Hidrológiai tájékoztató, 1973

Balogh Bálint: Az öntözés és a vízdíj összefüggései

jobban, amikoris emelkedő fogyasztáshoz, emelkedő egységárat alkalmaznak. Látszik tehát az elmondottakból, hogy nincs érdekazonosság a vízszolgáltatással ériintett felek között. A vízdíj befolyása a vízmennyiség helyes elosztására Az öntözővíz árániaik szerepe van a rendelkezésre álló vízmennyiség éLosztásábaln is. Az árnak, mint eszköznek az alkalmazásánál helyes azonban megállapítani azt a módot, amellyel a helyes gyakorlati elosztás megvalósítható. Az elosztás történhet: gazdasági eszközként, adminisztratív módként, és a kettő kombinációjaként. Gazdasági eszközként történő szabályozás során az öntözővíz ára kétféle úton hathat a víz elosztására; van-e központi irányítás, vagy nincs. Ha központi irányítás nincs, akkor a szétosztást a szolgáltatási lehetőség, és az igény szabja meg. Ekkor úgy érvényesíti az ár a hatását, hogy azok a fogyasztók. akik gazdaságosabb terméket áilíitalnak elő az öntözővízzel, hajlandók magasabb áron is több vízmennyiséget átvenni. A kevésbé gazdaságos termékekeit előállítók velük szemben hátrányba esnek. Az egyensúly úgy jöhet létre, hogy a fogyasztókat SZÜKséges ilyen esetnél ralngsorba állítani. Az esetben, ha van központi irányítás, a víz árára nem a termények gazdaságossága hat, hanem a központi irányítás által meghatározott cél. Ez kifejeződhet abban, hogy egy tájegység öntözőréndszereiben feliemelik a vízdíjakat, míg egy másikban lecsökkentik. Ilyenféleként nemcsak tájegység, hanem termelői szektorok támogatását is biztosítani lehet. Központi irányításnál adminisztartív útam osztják szét a vízmennyiséget. Ehhez víznormát alkalmaznak, a termesztett növények, és a talaj féleségek figyelembe vételével. Hazai vízdíjrendszerünkben ezrt az elvet érvénjyesítjük. Egyes öntöző államokban alkalmazott szigorítások hatására a termelők akkor is kényszerülnek átvenni a norma szerinti vízmennyiséget, ha arra az adott időszakiban nincs is szükségük. Érdemes azonban elninél a módnál megmaradni az esetben, ha a termelők vízigénye nagyobb a rendelkezésre álló vízmennyiségtől. A Tisza-völgyben nálunk ez a helyzet áll fenn. Akkor is érdemes ezt alkalmazini. ha az a cél, hogy egy öntözőrendszerben minél nagyobb számú fogyasztó juthassan vízhez. A jól kialakított vízdíjrendszer tehát a központi irányítású öntözéseknél hatásos szabályozó eszköz az öntözővíz-mennyiség helyes elosztásához. A vízdíj megállapításának általános rendszere A vízdíjrendszerek rendkívül változatosak lehetnek. Értékeik attól függenek, hogy milyen célt kívánnak velük elérni. Különbözőek a vízdíjrendszerek az öntözőáilamok között, de különbözőek lehetnek egy országon belül is, öntözőrendszerektől, szolgáltató szervektől függően. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a vízdíjban tulajdoniképpen a termelők; — mit fizetnek meg, — hogyan fizetnek — mi az alapja a vízdíj kivetésének és milyen az általános ármegállapítási rendszer? A termelők mit fizetnek meg? Ez a legtöbb öntöző államban úgy alakult ki, hogy az öntözővízért fizetett ár fedezi a tényleges költségeket. Eltérés legfeljebb abban van, hogy vagy teljes egészében, vagy csak az üzemelési és fenntartási köflitségekbeni. Az öntözőállamak legtöbbjében nem engedik meg nyereség felszámítását. Egyesek a vízdíjban vízkészlet használati díjat is bekalkulálnak. Az öntözővíz árának fizetési módjára több lehetőséget ismernek el: — időszakonként történő fizetést (havi, negyedév, félév); — az állandó költségek előre meghatározott időben való megfizetését; — a változó költségek időszakonkénti fizetését; — a beruházási költségek évenként meghatározott összegszerű törlesztését. A vízdíj kivetési módja — különösen időszakos fizetésnél — annak a függvénye, hogy mérik-e az átvett vizet vagy sem. Ettől függően! a kivetés történhet: — vízmennyiség után (m

3 l/s); — öntözött terület után (ha); — üzemidő után; — a termésből történő részesedéssel. A klasszikus vízdíj kifejezés azonban csak a vízmenynyiség szerinti kivetésre illik rá. Minden más esetben nincs közvetlen kapcsolat a kifizetett összeg, és a felhasznált vízmennyiség között. Az ármegállapítás szerkezetére több változat alakult ki: a) Ha a kereslet és kínálat szerint szabják meg a víz árát, akikor az az évszakok szerint emelkedik vagy csökken. Szárazabb években; az ár többszöröse is lehet az átlagos évekének. A szolgáltató számára jó évek esetén így a bevétel nagyobb lehet, rossz években viszont ráfizethet az öntözővíz eladására; b) A költségek alapján határozzák meg a víz árát. Legtöbb állam ezt a módszert alkalmazza. Ennek a gyakorlatban többféle változata alakult ki; — az átlagos ármódszernél egyforma díjat fizet a termelő mindem egységnyi vízmennyiség után, függetlenül attól, hogyan és milyen időszakban, milyen víznyerő helyről, milyen minőségű vizet szolgál tatnak; — a differenciált árnál az ár nemcsak az átlagos költségnek, hanem a vízfelhasználás módjának is függvénye. A differenciálás történhet a felhasználók ágazati megkülönböztetése szerint (mezőgazdaság, ipar, ivóvízellátás). A mezőgazdaság fizeti a legkisebb, az ipar a közepes, és az ivóvízellátás a legnagyobb árat. Bár így a fizetőképességet differenciálják, az is elérhető általa, hogy egyik szektor fogyasztását befolyásolják a másik szektor rovására. Az évszakonkénti ár a differenciálás másik módja. Ezt a módszert több országban alkalmazzák. Célja a nyári csúcsfogyasztás csökkemtése, és ezzel a csúcson kívüli időben a vízhasználatok növelése. Hazai vízdíjrendszerünkben bizonyos mértékig ez érvényre jut. (1. táblázat.). A termelt növények szerinti differenciálást alkalmazzák legszélesebb körben.'. Hazai vízdíjrendszerünknek is egyik tétele. A víz árának a termelt növények szerinti meghatározását a növénytermelés jövedelmezőségére alapozzák. A módszer azonban kiválóan alkalmas ahhoz, hogy vele egyes növények termelését elősegítsék. c) Fokozatos ár szerint képezik ki a víz árát. Ez esetben, az eladott vízmennyiség az ár függvénye, és nem pedig a vízhasználat módja. Ezt a módot egymással ellentétesen kétféle változatban lehet alkalmazni. Az egyik változatnál a fogyasztás növelését tűzhetik ki célul, amikor is az egységárat a fogyasztás növekedésének az arányában csökkentik. Ekkor az árat rögzítik egy meghatározott alap vízmennyiséghez, melytől vannak alacsonyabb lépcsők, vagy pedig a fogyasztás növekedésével az ár progresszívan csökken. A másik változatnál az öntözővíz gazdaságos felhasználása a kitűzött cél. Ez esetben a fogyasztás növekedésével emelkedik a víz ára. Ez a hazai vízdíjrendszerben! úgy jut érvényre, hogy a termelők emelt egységárú pótdíjat fizetnek, ha a víznormában megszabott alapmennyiségen túllép a vízfogyasztás (1. táblázat). Az ármeghatározáshoz hasonlóan a fizetési mód is történhet passzív, illetve paktív meghatározás szerint. Passzív meghatározás szerint csoportosíthatók a bevétel, és az eredményes működés biztosításának a módjai. Ezek többféle vízdíj fizetést tesznek lehetővé: — egyszeri belépési összeg fizetését, — terület, termésmennyiség utáni fizetést, — a vízkivétel működési ideje utáni fizetést, — átlagárrendszer szerinti fizetést, 20