Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Tóth András: A hévízi ivókúra története

egyező viszont a talajvizével, ezért a talajvíz természetes vízkilépésének kell tekintenünk. Összefoglalás 1. Feltárásaink szerint a balfi kénhidrogénes ásványvizek tortonai rétegekből származnak. A területen több vetőt sikerült kimutatni, amelyek jelentős szerepet játszanak a helyi vízföldtani viszonyok kialakításában. A kénhidrogén eredetét nem sikerült vizsgálatainkkal tisztázni, az azonban bizonyítást nyert, hogy mélyből származnak. A balfi források, tehát a vízföldtani viszonyok kedvező helyi adottságainak köszönhetik kialakulásukat. 2. A vízkémiai vizsgálatok szerint a balfi fürdőnél fakadó 5 forrás négyféle víztípusba sorolható. A Wolfgang forrás talajvízből, a Péter forrás rétegvízből, a Mária forrás réteg- és mélységi vizek keveredéséből nyeri vízutánpótlódását. Míg a Fekete és István források tiszta mélyebbről felszálló ásványvizeket szolgáltatnak. 3. A kutatásaink szerint átlagban 200 l/p ásványvíz mennyiség hasznosítható a tervezett gyógyszálló részére. IRODALOM 1. Ádám L.—Góczán L.—Marosi S.—Somogyi S.—Szilárd J.: Néhány dunántúli geomorfológiai körzet jellemzése. Földrajzi Értesítő 1962. 1. f. 2. Bendefy L.: Adatok a Fertő és a Hanság medencéje kialakulásának kérdéséhez Hidrológiai Tájékoztató 19G9. június. 3. Cziráky J.: a balfi kénes és szénsavas ásványvíz Hidrológiai Tájékoztató 1962. december 4. Horusitzky H.: A Fertő-tó földtani és' vízföldrajzi viszonyai. Földtani Értesítő 1936.. 5. Kárpáti L.: Adatok Sopron környékének geomorfológiájához. Földrajzi Értesítő 1955. 1. f. G. Koreczné Lányi I.: A balfi kiegészítő fúrások mikropaleontológiai vizsgálata. Kézírat 1970. 7. Kovács L.: A Fertő-tó földtani kialakulása. Hidrológiai Tájékoztató 1962. december. 8. Kunszt J.: A mai Magyarország ásványvizei és fürdőtelepei. Budapest. 1928. 9. Molnár B.: A balfi fúrások földtani vizsgálata. Kézirat 1969. 10. Papp F.: Az ásvány- és gyógyvizek hidrogeológiája és fürdőtani leírása. Magyarország ásvány, és gyógyvizei. Budapest, 1957. 11. Papp Sz.: Az ásvány- és gyógyvizek kémiai jellege és összetétele. Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Budapest. 1957. 12. Pécsi M.: A magyarországi Duna-völgy kiaakulása és felszínalaktana. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1959. 13. Pécsi M.—Sárfalvy B.: Magyarország földrajza. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1967. l-f. Scheffer V.—Kántás K.: A Dunántúl regionális geofizikája. Földtani Közöny, 1949. 15. Somogyi S.: Hazánk folyóvízhálózatának fejlődéstörténeti vázlata. Földrajzi Közlemények. 1964. 2. 16. Somogyi S.: A Fertő-tó vízrajzának vitás kérdései. Hidrológiai Tájékoztató, 1969. június. 17. Szontágh T.: A Fertő-tó geológiájának tanulmányozása. Földt. Int. Évi Jel. 1902. 18. A. F. Tauber: Geologische Stratigraphie und Geschickte des Neusiedlerseeraumes. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland. 1959. 19. A. F. Tauber: Hidrologie und Hidrochemie der Parndorfer Platté. Burgenlandische Heimatblatter. 1959. 20. A. F. Tauber: Geologische Typologie und Genese der Mineralquellen und Mineralwasser im Neusiedler Seegebiet. Wisscnschafliche Arbeiten aus dem Burgenland. 1964—65. 21. vadász E.: Magyarország földtana. Bp. 1960. 22. Vendel M.: Die Geologie der Umgeburg von Sopron. I. Teil. Die kristallinen Schiefer. Mitteil d berg. u. hüttenmanischen abt. d. kgi ung. Hochschule für Berg u. Forst Wesen zu Sopron. 1929. 23. Vendel M.: Sopron környékének geológiája II. rész. A neogén és negyedkor üledékei. Erdészeti kísérletek. 1930. 24. Vendel M.: Sopron vízföldtana. Hidrológiai Tájékoztató 1962. december 25. Vendel M. — Kessler. — Kisházi P.: Ásványvíz kutatófúrás Fertőrákoson. Hidrológiai Közlöny 1969. 1 .sz. A hévízi ivókúra története DR. TÓTH ANDRÁS Állaimi Gyógyifürdőkórház, Hévíz A múlt század közepén Hévízen az ivókúra még nem volt elterjedt gyógymód. Fridrich Eckert ulánus ezredorvos, a keszthelyi helyőrség orvosa így ír róla 1864-ben megjelent német nyelvű monográfiájában: ..Csak kivételesem isszák a vizet és erről a használatáról semmi említésre méltót nem jegyeztek fel." Századuink elején már kifejlett kultúráját találjuk az ivókúrának. Schulhof Vilmos fürdőorvos 1909-ben egyik közleményében a kérdés technikai részére is kitér: „Ivókúra gyanánt a forrásnak leülepedése után kristálytiszta vizét, a forrás irányában elhelyezett hosszú csövön át nyerve, langyosan vagy melegen eddig is alkalmaztam belsőleg a bél és veseműködés tokozására, az újabb közlések szerint emanatio tartalma kedvéért is fogjuk adagolni.

7' Különös gondot okozott ugyanis a nagyobb tömeg fürdőző által sze'ninyeziett tóvízből az ivókúrára alkalmas higiénikus víz nyerése. Hogy a fürdőigazgatóság mekkora súlyt helyezett az ivókúrához szükséges megfelelő minőségű víz előállítására azt bizonyítja az erre a célra készített költséges berendezés. Az artézi kutaik fúrásáig ez szolgáltatta az iható hévízi vizet; aztán feleslegessé vált. a tó kráterébe zuhant és több évtizedes elfeledés után 1952 tavaszán a forrástisztító könnyűbúvárok emelték ki a fél tonna súlyú berendezést (1. kép). A 8.57 m hosszú és 31 cm átmérőjű csövet úgy állították a forrás kráterébe, hogy 7—8 m mélységből lehetett rajita vizet szívni. Ebben a mélységben 1,7 cm átmérőjű lyukakon hatolt be a öcsbe a víz, és ez a nagyobb úszó szennyeződések behatolását már megakadályozta (2. kép). Néhány órai várakozás után a fürdőzők által felkavart iszap is már a vascső alsó végénél alacsonyabbra, a mélyebb rétegekbe sülllyedit. A vastag cső lumenében egy finom szűrővel ellátott, 7,5 cm átmérőjű, belső csövön történt a víz szivattyúzása. Kajtár István fürdőorvos, aki már 1913-ban Hévízen dolgozott, úgy emlékszik vissza az ifjúkoráiban szokásos ivókúrákra, hogy a kettős csövön kiszivattyúzott vizet még homokszűrőn is sízűrték, hogy közegószségileg kifogástalan, iható vízzé legyen. A húszas évek elején Hévízre kerülő Moll Károly főorvos napjainkig nagy híve az ivókúrának. Egyik 1936-ban megjelent közleményében így ír róla: „Meg kell még emlékeznem az ivókúráról, amelynek gyógyjavallatait karlsbadi sóval, vagy anélkül az emésztő traktus betegségei, egyszerű ivókúráknál pedig a rheumás és köszvényes betegségek képezik. Utóbbiaknál az ivókúra, minit radioaktív víz itatása jön szóba." Az ivókúra javallatait azonosnak tartja a fürdőzés inidioaitiójával. Reumásoknak fürdőzés előtt és után, továbbá étkezés után 1—1 pohárral ajánlja. A karlsbadi sóval való adását különösen bélgócoknál tartja fontosnak, ilyenkor fél liter vízre csapott kávéskanálnyd karlsbadi sót javasol éhgyomorra, 20 psre alatt elfogyasztva. Ezenfelül máj- és epebetegségeknél, gyomor és duodénum fekélyeknél rendel ivókúrát. Mint látjuk, a kor balneológiai ismereteinek megfelelően ivókúráknál is a víz radioaktivitását tartották fontos tényezőnek. A hévízi víz sugárzása azon48