Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Fekete György: Huszonöt éves a Dunai Hajózásra vonatkozó egyezmény

a súlyos szőnyegbombázások és aknásítások következtében a forgalma szinte a nullára esett. A felszabadulást követő első évek valamennyi Duna menti országban a háborús károk szomorú dunai emlékeinek a felszámolásóval teltek: százával kellett kiemelni az elsüllyesztett, vagy felrobbant hajókat, kiemelni a hídroncsokat, helyreállítani a tönkrement kikötői berendezéseket stb. Az új élet megindulásával egyidejűleg jelentkezett az igény, az új műszakihajózási feltételek egységesítésére, a létesítmények főméreteinek összehangolására, a dunai hajózás jövőjét szolgtáló új „alapkő" letételére. Ilyen 'alapkő-letételként fogható fel ma — huszonöt év távlatából — a dunai hajózásira vonatkozó Egyezmény. E nemzetközi okmány alapelvét az 1946. december 12-én kezdődött előkészítő tárgyaláson dolgozták ki, s ennek szellemében a Dunán a hajózásnak szabadnak és hozzáférhetőnek kell lennie valamennyi állam kereskedelmi hajói és árui számára, a kikötői és haiózásj illetékek, valamint a kereskedelmi hajózás feltételei tekintetében az egyenlőség alapján. Ekkor határozták el, hogy Beográdba összehívják 1948. július 30-ára a Dunai Konferenciát. Az előkészítő tárgyalás és a Dunai Konferencia közötti időben készült az Egyezmény szövegtervezete, amelynek alapos megvitatása után került sor a végleges szöveg kidolgozására, majd aláírására .Az új Egyezményt a Bolgár Népköztársaság. Csehszlovák Népköztársaság, Jugoszláv Föderatív Népköztársaság, Magyar Köztársaság. Román Népköztársaság, Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársaság meghatalmazottai írták alá, 1948. augusztus 18-án. Az Egyezmény — gyakran szokás Konvenció-ként emlegetni — 47 cikkből és 2 mellékletből áll. Ezek együttesen alkotják a dunai hajózás új jogrendjének az alapját. Az Egyezmény célikitűzéseit a legátfogóbban az előszava tükrözi, mely szerint az aláíró országokat az a szándék vezérelte, hogy a dunai országok érdekeivel és szuverén jogaival összhangban, valamint a dunai országok egymásközti és más országokkal való gazdasági és kulturális kapcsolatai erősítése érdekében, biztosítsák a Dunán, a hajózás szabadságát. Huszonöt évvel az Egyezmény aláírása után megállapítható, hogy a szövegezők nemcsak az akkori idők szellemének megfelelő, hanem méginkáb'o a jövő igényeit kielégítő, jövőbemutató célkitűzésekkel kezdték az Egyezmény szövegét, amely azóta teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az Egyezmény alapján és célkitűzéseinek megvalósítására hozták létre a Duna Bizottságot, amely jelenleg a következő parti országok Képviselőiből áll: Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia. Magyarország, Románia és a Szovjetunió. A Duna Bizottság közgyűlésein (ülésszakain) és szakértői értekezletein a Titkárság meghívottjaként 1957 óta résztvesznek a Német Szövetségi Köztársaság Küzlekedésügyi Minisztériumának szakértői is. A Duna Bizottság hároméves időtartamra tagjai — vagyis a képviselők — közül választja elnökét, alelnökét és titkárát. A Titkárság nemzetközi funkcionáriusait hat évenként választják újra. A dunai hajózásra vonatkozó Egyezmény a Duna Bizottságot számos feladat ellátásával ruházta fel és a 8. cikk tartalmazza a Bizottság illetékességét: ,,A Bizottság illetékessége a Dunára abban a mértékben terjed ki, amelyet a 2. cikk rendelkezései határoznak meg.

1 1. vagyis a Duna folyam hajózható részére, Ulmtól a Fekete-tengerig, a sulinai ágon áthaladva a sulinaicsatornán át a tengerbe vezető útvonalra, 2. vagyis amidőn valamely Duna menti állam nem lenne képes arra, hogy saját maga valósítsa meg a területi illetékességbe tartozó azon munkálatokat, amelyek a normális hajózás biztosítására szükségesek, A Bizottság feladata körébe tartozik: a) a jelen Egyezmény rendelkezéseinek a végrehajtása feletti felügyelet; b) a hajózás érdekében elvégzendő alapmunkálatok általános tervének a Duna menti államok és a folyami igazgatás különleges szervei által tett javaslatok alapján való elkészítése, úgyszintén az ezekre a munkálatokra vonatkozó általános költségelőirányzat összeállítása; c) a munkálatok elvégzése a 4. cikkben meghatározott esetekben;

2 d) tanácsadás és ajánlások tétele a Duna menti államok részére a jelen cikk b) pontjában megjelölt munkálatok végrehajtására vonatkozólag, az illető államok műszaki és gazdasági érdekeinek, terveinek és teljesítőképességének figyelembevételével; e) tanácsadás és ajánlások tétele a különleges folyami igazgatási szerveknek (20. és 21. cikkek) és az értesüléseknek ezekkel a szervekkel való kölcsönös kicserélése; f) a Duna egész hajózható részén a hajózható vonalak kitűzésénél egységes rendszer létesítése és az egyes szakaszok különleges viszonyainak figyelembevételével a Dunán való hajózás alapvető szabályainak előkészítése, ideértve a révkalauzi szolgálat szabályait is; g) a folyamrendőri szabályok egységesítése; h) a hidrometeorológiai szolgálat egvüttrnűködésémek biztosítása a Dunán, egységes hidrológiai jelentés kiadása, rövid és hosszú időre szóló prognózisok közzététele; i) a Dunán való hajózásra vonatkozó statisztikai adatok gyűjtése, olyan kérdésekre vonatkozólag, amelyek a Bizottság illetékességi körébe tartoznak; j) a hajózás szükségleteit szem előtt tartó kézikönyvek, hajózási térképek és atlaszok kiadása; k) a Bizottság költségvetésének összeállítása és jóváhagyása, valamint a 10. cikkben említett díjak megállapítása és beszedése". Ezek a feladatok hárulnak tehát a Duna Bizottságra. mint olyan; kormányközi, nemzetközi szervezetre, amely tagjainak szuverenitása és egyenlősége alapján jött létre és a rábízott feladatokat az eevüttműködés és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásával oldja meg. • A Duna Bizottság székhelye kezdetben Galacon volt. 1954 óta Budapesten fejti ki a tevékenységét (H—1068 Budapest, Benczúr utca 25.). A Duna Bizottság jogait a Magyar Népköztársaság területén az ún. „Székhelyegyezmény" tartalmazza, amely a Duna Bizottság és a Magyar Kormány között jött létre. A Duna Bizottság privilégiumait és immunitását külön Konvenció biztosítja. A Duna Bizottság két hivatalos nyelve az orosz és francia. Minden tárgyalás — közgyűlés (ülésszak), szakértői értekezlet, munkabizottsági ülés — ezeken a nyelveken folyik; ugyancsak oroszul és franciául jelennek meg a Bizottság hivatalos kiadványai is (napjainkig több mint 190 db). A Duna Bizottságnak saját lobogója van. amely 6/10 szélességben világoskék, 1/10 fehér és 3/10 szélességben vörös sávból tevődik össze; a világoskék mezőben arany babérkoszorúval övezve a Bizottság két kezdőbetűje — DK (Dunájszkája Komisszija). illetőleg CD (Commission du Danube) — látható. A Bizottság évente egy ülésszakot (közgyűlést) tart, amelyet három-négy szakértői értekezlet előz meg. A Bizottság Titkársága útján és a Duna menti országok illetékes szerveinek a közreműködésével, szakértői értekezleteken általában Ajánlásokat dolgoz ki, amelyeknek az elfogadása közgyűlési határozattal, a tagországok Képviselőinek többségi szavazatával történik. Az eddig eltelt negyed évszázad alatt sikerült elérni, hogy a Duna Bizottság-i Ajánlások az egyes államok nemzeti törvényhozásába beépítve, a Dunán valamennyi hajózás számára — egységes eljárások alkalmazásával — azonos feltételeket biztosítsanak. 12