Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Schmidt Eligius Róbert: Mit adott a hidrogeológia a földtannak

Mit adott a hidrogeológia a földtannak* DR. SCHMIDT ELIGIUS RÓBERT Magyar Állami Földtani Intézet A vízföldtan tárgya egyike a legfontosabb folyékony halmazállapotú, az élőszervezetek szempontjából nélkülözhetetlen „ásványanyagok"-nak, amelyet már az „ősember", sőt elődje is keresett, feltárt és hasznosított. Közben pedig lassan a tározó kőzetekkel ismerkedett meg, s kezdetleges földtani ismereteket szerzett. Egy évszázaddal ezelőtt még a felszíni és forrásvizeken túlmenően, a magyar rónák pásztorai gyakran csak a ló és marha nyomából, néha pedig a 0,5—1,2 m mély ún. kopolya kutakban felserkenő vizeket itták. A vízi emberek közül a csikászok és pákászok viszont hosszú nádszálakból készített ún. lápikutakkal, a vert kút vagy abesszíniai kút előfutárával szerezték be ivóvizüket. Marháikat, lábasjószágukat gödör- vagy sírkutakból itatták, amelyeken e célból állataikat átterelték. Települési helyeiken a mélyebb talajvizet is jobbára csak primitív ásott kutakkal: béleletlen földkutakkal, zsombékkal, sövénnyel, fával, kővel, téglával stb. bélelt kutakkal tárták fel, s pl. gémeskutakkal, kampós botokra akasztott edényekkel merték. Ritkábban járgányos, kerekes kutakkal. Nem csoda tehát a bélbetegségek, s a különböző más népbetegségek áldozatainak nagy száma. Ennek véget vetettek a hazánkban már 1825-től történt kisebb kútfúrási kísérletek, pl. Ugodon (14 m-ig). A korszerű mélyfúrások létesítése azonban Zsigmondy Vilmos nevéhez fűződik. Az első fúrt kutak voltak: 1866 Harkány, 1867 Margitsziget, 1868—78 Budapest Városliget (971 m mély), 1879 Püspökladány stb. Ezek a fúrások már nemcsak műszaki szempontból voltak korszerűek, de rétegtani szempontból is nagymértékben hozzájárultak, elsősorban az Alföld felépítésének megismeréséhez, hegységszerkezetei viszonyainak tisztázásához. Így lassanként nemcsak a felszíni vizek tanulmányozása és szabályozása révén vált az ország — az 1800-as évek derekán — világviszonylatban is ismertté. A Tisza-szabályozás, az Al-Duna rendezése és hajózhatóvá tétele révén: Széchenyi István, Vásárhelyi Pál, Kovács Lajos stb. munkája nyomán, hanem a kútfúrótechnika és geológia fejlődésével az 1900-as évek közepe tájáig fokozatosan, a földalatti, az ún. mélységi vizek ismerete terén is világviszonylatban az első helyre került Magyarország. Ennek széles körben való ismertté válásában hozzájárultak a következő összefoglaló munkák is: Schmidt E. R.: Magyarország Vízföldtani Atlasza (73 térképpel és egy Vázlatok és Tanulmányok című 655 oldalas kö* Előadásként elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat fennállásának 125. évfordulója alkalmából — a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében — rendezett jubileumi ülésszak 1973. április 26-1 ünnepi társulati ülésén. A Hidrológiai Tájékoztató hasábjain e tanulmány közlésével köszöntjük a 125 éves Magyarhoni Földtani Társulatot, és ugyanezzel emlékezünk az 1973. július 23-én elhunyt dr. Schmidt Eligius Róbert Kossuth-díjas oki. bányamérnök - geológus, műegyetemi magántanárra, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagjára, és Hidrogeológiai Szakosztályunk elnökére. (Szerk.) tettel), Rónai András: Szolnok megye Atlasza, Urbancsek János: kútkataszterei, Bélteky Lajos: hévízkútkataszterei, Kessler Hubert: Karszt- és forrástanulmányai stb. és sok más szerző munkája. Lassan és fokozatosan megismertük az üledékeket, a kőzeteket, és az egyes formációkban tárolt vizek karakterét. Ezek: A negyedkor: szárazföldi; kavics, homok, kevés agyag; a víz kalcium-hidrogén-karbonátos, keménysége német keménységi fokokban 20 alatt, oldott alkatrész 1 g/l-igFelsöpliocén; mocsaras, állóvizű, folyami; homok, kevés kavics, lignit, agyagos homok, agyag Ezen formáció vizeinek nincsen sajátos jellegzetes karaktere. Felső részében hasonló a negyedkor vizeihez, fekvőjében a felsőpannóniai képződmények vizeihez hasonlít. Ennek a korszaknak az elhatárolásával egyelőre a vegyészeken kívül, még a sztratigráfusok is birkóznak. Az oldott alkatrészek 1,5 g/l alatt van nak (valamivel több mint a negyedkor üledékeiben). A víz keménysége 15 nk°-ig. Felsőpannóniai: folyami, félig sósvizű; homok és agyag. A hegységek lábánál vízbeszivárgás észlelhető. Á víz kalcium-hidrogén-karbonát-tartalmú. Ez a víz a medencék belseje felé való vándorlás közben ion-kicserélődés révén nátrium-hidrogén-karbonát-tartalmúvá válik, tehát lágyabb és szódatartalmúvá. Oldott alkatrészek 2 g/l alatt, keménység 5—15 között. Alsópannóniai: félig sósvizű: homok agyag, agyagos márga. Vize nátrium-hidrogén-karbonát- és nátriumklorid-tartalmú. Oldott anyaga 10 és 20 g'l között van. Keménysége 10—15 nk°. Szarmata: brakkvizű; durva mész, meszes homokkő, márga, riolittufa, vize kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát-tartalmú. Oldott alkatrész 13 g/l-nél kevesebb. Keménysége 5—10-ig. A mészkő csökkenti az oldottanyag-tartalmat. Mediterrán I. és II.: tengeri; lajtmész, márga, vulkáni tufa. Vize kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátés nátriumklorid-tartalmú. Oldottanyag-tartalma 25 g'l alatt. Oligocén: tengeri; agyag, agyagos márga, homokkő, vulkáni tufa. Vize nátrium-hidrogénkarbonát-tartalmú, magas nátriumklorid mennyiséggel, északon nátriumszulfáttal. összes sótartalma 28—30 g/l-ig. A víz keménysége 20—25 nk°-ig, Eocén: szárazföldi, brakkos, tengeri; feltárva arányleg kevés van. Mészkő, konglomerátum, márga. A vízellátásban csak ott jut szerephez, ahol a triászon fekszik. Vizének kémiai jellege hasonló a triászéhoz. Kréta, júra: mint vízszolgáltató kevésbé jelentős; márga, meszes homokkő, a triászösszlethez hasonló. Triász: tengeri; fődolomit és dachsteini mészkő. Vize kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát-tartalmú. Keménysége 15—25 (Budapestnél 20—42 között). Oldottanyag-tartalom 3 g/l alatt. Kristályos alaphegység: vize általában lágy, oldottanyag-tartalma 0,5 g/l alatt. Az oldott alkatrészek tartalma a mélységgel általában nő. A legtöbb fosszilis víz. Kivételt képeznek a 5