patakokba és folyókba. Így D felé a Pécsivíz, Ny-ra a Bükkösdi-víz továbbítja a Dráva felé, míg É-i irányba a Kaposon át jut a Dunába a Mecsek ezen területére hulló csapadék egy része. (A topográfiai vízválasztó határvonala kívül esik az ábrákon bemutatott térképrészleteken, így a jelmagyarázatokban nem szerepel.) A három vízválasztó találkozásánál tehát a térképünk figyelmen kívül hagyása a vízháztartási, vagy a vízminőségvédelmi problémák megoldásakor hibás értékelésre vezet. A speleológiai térkép A speleológiai térkép a kisebb karsztformák rögzítésére hivatott. így a bejelölt barlangok, víznyelők és lyukak a felszín alatti karsztosodás elterjedéséről tájékoztatnak. E karsztobjektumok térképezését 1962-ben kezdtük, és eddig a részletesen bejárt mintegy 20 km--es területről 688 nyitott karsztüreget tartunk nyilván. Ezek 80