Hidrológiai tájékoztató, 1973

Paál Tamás: Vízföldtani megfigyelések az Apostol utcai suvadással kapcsolatban

ván megnövelte a talajba szétáramló forrásvíz hozamát is, s így tovább csökkentette az állékonyságot. Megfigyelések, következtetések A mozgás után — a helyzet további romlásának elkerülésére — az első lépésben intézkedés történt a felszínen jelentkező forrásvizek ideiglenes elvezetésére. Ennek fontossága itt azért is nagy volt, mert az eltömődött „Keserű-forrás" vdsszad uzzasztott vize a máiemlített laza takarórétegben jól szét tudott terülni a lejtőn, és szivacsszerű hatásával átáztatva az alatta levő rétegjeiket is, jelentős mértékben hozzájárult a mozgás kifejlődéséhez. A talajban tárolódott víz rendkívüli mennyiségét és így jelentőségét is jól érzékeltetik a mért vízhozam-adatok: az eredti „Keserű-forrás hozama különböző közlések szerint 2,1—7,2 m-Vnap. Dr. Papp Ferenc közlése szerint tavasszal kereken 20 m^ nap volt, a suvadást követően kiépített szivárgórendszer átlagos hozama kb. 35 mS/nap. Ilyen adatok mellett rendkívülinek kell tekintenünk a közvetlenül a mozgást követően mért 27—37 mS/nap hozamot, amely a felszí nrebuk kan t források egyik ágának (2. kép) nyílt árokkal történő elvezetése 2. kép. A suvadás utáni egyik forrásból származó ér (Fotó: Domonkos E.) után volt mérhető. Ez a vízmennyiség a teljes kilépő víznek csak egy része (esetleg kisebbik része) lehetett, tehát sokkal nagyobb kellett legyen a felszínre kerülő összes víz. Mivel a kész szávárgórendszer mindenképpen lényegesen több vizet kell tudjon összegyűjteni, mint ami korábban felsizínre bukkant, ezért a mozgást követő igen nagy hozam, a talajban való nagymértékű tárolódással és a megelőző rendkívül csapadékos periódus hatásával magyarázható. A suvadás után észlelt nyomokból megállapítható volt. hogy a „Keserű-forrás" eredeti 149,70 m A. f. szintjével szemben a felszínre bukkant csúszólapnál a víz a 155,7 m A. f. szintig emelkedett, ami 6 m-es visszaduzzasztást jelent (3. kép). A felső kőtörmelé3. kép. Vízvisszaduzzasztás nyoma a csúszólapon (Fotó: Domonkos E.) kes agyagréteg, és a mesterséges feltöltés nagymértékű telítettsége egyrészt erősen lerontotta a talaj állapotát, csökkentete a nyírószilárdsági paramétereket, másrészt növelte a talajtömeg súlyát, harmadrészt pedig a pórusvíznyomás megnövekedése révén nagyon befolyásolta a talaj feszültségi helyzetét. Mivel a suvadás felső részén az átnedvesedés erősebben érvényesült, ezért itt a csúszólap a márgába is mélyebben belevágott. A lejtő többi részén inkább szőnyegmozgás jött létre. Az említett árokkal elvezetett vizű forrás a suvadást követően megimaradt meredek földpart tövében 151,74 m A. f. szinten, kemény, töredezett márga repedéséből lépett felszínre (2_ ábra). A durva tereprendezés gépi földmunkájt során ez a forrás megszűnt, és az új felszínnek megfelelően néhány méterrel odébb 150,7 m A. f. szinten tört elő újra. Az új forrás mellett egy méterre mélyült az egyik kutatóakna, melyben csak a felszín alatt 1,0 m mélységben (149,58 m A. f. szi'r.iten) jelentkezett az első vízbetörés. Idővel a vízszint emelkedett az aknában, és időnként ki is folyt a felszínre, vagyis a víz nyomás alatt volt, és piezometrikus szintje megközelítette, sőt időnként túl is lépte a felszínt. A víznek nem állandó, hanem csak időszakos megemelkedése igazolja hogy nem a lefolyástalan gödör fokozatos megtelésével álltunk szemben, hanem valóban a víz nyomásviszonyai mutatkoztak meg a vízszint változásaiban. A kutatóakna vizének intenzív szivattyúzása során a közvetlenül mellette levő forrás nem apadt el, hanem még több méteres leszívás mellett is változatlan erősséggel folyt. Ez azt bizonyítja, hogy különböző vízerek a márga repedésrendszerében gyakorlatilag nem függnek össze, vagy csak olyan távolságra lehetnek kapcsolatban egymással, ahol már az előbbi hatások nem érvényesülhettek. Ennek a megfigyelésnek nagy haszna volt a mozgás elhárítására tervezett védekező műveletek rendszerének meghatározása során. A kiviteli-kapacitás nehézségei miatt ugyanis felvetődött az a gondolat, hogy esetleg táró épülne a vizek lecsapolására. A táró azonban víztelenítő hatásában nem lett volna megfelelő, mert a kutatóaknáknál szerzett tapasztalatok szerint a márgában depresszió gyakorlatilag nem alakul ki, tehát minden egyes vízér külön-külön megfogását 67