Hidrológiai tájékoztató, 1972
Szabó Sándor: Szolnok város vízellátási-csatornázási múltja, jelene és jövője
4. kép. Gyorsszűrő ház amely NA 500 mm-es mérettel a víztermelő teleptől az ipari övezetben elhelyezett új víztoronyig volt programba véve. A nyomásviszonyok megjavítására 2000 m : !-es víztorony (5. kép) és egy 1600 m 3 térszinti tároló medence épült. A rekonstrukciós program tartalmazta a víztermelő telep gépészeti átrendezését és egyben hálózatbővítési munkák végrehajtását. Mind az első, mind a második szakaszban végrehajtott vízmű rekonstrukciós bővítések mennyiségi szempontokból kielégítőek. azonban a Tisza vizének minőségi romlása a jelenlegi víztisztítási technológia mellett nem tette lehetővé a minden időszakban elfogadható vízminőség biztosítását. A víztisztítóműnél végrehajtott átalakítások az eredetileg kiépített vasbeton műtárgyak felhasználásával történtek, és lényegében ideiglenes jelleggel valósultak meg. A hálózat túlnyomó része ma már elavult, korszerűtlen. A vízvezetéki csőhálózat kiépítésének első szakaszában fektetett vezetékek közül ma is üzemel kb. 27 km hosszúságú vezeték. A jelenlegi csőhálózatból 49,1 km hosszúságú vezetéket még a II. világháború előtt fektettek le. Ez a mennyiség a jelenlegi csőhálózat 37°'o-át jeleni). 1950-től évente átlag 4,8 km hosszúságú vezetékkel bővült a hálózat. 1963. óta a vízvezetékhálózat kiépítése és kicserélése meggyorsult, ez időszakban 6,5 km-es átlagos hálózatbővítés történt évente. A vízzel ellátott lakosok száma 1937-ben 36 500 fő volt, 1967-ben pedig 51 000 fő. Az elmúlt két évtized során végrehajtott növelés azt eredményezte, hogy az összes szolgáltatott víz mennyisége az 1938. évi kb. 1 300 000 rr. : l vízmennyiséggel szemben 1967-re csaknem 6 000 000 m : l-re emelkedett. A város dinamikus nagyarányú fejlődése azonban nem állt meg, és a legújabb felmérések is azt bizonyítják, hogy a fejlődés üteme nem csökkent. A városrendezési progra-m 1980-ra mintegy 100 000 fő, illetve távlatban a 2000. év körül mintegy 120 000 fős nappali népességgel lehet számolni. Mindezeket figyelembe véve szükséges a vízmű további bővítése. A bővítés vonatkozásában a beruházási program elkészült. (6. kép). A beruházási program már figyelembe veszi a Tisza jelenlegi és várható szennyeződéseit, így a vízmű bővítése helyett egy új, minden vonatkozásban korszerű vízmű — vízgyár — építését határozza meg. A program szerint a különböző ütemektől eltekintve végleges kiépítésben mintegy 62 000—65 000 m 3/nap kapacitás biztosítható. Ez a vízmű kapacitás már lehetőséget biztosít arra, hogy a IV. ötéves terv időszakában. illetve bizonyos fokig már előtte is a városhoz közel fekvő településeket mint pl. Tószeg, Rákóczifalva, Rákócziújfalu községek erről a városi vízműről legyenek ellátva megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízzel. A vízmű ily nagyarányú építési költségei (több százmillió Ft) egy ötéves terv időszakán belül nem biztosíthatók, de megfelelő ütemezéssel a jelenlegi üzemeltetése mellett az 1980. évig kiépíthető. A vízmű első ütemének kiviteli tervei a MÉLYÉPTERV tervezésében 1970. évben elkészültek, így a IV. ötéves terv időszakában a vízműtelep első üteme elkészülhet. Az első ütem befejezésével mintegy 45 000 m3/nap mennyiségű ivóvíz biztosítható. A vízműtelep építésével egyidejűleg történő főnyomóvezetékek kiépítése a város teljes területén biztosítani tudja a megfelelő mennyiségű ivóvízellátást, még a tervidőszakban létesítendő építkezéseken is. 5. kép. A 2000 m 3-es víztorony Csatornázás A felszabadulás időpontjában Szolnok város csatornázott.;ági helyzete, illetve kiépítettsége a vízellátásnál alacsonyabb színvonalú volt. Szolnokon az 1880-as évek végén építették az első téglával fedett szennyvízelvezető csatornákat, melyek a felszabadulás időszakában még működtek. E csatorna kiépítése egybeesett Szolnok megyeszékhellyé történő kialakításával. A megelőző időszakban a városi szennyvizek elvezeti írs nyílt árkok szolgáltak, a szennyvizet a Tiszába, illetve a Zagyvába vezették. Az 1910-ben üzembehelyezett vízmű szükségessé tette a csatornák kiépítését, ezért .az 1911. év végén megkezdték az építési munkálatokat. A csatornát csak a város legsűrűbben lakott területeinek szennyvíz elvezetésére építették ki, a főgyűjtő az Úttörő utcán vonult végig. A Beloiannisz utca, a régi Ságvári út, Kossuth utca gyűjtő csatornáiba torkolltak azok a város legsűrűbben lakott utcáinak mellékgyűjtői, amelyek egyesített rendszerrel mind a száraz idei, mind a csapadékvizet a Tiszába vezették. A Zagyván túli terület csatornázásához 1938-ban kezdtek hozzá, a csatorna végpontjához mechanikai tisztító berendezést is építettek. Ez a csatorna is egyesített rendszerű volt. Az Üttörő utcai főgyűjtő végpontján a szennyvíz tisztítatlanul jutott a Tiszába. A felszabadulás időpontjában a Zagyvába is két helyen volt szennyvízbevezetés. 1972.
