Hidrológiai tájékoztató, 1973

HÍGTRÁGYA-HASZNOSÍTÁSI ANKÉT - Kiss Ottó: A hígtrágya hidraulikus szállításának műszaki kérdései

nak elsősorban technikai jelentősége van. A felső, laza vagy az alsó nehezebb üledékeket túlnyomó részben tartalmazó keverék szivattyús-csővezetékes szállítása üzemi problémákkal jár, és agronómiai szempontból sem szerencsés. Homogenizáláshoz nem szükséges a teljes tározott volumen mozgatása. Abszolút értelemben csökkentett, de technikailag megfelelő hatású a tározókból kivett, kisebb hígtrágyamennyiségnek közvetlenül az öntözőszivattyú szívócsöve előtti keverése. A kisebb keverőtérbe — az ún. „homogenizáló aknába" — úgy kellene a trágyát bevezetni, hogy az a teljes tározott tömeggel azonos összetételű legyen. A gyakorlat azonban megelégszik azzal az igénnyel, hogy a tározóból az öntözés során valamennyi frakció „fogyjon el", azaz a tározó maradéktalanul ürüljön ki. Az eközben spontán bekövetkező keveredés és az öntöző táblán kialakuló eloszlás agronómiai oldalról megfelelő, technikai szempontból pedig egyszerűbben és kisebb energia ráfordítással biztosítható. Emellett a nagyméretű hígtrágyatározók teljes menniységű keverésének érdekes tapasztalata, hogy — megfelelő bevezetés esetén — igen kis, néhány százaléknyi mennyiség visszavezetése is kielégítő homogenizálást eredményez. Ennek magyarázata feltehetően a hígtrágyában kialakuló, szeparálódott rétegek csekély fajsúlykülönbsége. A trágyakezelés utolsó fázisa a szivattyús feladás, az öntöző gerincvezetékbe való betáplálás. Az ehhez szükséges nyomást, egyrészt az öntözés módja, másrészt a vezetékes szállítás távolsága szabja meg. Az esőztető öntözés szórófejeinek nyomásigénye 2—4 atm. körül változik. Ezen nyomást a földalatti gerincés a felszíni elosztóvezeték végén kell biztosítani. így a hazai nagylétszámú állattartó trágyaöntözésnél 6—8 atm. nyomású szivattyúzási igény adódik. A vegetációs időszakban végzett esőszerű trágyaöntözéshez emellett általában 2—4-szeres vízhígítás is szükséges. A hígítóvíz és a trágya keveredési helye szempontjából szívó és nyomóoldali hígítást különböztetünk meg. A szívóoldali hígításnál a hígtrágya és a víz a tározómedencében, vagy a szivattyú előtti aknában keveredik, és így folyik a nagynyomású trágyaszivattyú szívócsövége. A nyomóoldali hígítás esetén a víz- és a trágyaszivattyú külön szívótérből, közös nyomócsőre dolgozik, párhuzamos üzemben. A hígítóvizet tisztavíz-szivattyú szállítja, csak a kisebb hígtrágya-mennyiséghez szükséges speciális trágyaszivattyú. Szívóoldali hígításnál tenyészidőben tározóban gyűjthető össze a trágya és a hígítóvíz hozzá tartozó menynyisége. (A víztározó térfogata célszerűen felhasználható a téli időszakban szükséges hosszabb trágyatározási ciklusban.) Ennél a módszernél jól szabályozható a keverési arány, egyszerű mennyiségmérés útján. A módszer hátránya, hogy a teljes keverékmennyiséget homogenizálni kell, és trágyaszivattyúval kell szállítani, amelynek ára magasabb, és hatásfoka a vízszivattyúnál rosszabb. A nyomóoldali hígítási módszernél a centrifugál vízés a trágyaszivattyú teljesítményének összehangolása okoz gondot, különösen változó szállítási távolságok esetében. Az előírt keverési arány tartása térfogatkiszorításos trágyaszivattyú alkalmazásával könnyebben megoldható. A rendszer azonban üzem közben hígítási ellenőrzést kíván. Előnye a kedvezőbb energiafelhasználás, valamint a tisztavizes öntözéssel való egyszerű kombinálhatóság. (A vízszivattyú által szállított vízáramba a trágyaszivattyú benyomja a hígtrágyát.) A földbe fektetett gerinc- és a felszíni elosztó vezetéken át érkezik a hígtrágya az öntözendő területre. Az esőztetéshez hígtrágya esetében speciális szórófejek szükségesek, amelyek gumi fúvókáján a szilárd szemcsék is akadálytalanul áthaladhatnak. A trágyaszórófejekkel kiadagolt csapadék intenzitása a vízöntözésénél nagyobb, óránként 15—20 mm, az üzemi nyomás és a fúvókaméret fügvényében. A szórófejek körkörös és szektoros üzemre, sűrűbb, vagy nagyobb hígítású trágya permetezésére egyaránt alkalmasak. Gyümölcsösben, nyárfásban, kukoricásban, illetve tenyészidőn kívül más táblán is gyakran alkalmazzák a felületi öntözési módokat. Ezek nyomásigénye lényegesen alacsonyabb, üzemeltetésük azonban csak megfelelően rendezett terepen lehetséges. Az agronómiai tartalék-területen általában felületi öntözés folyik, amelynek kisebb nyomásigénye kedvező a gépészeti tartalék szempontjából is. Nagyobb távolságú zagyszállítási feladatokra a MÉLYÉPTERV szabadalmazott csőkamrás adagolóját javasoljuk. Ezzel a hígtrágya hasznosítása a keletkezés helyétől több tízkilóméteres távolságban is megoldható. Az eddigiekben vázlatosan áttekintettük a hígtrágyakezelés manipulációs műveleteit, ezek műtárgyait és berendezéseit. Általában valamennyi művelet elvégzése szükséges minden kezelőtelepen, és csak a kivételes esetekben maradnak el egyes funkciók. A kezelés tehát általában nem egyes funkciók, vagy műtárgyak elhagyásával, hanem azok célszerű és a helyi adottságoknak megfelelő elrendezésével, csoportosításával tehető olcsóbbá. Ezért kimondottan gazdaságos pl. a hígtrágya és vízöntözés kombinációja, mert a beruházás tekintélyes részét kitevő csővezetékek, és az öntözéses üzemhez szükséges meliorációs létesítmények kihasználtsága többszörösére emelkedik. A korszerű és gazdaságos kezelő rendszerek általában egyszerűen kialakíthatók olyan helyeken is, ahol a hígtrágya kezelésére korábban valamilyen más, nem bevált módszer létesítményeit valósították meg. A helyi telepítési és elrendezési viszonyok ismeretében, esetenként a meglévő berendezések figyelembevételével lehet dönteni az átalakítás célszerű és gazdaságos módjáról. A terjedelem korlátozott voltára tekintettel csak a műveletek és a technológia oldaláról tárgyalhattuk a fázisbontás nélküli öntözéses hígtrágya hasznosítás alapvető kérdéseit. Nem térhettünk ki azokra a praktikus tervezési, építési, szerelési és üzemi fogásokra, amelyek megkönnyítik — ha úgy tetszik: vonzóvá teszik — a kezelés javasolt megoldását. A helyes kezelési technológia ugyanis döntő mértékben járul hozzá a nagyüzemi telepek értékes melléktermékének, az állati természetes trágyának a hasznosításához, ennek révén az üzemek rentabilitásának további fokozásához, végső soron pedig az ember környezetének hatékony védelméhez a mezőgazdaságban is. A hígtrágya hidraulikus szállításának műszaki kérdései KISS OTTÓ Agrártudományi Egyetem, Gödöllő Az istállóból eltávolított hígtrágya kezelésének és mezőgazdasági területen történő elhelyezésének, vagy hasznosításának többféle megoldása ismeretes. A különböző rendszerek közös vonása az, hogy az elvégzendő műveletek többsége anyagmozgatás jellegű, és hogy az anyagmozgatási feladatok jelentős részét hidraulikus úton valósíthatják meg. A hígtrágya, mint különleges minőségű szállítandó anyag, számos hidraulikai problémát vet fel, amelyeket — függetlenül a kezelés és hasznosítás rendszerétől — 101