Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Lábdy Jenő: A környezetvédelem vízjogi kérdései

vicshoz adagolni. Az a körülmény, hogy a víz szénsavtartalma a kút vasszerkezetén kívül volna leköthető, igen kedvezőnek ítélhető. Az új módszert — a rétegben megnyitott nagy felület folytán — a termelő kutakon felül réteg vízdúsításra alkalmas fúratok, vízszint süllyesztő, illetve víztelenítő kutak létesítésére is tervezzük. A technológiai eljárást és eszközeit az Országos Találmányi Hivatalnál JO—174 szám alatt jelentettük be. A környezetvédelem vízjogi kérdései DR. LÁBDl JENŐ Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged A környezetvédelem, mint probléma az emberiség fejlődésével arányosan növekvő tendenciával jelentkezik. Földünk fejlődése folyamán az ember megjelenése és elszaporodása egy hosszú és napjainkban is tartó harcot indított el az ember és a természet között. Az embernek a létfönntartásához és fennmaradásához szükséges volt, hogy a természet megújuló támadásai ellen védeni tudja magát, és bele tudjon illeszkedni az adott környezetébe, annak élővilágába és természeti viszonyaiba. Ez harcot jelentett. Alkalmazkodnia kellett az időjárási viszonyokhoz, biztosítani kellett a fentmaradáshoz szükséges táplálkozás lehetőségeit, meg kellett magát védenie a környezetében élő vadállatok támadásaitól, sok esetben saját fajtájának támadásaitól, és védekeznie kellett a környezetében jelentkező természeti csapások, így árvizek támadásai ellen is. Az ember, mint gondolkodó lény fölénybe került az állatvilággal és más élőlényekkel szemben, mert a gondolkozásánál fogva nem szorult csak arra, hogy alkalmazkodjon környezetéhez, ellenállóvá fejlődjön ki a szervezete az időjárással szemben, valamint a különböző betegségek ellen, és a természetes kiválasztódás útján megerősödve maradjon fenn, hanem tevékenységével a természet erőit részben a szolgálatába tudta állítani, és ezzel a környezetét is meg tudta változtatni. Az ős állapotokban az emberiség fejlődésének első szakaszában az ember környezet átalakító hatása csak igen kis mértékben jelentkezett. Az ember jelenléte és magatartása lényeges változást a környezetében még nem idézett elő. Az egyes emberek tevékenysége a személyes szükségleteik kielégítésére irányult, valamint a közvetlen környezetüknek a legyőzésére. Az emberiség szaporodása és a kollektív munkának a kialakulása a környezet és az emberiség közötti viszonyokat az ember javára változtatta meg. A megváltozott erőviszonyok között az ember megkezdte a környezetének, illetve a környezet természeti kincseinek a növényzetnek, az állatvilágnak, a kizsákmányolását, és sok esetben a pusztítását. A környezetre rombolólag ható tevékenység különösp- nagymértékben fokozódott az ipar és a nagy városok kialakulásával, valamint a közlekedési hálózat kiépülésével. Az emberek kezdetben nem ismerték fel tevékenységük káros hatását, és így egyes területeken helyrehozhatatlan károkat okoztak. Ezen emberi magatartás veszélyessége napjainkban oly mértéket ölt, hogy még az ember jelenlétéhez idomult állat- és növényvilág pusztulását is maga után vonhatja, nem beszélve az élővizek olymértékű elszenynyeződéséről, hogy azok az emberi szükségletek kielégítésére használhatatlanná válnak. A jelenségek felismerését követően nemzetközi méretekben megindult a harc az emberi környezet védelmére. Ennek a harcnak egyes képviselői, különösen ott, ahol a legdurvábban jelentkeznek a környezetromboló hatások megkondították a vészharangot, és több esetben az emberiség lassú öngyilkosságáról beszélnek. Lehet, hogy belátható időn belül még nem következik be ez az „öngyilkosság", de azt, mint alapigazságot el kell fogadnunk, hogy az emberiség saját érdekében kénytelen a környezetét a pusztulástól megvédeni, és olyan egyensúlyt kialakítani, ahol a mai és a jövő igényeknek megfelelő emberi élet anélkül élhető, hogy az a környezet pusztulására vezetne. Ennek az egyensúlynak a kialakításához feltétlenül szükséges az emberi önmérséklet és ugyanakkor a környezet, a természet által nyújtott javak viszonzásául a társadalmi szinten jelentkező áldozat vállalás a természet javára. A környezet védelem nem határolható körül és nem szűkíthető le egyes emberi magatartásra vagy magatartásokra, hanem igen sokrétű összetevőből áll. így mint komplex problémát komplex módon kell vizsgálnunk. Ezen komplex szemléleten belül azonban kialakulnak egyes speciális területek, mely területeken már speciálisan lehet szemlélni a magatartási normákat. Ilyen speciális terület a vízgazdálkodás, a vízminőség védelem és a vízkárok elleni védekezés. Közismert tény, hogy az ember és a földünkön lévő más élőlények víz nélkül nem tudnak élni. Az is ismert viszont, hogy a vizek adott viszonyok között pusztítani is tudnak, és kártételeikkel egyes területeken lehetetlenné tehetik az emberi életet. Ezen jelenséget már akkor észlelte az ember, amikor tudatosan még a környezetével és annak esetleges védelmével nem is foglalkozott. így ösztönösen olyan tevékenységét folytatott a vízzel kapcsolatban, hogy a vizek kártételei ellen folytatandó harcával ne semmisítse meg magát a vizet, mint életet adó lehetőséget. E kompromisszumos magatartás jellemezte az embert, s talán e magatartásból következik, hogy a vizekkel kapcsolatos emberi tevékenységek szabályozásánál jelentkezett legkorábban a környezet védelmének felismerése. Ismert tény, hogy a szervezett emberi társadalomban az ember saját magatartását kénytelen volt szabályozni oly módon, hogy az egyén érdeke beilleszkedjen az adott társadalom érdekeibe. Ez a szemlélet természetesen leegyszerűsítése a társadalom szerkezetének, ugyanis a jelen problémáink tárgyalása során nem a társadalmon belüli osztály érdekek, és harcok problémáival foglalkozom, hanem az egész emberiséget érintő környezetvédelemmel. Az emberi magatartások szabályozása jogszabályok útján történik. A jogszabályok állandóan változóak, és az adott társadalom adott körülményeinek kényszerítő hatására kialakult társadalmi viszonyokat tartalmazzák. így ha jogi szabályozásról beszélünk nem szabad egy állandó, örök szabályra, törvényre gondolnunk, mert ilyen nincs, hanem egy fejlődési folyamatot kell látnunk, és vizsgálnunk. A vizekkel kapcsolatos jogszabályaink kezdetben azon magatartásokat szabályozták, melyek a vizek elleni védekezésre irányultak, továbbá bizonyos mértékig a vizek használatát. A magyar jogfejlődést tanulmányozva igen sok vízzel kapcsolatos jogszabályrészt találunk. Ezek a jogszabályok kezdetben még nem tudatosan, és nem is a célra irányulva, de közvetetten magukban foglalták a környezetvédelem egyes elemeit. így a halászat bizonyos mértékű korlátozása, a természetes vízfolyások felhasználásának korlátozása, a vizek természetes lefolyási viszonyai megváltoztatásának szabályozása korlátokat állított az ember elé, hogy a vizekkel kapcsolatosan környezetére káros tevékenységet folytasson. Ez a kezdetleges szabályozás azonban kevésnek bizonyult 28