Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Lábdy Jenő: A környezetvédelem vízjogi kérdései

a nagyarányú fejlődés hatásával szemben. A nagyvá­rosok kialakulása, az ipar nagyarányú fejlődése, és a jelen időkben a mezőgazdaság kemizálásának kifejlő­dése a vizek teljes elszennyeződésének a veszélyét rejtik magukban. A területek vízrendezése, a folyók szabá­lyozása megváltoztatja az adott terület víz viszonyait, a talaj vízháztartását, és egyes esetekben beláthatatlan károkat is okozhatnak. Ezért a korábban ösztönösen je­lentkező, és csak másodlagosan érvényesülő környezet­védelmi szempontokkal tudatosan és tudományosan kel­lett és kell foglalkoznunk. Ez a tudományos és tudatos akaratnyilvántartás már az 1885. évi XXIII. törvény­cikkben, amely a vízjogról szól, megmutatkozik. E tör­vény védőterületet ír elő az ásvány- és gyógyvizek vé­delmére. Szabályozza a vizek használatát, és tiltja a vi­zek „ártalmas anyagokkal való megfertőzését". A fel­szabadulás után keletkezett jogszabályainkban ez a tu­datosság még intenzívebben mutatkozik meg. E környe­zetvédelemre is irányuló vízügyi szabályokat törvényi szinten az 1964. évi IV. tv. és a végrehajtására kiadott 32/1964. évi Korm. rendelet kodifikálja. Az itt rögzített magatartási szabályokat több OVH rendelet és utasítás részletezi. A környezetvédelemmel kapcsolatos legje­lentősebb vízügyi jogszabály a vizek tisztaságának biz­tosítását irányozza elő. Így a Vízügyi törvény tiltja a vizek fertőzését és káros szennyezését. E törvényi tila­lom betartását komly anyagi hátrányt jelentő szenny­vízbírság kiszabásával biztosítja. A vizek tisztaságának védelmére az érvényes jogsza­bályok alapján főleg az ipari szennyvizek, valamint a városokban keletkező kommunális szennyvizek kárté­telei ellen lehet fellépni. A szennyvízbírság alkalmazása a kiszabható bírság progresszív növekedésével különö­sen alkalmas arra, hogy az egyes ipari üzemeket, va­lamint az egyes települések szennyvizeit elvezető víz­és csatornaműveket a szennyvizek kellő mértékű meg­tisztítására ösztönözzünk. E területen problémaként je­lentkezik az üzemek részéről az a véleményem szerint hibás szemlélet, amely különben a természetre, a kör­nyezetre károsan ható más jelenségeknél is jelentkezik, hogy a vízvédelemmel kapcsolatos költségek, mint nem közvetlen termelési költségek jelennek meg, és így az előállított termékek termelési áránál szükségtelen növelő tényezőként érzékelik. Nem érzékelik kellő súly­lyal, hogy a termelés káros hatásait meg kell akadá­lyozni, és így az ezzel kapcsolatos költség részarányosán az adott termék árában kell hogy jelentkezzen, hason­lóan az egyéb termelési költségekhez. Azt kell megérte­nünk, hogy magatartásunkkal nem okozhatunk kárt, és hogy senki sem jogosult a saját ipari, vagy egyéb tevé­kenysége érdekében az egész társadalmunk közkincsét képező vizeket akár csak vétlenül is elszenyezni. Ez ugyanis igen nagyfokú rövidlátás lenne, mert később az okozott kárt helyrehozni már csak sokkal nagyobb erőfeszítéssel és költséggel tudnánk, mint azokat előre megakadályozni. A vízügyi jogszabályok környezetvédelmi jellege meg­mutatkozik a mélységi vizek védelmében, valamint a gyógyforrások, és gyógyvizek különleges védelmében. Szabályozza még a vízügyi törvény a vízrendezést, és a vizek elleni védekezés magatartási szabályait is. E törvényi szabályozás messzemenően figyelembe veszi a társadalom érdekeit, és csak olymértékben enged be­avatkozást a vizek természetes életébe, hogy azok káros hatását megakadályozza, de a beavatkozás ne hasson károsan az érintett terület vízviszonyaira és biológi­ájára. A környezetvédelem érdekeit figyelembe véve a víz­ügyi jogszabályokban előírtak területén jogi probléma­ként jelentkezik, hogy milyen mértékben lehet beavat­kozni és határt szabni az egyén tevékenységének. Az egyén, ideértve az egyes gazdálkodó egységeket is, ér­deke, hogy a tevékenységével elérni kívánt célt minél kevesebb munkával, és minél kevesebb költséggel érje el. Így arra igyekszik, hogy a szűken értelmezett leg­célszerűbb megoldást válassza. Ez azonban nem biz­tos, hogy nem lesz-e káros tevékenység mások ré­szére, továbbá nem lesz-e káros a környezetére. Így pl. egy terület lecsapolása közvetlen érdeke lehet egy gaz­dálkodó egységnek. A terület lecsapolása azonban ká­rosan befolyásolhatja a környező terület vízháztartását, továbbá a terület lecsapolása megváltoztathatja és meg­változtatja az adott terület növény- és állatvilágát. A lecsapolás engedélyezésénél e tényezőket mérlegelni kell. Szembe kell állítani az egyes érdekeket és azok súlyát, jelentőségét figyelembe véve lehet döntést hozni, Ha a társadalmi érdek a példánk esetében úgy kívánja meg, hogy a terület ne kerüljön lecsapolásra, ezáltal megakadályozva a természeti táj megváltozását, akkor azt nem szabad engedélyezni. Ez esetben azonban fel­vetődik az a probléma, hogy az anyagi hátrányt kinek kell viselnie. Általános jogi elv az, hogy az anyagi hát­rányt annak kell viselnie, akinél az előny is jelentkezik. Így ha társadalmi érdek diktálja az adott tilalmat, vagy kötelezést, akkor annak költségeit is társadalmi szinten kell előirányozni. Komoly problémát jelent környezetvédelmi szempont­ból, és ezenbelül vízvédelmi szempontból is a mező­gazdaság nagyfokú kemizálása. A különböző növény­védőszerek, gyomirtók, és sok esetben a különféle mű­trágyák alkalmazása a kívánt hasznos hatása mellett károkat is okozhat. A mai társadalmi gazdasági viszo­nyok mellett a gazdasági fejlődésünk tényezőit ismerve senki sem kívánhatja, hogy a mezőgazdaság ne hasz­nálja ki termelésében a vegyszerek használata által el­érhető elnyöket. Ez társadalmi érdek is, és az is az egész társadalom érdeke azonban, hogy ezen előnyök eléré­sében folytatott tevékenység ne okozzon jóvátehetetlen károkat. Az érdekek itt ütközhetnek. A különböző növényvédőszerek alkalmazását vizsgá­lat előzi meg. E vizsgálatok azonban a tapasztalat alap­ján nem terjedhetnek ki minden olyan körülményre, melyek az adott vegyszer alkalmazásánál jelentkeznek. Továbbá az előzetes vizsgálatok eddig főleg a mezőgaz­daság termelési érdekeit, valamint az emberi és állati szervezetre való hatását tartotta szem előtt. Véleményem szerint azonban figyelmen kívül maradt a vegyszerek alkalmazásának a környezetre és ezen­belül a vizekre való utóhatásának az intenzív vizsgálata. Nemcsak nálunk, hanem sokkal fejlettebben kemizált mezőgazdasággal rendelkező államoknál is jelentkez­nek időszakonként a vegyszerek használatával kapcso­latos káros hatások. Ilyen esetekben az alkalmazott szer ugyan betiltásra kerül, azonban a már okozott kár, és annak esetleges áttételes hatása messze túléli a betil­tott szert. A különböző vegyszerek káros hatásának vizsgálata nem jogi kérdés. Ennyit azonban azért kel­lett vele foglalkozni, mert az alkalmazásuk folytán ke­letkezett esetleges károk már komoly jogi hatásúak is lehetnek. A jognak nem lehet célja, hogy kimondottan a kár esetleges megtérítését tegye lehetővé, sokkal in­kább célja, hogy a károk keletkezését, amennyiben lehet megakadályozza. A gyomirtó szerek használatát is ezért jogilag szabályozták, és az új vegyszerek vonatkozásá­ban folyamatosan szabályozzák, azonban ezek a szabá­lyok jelenleg már nem rpegfelelőek. így vízvédelmi szempontból egyes vegyszerek alkalmazását ugyan el­tiltják a vizek mellett, illetve csatornák környékén, ez azonban nem akadályozza meg a növényvédőszerek víz­be való bejutását. A szabályok pontos betartása mellett is a csapadékvízzel, vagy akár a talajvízbe történő be­szivárgás útján vegyszer kerülhet az élővízbe. Nagyobb baj azonban, hogy e tilalmak betartását a jelen jogi szabályozás mellett hathatósan nem lehet elérni, ugya­nis legjobb esetben szabálysértési eljárást lehet a vegy­szer szabálytalan felhasználója ellen alkalmazni, mely­nek anyagi és erkölcsi hátránya messze alulmarad a vegyszer alkalmazásával elért gazdasági előnnyel szem­ben, s így az eredménytelen. Problémát jelent még e téren, hogy a szabálytalan vegyszer alkalmazásával okozott károknál a károkozó személye nem, vagy csak igen nehezen állapítható meg, és így a polgári jogi kár­térítés sem realizálható minden esetben, nyilvánvaló így, hogy a különböző vegyszereket használók könnyen figyelmen kívül hagyják az előírásokat a várható gaz­dasági előnyök érdekében. Ez a jelenség, továbbá a ke­29

Next

/
Thumbnails
Contents