Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Márky-Zay Lajos: Környezetvédelmi ankét Gyulán - Kontur György: Nagyobb tavak eutrofizálódása és gondolatok a Balatonra

5t Cloir-Detroit települések miatt. A mezőgazdaság is nagymennyiségű műtrágyát, növényi és állati pusztítószert használ. Az állatállomány, tejipar és gyümölcstermelés jelentős a déli parton, míg a legeltetés és az erdőgazdasági ipar az északin, de ez kevesebb kémiai koncentrációt okoz. Az utóbbi időben a vízszín emelkedett, ami a partok eróziójának gyorsulását és a parti létesítmények veszélyeztetését okozza. Így 1973. márciusában a vízállás 30 cm-rel volt magasabb a normálisnál, és még tovább emelkedett. Kanadában — ahol a terület több mint 8%-a a tó — a belvizek vizsgálatára Burlingtonban (Ontario) intézetet létesítettek, amelynek központi épülete 1972-re készül el. 1970 áprilisától 18 hónapon át széleskörű kutatás kezdődött az egyes tavakon. Az öt tó főbb jellemzője az alábbi: a) A Superior-tóhim 180 m mélységben 2 °C-os víz található. Kémiai karaktere 1886 óta lényegében nem változott. A tó oligotroph, bár sok házi és ipari szennyvíz kerül a tóba, de mérhető változás csak a bevezetés helyén mutatkozik. A tó vízszínét 1922 óta szabályozzák, a havi maximális vízállásváltozás 1,1 m, az évszakos átlagos változás 0,4 m. b) Michigen-tó észak-déli irányú, a főszélirány nyáron délnyugati, télen északnyugati, áramlások a szél hatására keletkeznek. Az évi átlagos vízhozam a vízkészlet 1%-a. Télen nem összefüggő jégtakaró fedi. A fenék vízhőmérséklete 4 °C alatti. 1963-ban a bevitt nitrogénnak (7500 t) illetve a foszfornak (665 t) 81, illetve 95%-a maradt vissza a tóban. A biológiai változások hasonlóak, mint amit a Zürich-i-tóban is megfigyeltek. c) A Huran tó észak-déli irányú, a felszíni áramlások a nyugati szél hatására keletkeznek. A tónak kevés vízfolyása van, vizet a két felső tóból kap. Télen nincs jégborítás a tavon. A tó oligotroph jellegű. d) Az Erie-tó vízkészletének 40%-a évente kicserélődik. Áramlásokat a szél okozza. Erős teleken 80—95 %-a jéggel fedett. A tó nyugati és középső részén fokozódó hypolimnetikus oxigéncsökkenés mutatkozik. A nitrogénbevétel évi mennyisége 136 000 t és 29 000 t foszfát, ez utóbbinak 80%-át a tó visszatartja. A tavon az eutrofizációs folyamat lassan mutatkozik. . e) Az Ontario-tó kelet—nyugat irányú, a délnyugati főszélirány az óramutató járásával ellentétes áramlást okoz. A tó mély, felülete azonban a legkisebb a Nagytavak közül. A nyári meleget a mélyebb vízrétegek is átveszik, ezért zord teleken is jéggel csak 60%-ban fedett. Kémiai feltételeit a többi tavak befolyásolják. Fő táplálója az Erie-tó a Niagara vízesésen keresztül. A tó vízszínét 1960-ban szabályozták, vízszíningadozása 1,2 m. A tó eutropos fejlődése csak kevéssé ismert. A Niagara vízesés alatt jelent meg néhány új növényfajta, ami a St. Lőrinc folyamon keresztül került a tóba. így a Petromynzon marinus (sea lamprey) Alosa pseudoharengus (alewife) és a Roccus americanus (White perch). 6. Oslo-Fjord. Norvégia délkeleti részén 3 részre oszlik (7. ábra). A belső fjord vízgyűjtőjéről átlag 26 m

3/s vizet kap, az árapály mindössze 24 cm. A vízgyűjtő 7. ábra. Az Oslo-fjord helyszínrajza Vízfelület: 192 km

2; víztérfogat: 9600 millió m

3; vízgyűjtőterület: 1384 km

2 területén jelentős a mezőgazdaság és az erdészet, értékes üdülőhely, 600 000 lakos él itt, ami szennyezést okoz. Halászata és a hajózás jelentős. A Norvég Vízgazdálkodási Hivatal méri a fjord vízminőségét, amelynek oxigénfogyasztása nagy. A növekvő szennyeződés következménye az eutrofizáció. 7. Morecambe-öböl. Angliában 1966-ban terv készült az öböl elzárására, 16 km hosszú töltéssel, 78 km

2 tározófelülettel. 250 millió m

3 víztárolással szemben 26,3 m'/s vizet nyernének. 8. A Lugano-tó oldott oxigéntartalmát különböző mélységekben vizsgálták. 50 m mélységben 1946-ban 7,4, 1964-ben 4,1 mg/l értéket találtak. 9. Zuidersee elzárása 1932-ben történt, 3500 km

2 vízfelület keletkezett. 1980-ra a polder-területek növelésével a vízfelület 1980 km

2-re csökken. A foszfortartalom 100—200 g/m

3, ami nagyfokú algásodást okoz. A napfény hatására azonban csökken az algásodás. A konferencia 1968-ban két témakört is megvitatott; „A kutatás eredményeinek felhasználása a tavak eredményesebb üzemeltetésére" (Előadó: Mac Neill, J. W., Kanada) és „Milyen kutatás szükséges azonnali beavatkozáshoz és hosszú távon" (Előadó: Dr. Vollenweider R. A., OECD). 6. ábra. Az öt nagytó összehansolító szelvénye