Hidrológiai tájékoztató, 1973

Aujeszky Géza-dr. Scheuer Gyula: Szeged város építéshidrológiai adottságai

agyagos iszap rétegösszlet következik, melyet Miháltz I. I-es agyagszintnek nevezett el. Ez alatt iszapos homok, finomhomok rétegösszlet helyezkedik el a felszíntől számított kb. 20—25 m mélységig, ahol kb. 55—60 mAf-i magasságtól lefelé ismét agyag, agyagos iszap rétegösszlet kezdődik, melyet Miháltz I. Il-es agyagszintnek nevezett el (2. ábra). A talajvíz Szeged Tisza-jobbparti területén a felszínen levő infúziós löszben az l-es agyagszint felett tárolódik. ENY mtm talajvizs IHll

i infúziós lösz Y~f

\ aguoqos.iszapos összlet 1—

1 finomhomok összlet . holocén-pleisztocén határ 2. ábra. Áttekintő vízföldtani szelvény (Miháltz I. nyomán) A távolabbi környék talajvízhelyzete A Duna—Tisza közi hátság K-i felén Szolnok és Szeged között nincs állandó felszíni vízfolyás. A csapadékvíz el nem párolgó részét a felszín nagyrészét borító futóhomok teljes egészében elnyeli. A felszírt általános K—DK felé irányuló lejtésének megfelelően! a futóhomokba beszivárgott víz Szeged felé áramlik, ahol a terep lejtése ellaposodik, közel vízszintessé válik. A felszínit borító futóhomokot a hozzá képest kevésbé jó vízvezető infúziós lösz váltja fel. Az esés és a szivárgási tényező csökkenése az oldalirányú talajvízáramlás lehetőségét jelentősen rontja. Ennek hatására a Duna—Tisza közi hátság felől szivárgó talajvizek Szeged térségében pangó állapotba és a felszín közelébe jutnak. Nedves időszakokban belvízként a felszín fölé is kerülhetnek. Ilyen természetű belvízképződés Szeged mélyfekvésű területein. a Ny-i és az É-i városrészekben is előfordul. A felszínhez közel elhelyezkedő talajvíz fő fogyasztója a —különösen nyári hónapokban nagy — evapotranspiráció. Szeged talajvízadottságai Szeged város területén a talajvíztükör közel vízszintes (1. ábra). A Duna—Tisza közi hátság K-i felén még határozottan meglevő K-felé irányuló általános talajvízszín esés itt már nem lelhető fel: természetes és mesterséges hatásokra helyi jelleggel érvényesülő (általában 1—2 m-t meg nem haladó) különbségek lépnek fel a talajvízszintben. Leginkább a domborzat hatása figyelhető meg. Ungár T. megállapítása szerint a talajvíztükör „csillapított hullámokkar' követi a felszín alakulását. A növényzet hatása is kimutatható. Erdős területéken nyáron a növényzet fokozott transpirációja következtében néhány dm-rel alacsonyabb a talajvízállás, minit a környezetében. A sűrűn beépített területrészeken viszont a csatornázás, a pincék Szegeden szokásos szivárgóhálózattal (és állandó vízkiemeléssel) megoldott víztelenítése, valamint a vizes üzemek vízelszivárgása módosítják helyi jelleggel a talajvízállást. A város É-i és Ny-i részein levő felszíni állóvizek (tavak, vízzel telj régi bányagödrök, kubikgödrök) is hatással vannak szűkebb környezetük talaj vízállására. Hatásuk elsősorban akkor jelentősebb, ha mesterséges vízkivétel történik belőlük. vagy mesterségesen vezetnek beléjük vizet. A domborzat talajvízre gyakorolt hatása mutatkozik Szeged városközpontjában tapasztalható talajvízdomb esetében (1. ábra). Ezen a területrészen az 1879. évi katasztrofális árvizet követően 3—4 m magas feltöltést hoztak létre. Az eredetileg 78—79 mAf-i felszínit 82—83 mAf-re növelték, így ez a terület lett Szeged legmagasabb része. (A városközpont ma néhány m-rel magasabban fekszik, mint a tőle Ny-ra és É-ra levő városrészek.) Az 1• ábra szerint a városközpont területén 79,5 mAf-et meghaladó talajvízszinttel talajvízdomb alakult ki, mely az eredeti felszín felett 1—2 m-rel elhelyezkedő talajvízszintet jelent (az egyidejű Tisza-vízállás 76,37 mAf volt 1971. 85