Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Pojják Tibor: 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja

va a hígtrágya rendszeres növénytermelési hasznosítása. Azzal érvelnek, hogy a termelt hígtrágya bizonyos há­nyadát ugyan felhasználják a növénytermelésben, azt viszont nem az optimális időpontban és sokszor már nagy hatóanyag-veszteséggel juttatják ki a táblákra. Más gazdaságokban a termelt hígtrágya 10%-ának megfelelő mennyiséget istállótrágya elszámolóáron, va­gyis 10 Ft/q értékben számolják el. Van olyan gazdaság is. ahol a hígtrágya szétválasztott sűrű részét értékelik istállótrágya gyanánt, vagyis ennek megfelelően veszik azt a sertéstartás hozamaként, és a növénytermelés költségeként számba. A sertés hígtrágya gazdaságonkénti különböző érté­kelési módja torzítja az egyes ágazatok hozam- és költ­ségviszonyait, ezért azok összehasonlítását megnehezíti. Feltétlenül kívánatos volna a hígtrágya értékelését és elszámolását megnyugtatóan rendezni, mert ez esetben az egyes ágazatok vezetői érdekeltek lennének a híg­trágya optimális hasznosításában. A hígtrágya értékelését végezhetjük — mint erre kül­földi példák is vannak — a trágya hatóanyagtartalma, valamint a műtrágyában beszerezhető egyes hatóanya­gok egységára alapján. Erre a célra felhasználhatjuk a VITUKI-ban végzett hígtrágya vizsgálati adatokat, amely szerint a sertés hígtrágya átlagosan az alábbi ha­tóanyagokat tartalmazza: Nitrogén P.O-, K.O összesen: 0,974 kg/m 3 0,554 kg/m 3 0,868 kg/m 3 2,396 kg/m 3 Ha a fenti hatóanyagtartalmat a legolcsóbban besze­rezhető (ömlesztett, poralakúra) műtrágyaárak alapján értékeljük, akkor 1 m 3 hígtrágyára vonatkoztatva 9,84 Ft értéket kapunk. A műtrágya hatóanyagáron történő hígtrágya értéke­lés azonban csak akkor lehet helytálló, ha az abban lévő hatóanyagok teljes egészében eljutnak a növényekhez, ellenkező esetben annak értékét az átlagos veszteségi %-kal csökkenteni kell. A különböző hígtrágya hasz­nosítási módszerekre vonatkozóan hatóanyag veszteségi adatokkal sajnos nem rendelkezünk, de mégis megálla­pítható, hogy a tárolás nélkül, zárt csővezetéken szállító homogenizáló módszernél számolhatunk legkisebb ható­anyagveszteséggel. Egyes vélemények szerint helyes lenne a hígtrágyát olyan értékkel számbavenni, amekkora többlethozamot, illetve többlet termelési értéket a növénytermelésben hasznosítva hoz. Ehhez azonban kísérletekre volna szükség, amelynél a hígtrágyázásban nem részesített táblák termeléséhez viszonyítanánk a trágyázásban ré­szesített területek termelési értékét. Természetesen az így kapott többlethozam értékéből levonásra kerül a hígtrágya kezelés és kijuttatás költsége. Ez az eljárás reális alapot nyújthatna az egyes hasznosítási módsze­rek még pontosabb értékeléséhez. Más elgondolások szerint nem számolják a sertéstar­tásban hozamként a hígtrágyát, hanem csak a kijut­tatás költségével terhelik meg a hígtrágyázásban része­sített növénytermelési ágazatokat. Ez a megoldás eset­leg helytálló lehet a szilárd trágyázás esetében, ahol azonos tápanyag mennyiségének szántóföldre való ki­juttatására lényegesen kisebb költséggel jár, mint ha azt hígtrágyában adják. Ez a megoldás hígtrágya alkal­mazása esetében túlzott mértékben terhelné a növény­termelést, hiszen a műtrágyaráron számított trágyaér­ték minden módszernél alatta van a hígtrágya haszno­sítás költségének. A trágyaérték és a kijuttatási költség között viszonylag csekély a különbség a homogenizáló módszernél (0,32 Ft/m 3), legnagyobb pedig a szippantó­kocsis megoldásnál (18,35 Ft/m 3). Előbbiekből az a kö­vetkeztetés is levonható, hogy a homogenizáló módszer­nél azonos mennyiségű hatóanyag mezőgazdasági terü­letre való kijuttatásra alig költségesebb, mint amikor azonos hatóanyagot műtrágyában adunk. Ha a hígtrágya veszteségmentes és kedvező haszno­sulását a növénytermelésben biztosítani tudjuk, akkor a teljes kijuttatási költségből olyan összeget indokolt a növénytermelési ágazatokra terhelni, mintha azt a ha­tóanyagot műtrágyában juttatnánk a növényhez. Ez esetben természetesen figyelembe kell venni a műtrá­gya szállítás és kiszórás átlagos költségét is. Pl. egy m 3 hígtrágya műtrágyaáron számított értéke 9,84 Ft azonos mennyiségű műtrágya hatóanyag talajbajuttatási költsége 1,20 Ft összesen 11,04 Ft Tehát a növénytermelésre indokolt költségként el­számolni a hasznosított hígtrágya után 11,04 Ft/m 3 ősz­szeget. A hígtrágya kijuttatás ezen felüli költsége vi­szont (pl. szippantókocsis módszernél 17,15 Ft/m 3) a ser­téstartást terheli. A homogenizáló módszernél kimuta­tott 10,16 Ft/m 3 költségből (11,04—10,16 = 0,88 Ft/m 3 pedig a sertéstartás hozamaként (melléktermék) köny­velhető el. Az előbbi eljárásnál (szippantókocsis) az 5000 férőhelyes telep viszonylatában 469 ezer Ft költség ter­heli a sertéstartást, a homogenizáló módszernél pedig 22 ezer Ft melléktermék érték az ágazat javára írható. A fenti adatok világosan mutatják, hogy a hígtrágya­hasznosítás gazdaságos megoldásainak megkeresése és megvalósítása elsősorban az állattartási ágazat érdeke, de természetesen az egész gazdaság eredményeit is szá­mottevően befolyásoló tényező. 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja* Húsz év a történelem sodrában nem nagy idő, de egy társadalmi tudományos egyesület életében már elég hosszú ahhoz, hogy rövid időre megálljunk és vissza­pillantsunk az eltelt évek munkájára, hogy azt érté­kelve, s a tapasztalatokat leszűrve erőt merítsünk az újabb évtizedekre. Többen azok közül, akik e csoportot életre hívták ma már nincsenek közöttünk, részben mert eltávoztak az élők sorából, részben pedig hazánk más tájaira szó­lította őket a munka. Előadta a MHT Borsodi Csoportja jubileumi ünnepi ülésén, 1972. október 3-án. A felszabadulás után néhány évvel, már az ötvenes évek legelején nyilvánvalóvá vált, hogy fejlődő és ipa­rosodó hazánk kialakuló iparának és nehéziparának a főváros utáni második legnagyobb fellegvára Miskolc, illetve Borsod megye. Az ipar rohamos fejlődésével egyidőben gyorsuló ütemben nőtt a vízkérdés fontossága is Borsodban. Ezért a Magyar Hidrológiai Társaság budapesti köz­pontja úgy döntött, hogy 1952. májusában Miskolcon megrendezi országos ankétját, amely mindenekelőtt Borsod megye vízellátásával foglalkozott. Ennek az an­kétnak határozatai között szerepelt egy Miskolcon lét­rehozandó egyesületi csoport felállítása. Ez a határozat komoly ösztönzést adott a már valamivel korábban megindult szervező munkának, s ennek eredményeként 107

Next

/
Thumbnails
Contents