Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Pojják Tibor: 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja

a MHT Nagy-Miskolci Csoportjának alakuló közgyűlését 1952. június 6-án megtartottuk a Tanácsháza dísztermében. Csoportunk tagjai, a vizekkel foglalkozó szakemberek munkaterületének megfelelően, kezdettől fogva szakosztályokban, illetve munkabizottságokban fejtették ki tevékenységüket. Közvetlenül az alakulás után 2 szakosztály: a Műszaki-hidrológiai és a Balneológiai Szakosztály kezdte meg működését. A Műszaki-hidrológiai Szakosztályon belül megalakultak a zsombolykutató, a törpe vízművekkel foglalkozó, a bányavizekkel, Tapolca védőterületével, s a Sajó szennyeződésével foglalkozó munkabizottságok. Ezek közül a zsombolykutató és a Sajó szennyeződésével foglalkozó munkabizottságok idővel önálló szakosztályokká fejlődtek. A Zsombolykutató Munkabizottság 1953-as beszámolójában már számos víznyelő és zsomboly, földalatti járatok, kisebb barlangok feltárásáról számolhatott be. Kezelésbe vette, renbehozta és a nagyközönség számára megnyitotta a lillafüredi István és Anna barlangokat. A különböző víznyelőkben és zsombolyokban végzett vízszint-megfigyeléseivel nagyban hozzájárult a bükki karsztvízszint megismeréséhez. A munkabizottság 1955 őszén önálló szakosztállyá alakult. Az 1952. májusi ankét határozati javaslatainak 23. pontjában javasolta a mezőkövesdi Zsóry-fürdő gyógyfürdővé fejlesztése érdekében munkabizottság létrehozását. A megalakult munkabizottság 1953. június 20-án és október 2-án helyszíni szemlét tartott, melyben a Borsod megyei Tanács tervosztálya, kommunális osztálya, az LKM és egyéb üzemek képviselői is részt vettek. Határozat született a hévízfürdő fejlesztéséről, s felhívás ment ki a borsodi iparvidék vállalataihoz egy 100 szobás üdülő építésének ügyében. Hogy a mezőkövesdi „Zsóry-fürdő" azzá fejlődött, ami ma, abban nem kis része van e munkabizottság kezdeményező lépésének, s a MHT Borsodi Csoportja áldozatkész tagjainak. Miskolctapolca védőterületének kidolgozására alakult munkabizottság a tapolcai források védelmére hármas védőövezet kialakítását javasolta 150 m-es (I), 300 m-es (II) és 1 km-es (III) sugarú kör alakjában. A munkabizottság a források védőkerítéssel ellátott, de csak 100 kat. holdra kiterjedő védőterületét nem találta kielégítőnek. A törpevízművekkel foglalkozó munkabizottság munkája nyomán több község (pl. Gönc) törpe-vízművet kapott, más községekben a régi tönkrement vízműveket (Pányok, Hejce) újították fel teljesen, illetve korszerűsítették (Vilmány, Fóny) a munkabizottság javaslata alapján. A bányászközségek (Kisbarca, Ormosbánya stb.) jó ivóvízzel való ellátását is szorgalmazta a munkabizottság. Külön ki kell emelnünk az 1956-ban megalakult eróziós munkabizottság tevékenységét, amelynek munkájába bevontunk erdész munkatársakat is. Tevékeny munkájuk hatására 1957-ben megalakult az Országos Talajvédelmi Tanács. A Sajó vizének szennyeződését és tisztítását vizsgáló munkabizottság, később Ipari és Szennyvíz Munkabizottság a Sajó és a Szinva vizének és elszennyeződésének rendszeres figyelését végezte az első években. Később munkája és lelkesen dolgozó tagjainak száma annyira megnőtt, hogy 1956-ban önálló Vízellátási és Szennyvíz Szakosztállyá alakult. Foglalkozott a csoport tagjainak továbbképzésével is. Elsősorban az igen aktív Zsombolykutató Munkabizottság túlnyomó részt fiatal és nem hidrológus képzettségű tagjainak részére az MTA támogatásával az NME Ásvány- és Földtani Tanszékén megindítottuk a hidrogeológus-technikusi szaktanfolyamot, részben egyetemi, részben budapesti előadókkal. A tanfolyam 1953. december 1—1954. július 12-ig tartott, s azt 32 fő hallgatta. A vizsgára jelentkező 20 főből 18 fő eredményes vizsgát tett, s erről oklevelet is kapott. 1953/54. telén mérnöktovábbképző tanfolyamot is szerveztünk Műszaki-Hidrológiai Szakosztályunk kezdeményezésére. Az előadók részben a Miskolci Csoport tagjai közül kerültek ki, részben Budapestről a központ ajánlására kértünk fel előadókat. A tanfolyam előadásait általában 30—35 fő hallgatta végig. Mind a megalakulást követően megalakult munkabizottságok munkája, mindpedig a továbbképzés (közép- és felsőfokú) terén megnyilvánuló érdeklődés a fiatal csoport igen pezsdülő életéről tesznek tanúiságot. Azonban sajnálatos módon éppen e tanfolyamok közül a hidrogeológus-technikusi szaktanfolyammal kapcsolatban éleződtek ki az ellentétek a tagság egy csoportja és a vezetőség között oly mértékben, hogy bizalmi válság állott elő. A tagok egy csoportja inkább a feladatok (zsombolykutatás) gyakorlati megvalósítását tartották elsőrendű feladatnak, a másik csoport és a vezetőség nagyobb része a feladatok kitűzésénél és megvalósításánál a tudományos megalapozást is megkívánták. A megválasztott első vezetőség mandátuma 1955 őszén lejárt, s a korábban említett bizalmi válságból a csoport egy nagyrészben kicserélt új vezetőséggel került ki. Szerencsés választása volt a taggyűlésnek Király Lajos elnök személyében, aki koránál, tekintélyénél fogva, szeretetre méltó emberségével jól össze tudta fogni a már-már kettészakadó csoportot. Üjult erővel látott hozzá az új vezetőség a sorok rendezéséhez, s a munkához. Az MHT Nagymiskolci Csoportja immár 3 szakosztályban: a Műszaki-hidrogeológiai, a Balneológiai és a Zsombolykutató Szakosztályban. továbbá a különböző munkabizottságokban működött. A munkabizottságok közül ki kell emelnünk az árvízvédelmi-, az eróziós-, a tapolcai gyógyfürdő fejlesztésével, a bükki forrásokkal, a szennyvízkutatásokkal és Miskolc vízellátásával foglalkozó munkabizottságot. A felsorolt munkabizottságok témájába nem illő feladatokkal az ún. tudományos munkabizottság foglalkozott. Az új vezetőségnek sem volt könnyű dolga. Mire a belső viszályok elcsitultak, s a szakosztályok és munkabizottságok teljes erővel a Társaság Nagymiskolci Csoportjának célja — a város és a megye ivóvízzel és gyógyvízzel kapcsolatos szükségleteinek szolgálata érdekében ismét dolgozni kezdett, jött 1956 ősze, ami a tudományos munkát ismét elnapolta egy negyedévre. De 1957 elején már ismét megindult az élet. Február 12-én volt az első vezetőségi ülés, s ezen már a kezdődő év munkatervének összeállítása szerepelt. 1957-ben az Ipari és Szennyvíz Munkabizottság Szennyvízkutató Szakosztállyá alakult. A szakosztály kezdeményezte a „vízügyi tanácskozásokat" a borsodi iparvidék nagyvállalatainál. Ugyancsak az 1957-ben ismét meginduló pezsdülő életet tanústíja az év október 10—11-én a szakosztály szervezésében megrendezett „Miskolci szennyvíz ankét". Az ankét határozati javaslatai között szerepelt: „A felszíni vizek elszennyeződésének védelme érdekében az ankét javasolja, hogy az OVF a Vízjogi Törvény szennyvízbevezetéssel kapcsolatos részét vizsgálja felül, és a hatékony ellenőrzés megvalósítását a törvény megfelelő módosításával oldassa meg." Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy az 1961/1. Korm. számú vízvédelemről szóló rendelethez az első alulról jövő kezdeményezés a Miskolci szennyvíz ankéttól indult el. Az üzemi „vízügyi tanácskozások" folyamatos folytatásán kívül jelentősebb rendezvénye volt az ötvenes években a Vízellátási és Szennyvíz Szakosztálynak az 1959. október 10—11-én megrendezett Első országos szennyvíz konferencia. A megjelent 270 szakember — köztük több külföldi — bizonyítja a Konferencia sikerét. A konferencia megbízása alapján a Borsodi Csoport Szennyvíz Szakosztálya kidolgozta a borsodi élővizekre általánosan érvényes védelmi intézkedések terveit. Az 1959. január 23-án megtartott vezetőségválasztó taggyűléssel egyidejűleg az eddigi Zsombolykutató Szakosztály, Karsztvízkutató Szakosztállyá alakult át, ez egyben a csoportunk egyik legaktívabb szakosztályává vált. Egy új szakosztály a Limnológiai Szakosz108