Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Levárdy Ferencné-dr. Scheuer Gyula-Tóth Iméréné: Balf fürdő és környékének vízföldtani viszonyai

ÉK mB.f. 2A0i 220200180 160 VtO120100

J Uj hegy Halászkunyhó *

] alaphegységi kőzetek — feltételezett vető X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x x x x x x x x x XXX x x xx': x x \: képződmények x * YT~V x x\ xV X x^ 6. ábra. Áttekinthető földtani szelvény púkon — történhet (6. ábra). Ilyen lényegében a Balfi patak völgye is. A források tápterületeként Balf—Sopron között húzódó nagy felszíni elterjedésben mutatkozó lajta mészkövet, illetve a tortonai homokos rétegeket adhatjuk meg. A tápterületen beszivárgó csapadékvíz földalatti útja során, az ásványokban rendkívül gazdag rétegekkel érintkezve veszi fel azokat az ásványi sókat, amelyek a vizet gyógyhatásúvá teszik. A vizsgálatok bebizonyították, hogy Balf környékén hiányoznak azok a rendkívül nagy sókoncentrációjú pannóniai rétegekben tározódó ásványvizek, amelyeket az osztrák oldalon Mörbischnél és a magyar oldalon Fertőrákosnál feltártak. A régi elavult forrásfoglalások helyett a tényleges vízadórétegekre telepített kutakkal lehet legjobban a tervezett fürdőlétesítmények vízellátását biztosítani. Az elvégzett forrás összefüggési mérések szerint az egyes források szoros kapcsolatban vannak egymással. Az értékes gyógyvíz csak egy adott mennyiség — ez kb. 200 l/p. Ennél több víz kitermelése esetén a víz gyógyértéke csökken, mert a többlet vízkivétel hatására megváltoznak a kialakult vízutánpótlódási viszonyok, növekszik az ásványi sókban szegényebb rétegvizek beáramlása, ezért a vízösszetétel kedvezőtlen irányba megváltozik. Vízkémiai vizsgálatok A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat vegyészeti osztálya megvizsgálta a Balf fürdő területén, valamint a Fertő-tó Ny-i partja mentén fakadó források, valamint a kutatófúrások, továbbá a Balfi patak és a környék ásott kútjainak vizét. Talajvizsgálati eredmények. Viszgálatra kerültek az egyes fúrások által harántolt rétegek vízoldható komponensei. Megállapítást nyert, hogy a megvizsgált kőzetekből desztilált vízzel nagyobb mennyiségű S0

4 ion oldható ki. A kísérő kation pedig főleg kalcium, de mellette jelentős mennyiségű magnézium és alkaliák is kioldhatok. Balfi patak vizsgálata. A patak vizét két helyen vizsgálták. Az egyik vizsgálat a forrásoktól kb. 2 km-re ÉNy-ra a völgy felső szakaszán, a másik pedig a forrásoknál történt. A Mária forrás magasságában a patakból vett vízminta nagy sótartalmú (2600 mg/l), nagy keménységű (100,7 nkf) és nagy szulfáttartalmú (1321,5 mg/l) volt. A másik vízminta vize már kisebb sótartalmat mutatott, mert az össz só mennyisége 1356,6 mg/l, keménysége és S0

4-ion tartalma is kisebb volt (65,7 nkf, illetve 705,8 mg/l). A kapott adatok szerint a patak vize nagy sókoncentrációjú, különösen nagy a szulfát mennyisége. Ásott kutak (talajvíz) vízkémiai vizsgálata. A balfi kénhidrogénes ásványvizek eredetének szabatosabb megállapítása érdekében megvizsgáltuk a fürdő környékén levő ásott kutak vizét is. A vizsgálati eredmények szerint a kutak vize — talajvíz — oldott ásványi sókban rendkívül gazdag. A sókoncentráció 1300—4300 mg/l között változott. A keménység 43—137 nkf., a szulfát 424—2191 mg/l között ingadozott. Az eredmények tehát azt igazolják, hogy Balf község területén a talajvíz is nagy sótartalmú ásványvíz. Források és fúrások vízvegyvizsgálata. A kutató fúrások vizeinek vízvegyvizsgálata azt mutatta, hogy a területen fakadó források valamelyikével egyező a vízminőség. A 4. sz. fúrásban 18,5 m-ben feltárt réteg kifolyóvizének összetétele megegyező a Péter forráséval, amelynél egy alkotó sem éri el az ásványvíz besoroláshoz szükséges minimális értéket, és gyakorlatilag kénhidrogén mentes. A vizek eredete és származása szempontjából nagy jelentőségű volt az 1. sz. fúrás eredménye, mert ennél a különböző mélységekben végzett vizsgálatok szerint a kőzet megegyező oldott össz sómennyiség mellett a mélységgel emelkedett a kénhidrogén mennyisége. A kapott vízvegyvizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a források környezetében a patakvíz és talajvizek össz sótartalma lényegesen nagyobb, mint a forrásvizeké. A fúrásokban a feltárt vizek minden esetben kisebb sókoncentrációt mutattak, mint a felszínközeli vizek, kivéve a kénhidrogént. Ezért a vízkémiai vizsgálatok is megerősítik azt a vízföldtani eredményt, miszerint a források vize a talajvíztől független víztartókból származik, és vetők mentén emelkedik fel. Ennek megfelelően a fürdő környékén megkülönböztethető kisebb sótartalmú kénhidrogén mentes rétegvíz, amely a 4. sz. fúrásban volt kimutatható, és ehhez tartozik még a Péter forrás vize is. A Mária forrás és a közelébe telepített fúrások vize kissé kevert jellegű, mert mélyből feltörő ásványvízhez kisebb mértékben, kisebb sótartalmú rétegvíz keveredik, mintegy felhígítva. Tiszta hozzákeveredéstől mentes ásványvíznek tekinthető a Fekete és István források vize, valamint az 1. sz. fúrásban kapott víz. Ezek a források képviselik lényegében a tiszta balfi ásványvizet nagy H

2S tartalom mellett. A Wolt'gang forrás kémiai összetétel alapján különbözik a területen fakadó összes többi forrástól. Meg47