Hidrológiai tájékoztató, 1973

Rásonyi László: Sósvíz-feltárás, sógyártás céljára mélyfúrással Tanzániában

Ezek után vizsgáljuk meg a Balaton néhány problémáját. 10. Balaton. „A tavak mint a teljes vízrendszer része" című értekezésében Dworsky L. B., (Washington D. C.) a világ nagy tavainak felsorolásánál a Balatont is megemlíti. A mély tavakkal szemben a sekély Balatonnak vannak előnyei, ma még oligotrop jellegű, de már nálunk is mutatkoznak intő jelek, mint pl. a fogashal nagyméretű pusztulása, vagy a Keszthelyi-öbölben a vízvirágzás és a hínár szaporodása. A „Balaton vízpótlása" című 1969. évi „VIKÖZ" kiadvány szerint egy esztendő alatt jelenleg 31 500 t szervesanyag többlet termelődik a tóban, ami átlagban a tófenéken 0,2 mm évi iszapvastagság-növekedést idéz elő. A vízbe hulló por és lebegtetett hordalék az egész Balatonra elosztva a kiadvány szerint 0,6 mm feltöltődést jelent, de a Keszthelyi-öbölben a feltöltődés évi 1,6 mm, ami, ha nem tudjuk megakadályozni, a Keszthelyi-öbölnek 100 év alatti teljes feltöltődésére és a Balatonnak kb. 500 év alatti eltűnésére vezethet. A Keszthelyi-öbölnek gyors feltöltődését a drága kotrási lehetőségek tanulmányozása mellett egyéb módon is késleltethetjük. Így Ligeti Lászlónak, a Balatoni Kirendeltség vezetőjének javaslatát, a növényevő halak betelepítését, kívánatos lenne ebben a komolynak látszó helyzetben újra alaposan megvitatni, A hínárirtó amúr mellett a busa-fajták erőteljes betelepítését is szorgalmazni kell, hogy az alga szaporodását, amit az amúr életműködésével elősegít, megfelelő alacsony szinten lehessen tartani. Az évente lerakódó 31 500 t szerves anyag egy része értékes halhússá volna átalakítható és ezáltal a nitrogén és foszfor felhalmozódása a tóban is csökkenhető lenne. A közelítőleg egyforma nagyságú Bodeni-tó halfogási adatai (4000 t/év) azt mutatják, hogy a Balaton halhozama az 50%-ot sem éri el. A lerakódás csökkentéséhez vezetne továbbá a Zala hordaléklerakásának a jelenleginél jobb megoldása. A Balaton természetes vízhozzáfolyásainak kb. 50%-át a Zala szolgáltatja. A Zala szabályozása előtt, hordalékának nagy részét, a Kis-Balaton területén rakta le. Ennek az állapotnak egy modern megoldása lenne, ha a Kis-Balaton déli részén a több m vastag tőzegréteget kitermelve értékesítenék és ennek helyét a Zala iszapfogó medencéjének képeznék ki, a medencét mint halasvizet is hasznosítva. A Balaton egészséges vízháztartása szempontjából kedvező lenne a tenyészidőben, tehát nyáron a magas + 100 cm körüli vízállás. A Balaton 5—15 m

3/s vízpótlásának viszonylag drága megoldásainál, bármennyire hihetetlennek hangzik is első hallásra, de a növényevő halak ugyancsak alternatív megoldást kínálnak. Ha ugyanis a Balaton környéki nagykiterjedésű nádas sásas területeket a növényevő halak segítségével szabad vízfelületekké alakítjuk át, akkor a víz párologtatás csökkentésével növeljük a vízkészletet. Ugyanígy szabályozhatjuk a balatoni nádasok túlzott kiterjedését is. A „VIKÖZ" idézett kiadványa szerint a náddal fedett területek párolgása elérheti a szabad vízfelületek párolgásának tízszeresét is. Ez az érték túlzott, de a háromszoros érték valószínűleg reális. Pl. 100 km- nagyságú nádas, sásos, vizenyős terület párolgása egyenlő a Balaton vízfelület 50%-os párolgásával. Ez a horribilis érték pedig a nyári időszakra esik, amikor a Balatonnak általában vízhiánya van. Egy nagyszabású, de semmi esetre sem drága kísérlet számos kérdésre adhat feleletet. így a Leilei Bozótban a meglévő halastavak alatti nádasos terület részbeni vízfeltöltésével és növényevő halakkal való betelepítésével mérhető lenne a balatonlellei torkolati zsilipnél a párolgási veszteség csökkenése, összehasonlítva a korábbi évek szivattyúzási adataival. A növényevő halak által itt kitisztítható terület kb. 50 ha. Arra, hogy a növényevő halak milyen jó munkát végeznek, felemlíthető egy kis-balatoni példa. A lecsapoló csatornák évi tisztítása azelőtt kb. 100 000 Ft értékű munkát jelentett. Ma azonban nincs elég munkás, aki hajlandó lenne erre a munkára. A Társulat évente vesz 20 000 Ft értékű növényevő halat, ezek a csatornákat tökéletesen rendben tartják és a társulatnak a halhússzaporulaton kívül 80 000 Ft megtakarítást jelentenek. A Balatonlellei TSz is valószínűleg munkaerőhiánnyal küzd és így a zsombékos—sásos területe parlagon hever. Munkába állíthatnák tehát ezeket a szorgalmas halakat, amelyek saját testsúlyuknak megfelelő mennyiségű takarmányt, vízinövényt tudnak naponta felemészteni, magas vízhőmérsékleten. Hogy „megfelelő" sűrű telepítés mellett milyen „jó" munkát tudnak végezni, arra a legjobb példa a tihanyi Felső-tó. A Balaton vizének egyre növekvő értéke és a vízpótlás drága megoldása kérdésessé teheti a balatoni nádas területek növelését, amit a szennyvíz egyre növekvő mennyisége és nem megfelelő tisztítása, valamint a Balaton sokszor alacsony nyári vízállása segít elő. Természetesen a kérdés nem ilyen egyszerű, mert a nádasoknak víztisztítási, természetvédelmi szerepe és természetesen a kitermeléssel járó értéke is van. Végül az Uppsala-i Sympozium felveti azt a gondolatot, hogy a Tihanyi Hidrobiológus Napokra a jövőben az OECD szakembereit is meg lehetne hívni, ez egyrészt öregbítené a balatoni hidrológiai kutatás jó hírét, másrészt propagálhatnáKözép-Európa legnagyobb tavának idegenforgalmi jelentőségét. Sósvíz feltárás, sógyártás céljára mélyfúrással Tanzániában Tanzánia egyik jelentős közszükségleti, bányászati terméke a kősó, melyet több forrásból nyernek. ősidők óta használt eljárás a partvidéken a tengervíz sótartalmának a kinyerése. A tengervizet szivattyúzással vagy a dagály felhasználásával a tengerparton épített medencékbe emelik, ahol az erős napsugárzás következtében a víz elpárolog. A visszamaradó sót ezután összekotorják, majd édesvízzel való mosás és szárítás után csomagolják. Nyolc nagyobb telepen foglalkoznak ezzel Dar Es Salaam, Tanga és Mtwara környékén. Tekintve, hogy viszonylag erősen csapadékos (évi 89—114 cm) a tengerparti övezet és a páratartalom is nagy (90%), ez a módszer eléggé gazdaságtalan és nem érdemel nagyobb beruházásokat. Néhány évvel ezelőtt a partok mentén intenzív szénhidrogén kutatási programot hajtott végre a BP— SHELL olajvállalat. Ennek folyamán délen, Lindi közelében, a mandawai szerkezeten mélyített kutatófúrásokkal egy kősótelepet kutattak meg, ahol a fúrások 60 intői 3000 méterig, mezozóos üledékes kőzetekhez kapcsolódóan tiszta kősót harántoltak. A telepek feltárása azonban egyelőre, a nehéz megközelíthetőség miatt nem lenne gazdaságos. Sóelőfordulásként számításba vehetők még a nagy kelet-afrikai árokban fekvő lefolyás nélküli tavak, amelyeknek a száraz évszakban hozzáférhető sós kérgét a helyi lakosság hasznosítja. így például az Eyasitóból vett (sós kéreg) minták laboratóriumi vizsgálata 80% NaCl-ot mutatott ki. Legnagyobb jelentősége azonban Tanzániában az Uvinza-i sóelőfordulásnak van, (Nyanza Salt Mines (T) Ltd.) ahol 1912 óta folyik sótermelés. Az előfordulás 91